Hungarian Newsletters

"Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja." (Zsoltárok 37:28).

A Lukács 22-ben Jézus számos komoly figyelmeztetést adott a talán legelkötelezettebb követőinek. Krisztus félrehívta Péter apostolt és a következőket mondta neki nem vitatható kifejezésekkel: "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lukács 22:31-32).

Pál apostol beszél a végleges „hitehagyásról”, amely az utolsó napokban lesz a föld lakosai között. Mi ez a „szakadás?” Ez az Igazság visszautasítása, amelyet "régen hittünk és hirdettünk". Leegyszerűsítve, ez Isten igazságától való eltérés. Pál ír erről a szakadásról:

Halála elõtti estén Jézus, a pászka ünnepén együtt étkezett tanítványaival. Meghitten töltötték együttlétüket. Amikor pedig befejezték az étkezést, Krisztus komolyan jelentette ki, "De imé annak a keze aki engem elárul, velem van az asztalon" (Lukács 22, 21) Sátán szemtelenül hatalmába kerítette Jézus egyik saját tanítványának, Júdásnak a lényét.

Istennek van egy szent maradék népe, akik megtanulták a szükséges titkot a mai veszélyes időkre.

(David Wilkerson; Szeptember 28, 2009)

Amikor a világ láthatóan remegni fog, lesz egy nép akiknek erejük lesz a bajos időkben is. Ezek azok lesznek, akik az Úr közelében menedéket fognak találni a veszélyes időkben.

A Szentírás szerint, ezek nem fognak megretteni, ha még a hold és a csillagok is hullanak az égből, vagy a hegyek a tengerbe esnek, mindennek ellenére hinni fogják, hogy az Úr megmenti őket és akármi is szakad rájuk, hitüket semmi sem fogja megrendíteni.

Szolgálatunk sok konferenciát tartott pásztorok számára, de céltudatosan soha sem tanítottam arról, hogy ők miként prédikáljanak. A saját prédikálásommal is elég sokat küszködök, nemhogy még másokat is tanítsak arra, hogy hogyan kell prédikálni.

Nagyon jól emlékszem arra, hogy ötven-évnyi prédikálásom során volt amikor saját lelkemet is áthatotta és felzaklatta az amit prédikáltam. Éreztem, hogy beszédem, az üzenet szellemi hatalommal jött. Kétség kívül az Úr tapintata volt rajta.

A Zsidókhoz írt levél írója igy szól hozzánk: "Mert nem olyan fõpapunk van aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt" (Zsidókhoz 4:15)

A Jézust követő sokaság Galileában éhes kezdett lenni. Jézus félrehívta Fülöpöt és egy fontos kérdéssel fordult hozzá: “Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye Fülöpöt, mert Ő már tudta, hogy mit fog tenni.” (Jn. 6, 5-6)

A Jelenések könyvének 2-ik és 3-ik fejezetében Jézus egy halott egyházról beszél. Ez a szeretett egyház egyszer élettel volt tele, helyzetét élvezve, de mindez elmúlt. Utazásaim alkalmával láttam hasonló, úgynevezett "gyertyatartó" egyházakat világszerte: ilyen gyülekezeteket Európától Dél-Amerikáig és még New Yorkban is, ahol a Szent Szellem egyszer erôvel mûködött és sokan megtértek az Úrhoz, de most élettelenekké váltak.

Amikor Dániel könyvét írta, Izráel babilóniai fogságban volt. Mire a 6-ik fejezetnél tartott, Dániel egy hosszú szolgálat után 80-ik évét élte. Az Istenfélõ próféta és prédikátor két babilóniai király uralmát élte át; Nebukodonozorét és Belsazárét, és ekkor Dárius királyt szolgálta.

Ez az üzenet Isten mindenható erejének jelenlétéről szól és arról, hogy gyermekei hogyan kapaszkodhatnak bele ebbe az erőbe. A Szentírás számtalan példát ad, hogy az Úr jelenléte megerősítette az Érte élő embereket. Az egyik legjobb példa erre Mózes élete.