A Jelenések könyvének 2-ik és 3-ik fejezetében Jézus egy halott egyházról beszél. Ez a szeretett egyház egyszer élettel volt tele, helyzetét élvezve, de mindez elmúlt. Utazásaim alkalmával láttam hasonló, úgynevezett "gyertyatartó" egyházakat világszerte: ilyen gyülekezeteket Európától Dél-Amerikáig és még New Yorkban is, ahol a Szent Szellem egyszer erôvel mûködött és sokan megtértek az Úrhoz, de most élettelenekké váltak.
Az Úr szíve megtörik az ilyen állapot láttán. Hiszem, hogy azért adta nekünk ezt a két fejezetet a Jelenések könyvében, hogy rámutasson a szellemi halál okára, akár az gyülekezetben, családokban vagy még személyes életben is. Gondoskodó szavai minden hívô és gyülekezet segítségére szólnak, hogy elkerüljék az ilyen tragikus sorsot az utolsó idôkben.
Sajnos, a Jelenések könyve 2-ik és 3-ik fejezetének tanulmányozása a legelhanyagoltabb rész a kereszténységben. Ritkán prédikálnak ezekrôl, és keveset olvashatunk róluk a bibliamagyarázók irataiban. Itt olvassuk az Úr utolsó, legkomolyabb, népéhez szóló üzenetét, fenntartva áldásainak ígéretét mindazok számára, akik olvassák és meghallják az üzenetet. Miért vannak mellôzve ezek az írások? Hiszem, az egyik ok az, hogy az ördög gyûlöli a tartalmát. Mert az Úr felfedi az egyház halottságának, száradtságának és nemtörôdömségének "ellenmérgét", és biztos lehetsz abban, hogy az ellenség nem akarja ezt a tudást napvilágra hozni.
Jelenések könyvének elsô fejezete tartalmazza: 1.Krisztus megjelenik János Apostolnak egy látomásban amint a hét gyertyatartó között sétál, és jobb kezében hét csillagot tart. Jézus megmagyarázza Jánosnak hogy mit jelent a látomás: "A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet." (Ázsiában) (Jelenések 1:2o). A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy ezek a gyülekezetek történelmileg ténylegesen léteztek. Legtöbben abban is megegyeznek, hogy az angyalok a pásztorokat jellemzik ezekben a templomokban. Krisztus azt parancsolja Jánosnak, hogy küldje a leveleket ezekhez a pásztorokhoz.
Az egyiket "diszpenzió" tanának hívják. Ez azt tanítja, hogy a hét gyülekezet általánosságban képviseli a keresztény gyülekezetek hét fázisát a történelmen keresztül. Az elsô fázis az Efézusbeli gyülekezetben kezdôdik (Jel. 2:1), és az utolsó kicsúcsosodik a Laodiceabeli gyülekezet életében (3:14). Eszerint a magyarázat szerint mi most a Laodeceabeli gyülekezet fázisban élünk.
A másik magyarázat azt tanítja, hogy a hét fajta gyülekezet ugyanabban az idôben létezik - ténylegesen olyan helyzetet illusztrál mely minden gyülekezet életében a történelmen keresztül létezik. Így a hét levél minden pásztor számára íródott, és minden idôre, az elsô századtól a világ végéig szól.
Jézus ezt a hét levelet javító, szeretettel telt intésként diktálta népe számára. Mindegyik levelet el kellett olvasnia a pásztornak az gyülekezet elôtt, és így felelôs volt gyülekezetéért. Ô volt a nyáj figyelôje, és ha ôt nem indította meg Krisztus intô szava, és nem változtatta meg, akkor az ajtó nyitva maradt a szellemi halál számára. Csak gondold meg, hogy ezek a pásztorok János tanítványai voltak. Gondolhatnánk, hogy nem volt szükségük a levelekre, hogy a gyülekezetek szellemileg éberek és tüzes hitük volt. Azonban azok a pásztorok nem különböztek a maiaktól, akik néha elvesztik lelkesedésüket és felismerô képességüket.
Fontold meg Jézus szavait a gyülekezetekhez. Az efézusbeli pásztornak azt mondja, "elsô szeretetedet elhagytad, elfáradtál, térj meg!" A pergámumbeli gyülekezetnek, "Hamis tanítást engedtél be. Egy világi kereszténytelen szellemet engedtél be amely most közöttetek mûködik. A thiatirabeli pásztornak, " Egy Istentelen Jézabel szellem vett erôt feletted. Nem mutatsz rá a bûnre a gyülekezetben." A laodiceabeli gyülekezet pásztorának pedig azt mondja, "Te és nyájad közömbössé váltatok, mert sikeresek vagytok. Most langyos vagy tûz nélkül, nincs éhséged és nem növekedsz. Térj meg!" (Lásd Jelenések könyvének, 2-ik és 3-ik fejezetét.) Az ilyen beszéd éles, de Krisztus nem haragból diktálta a leveleket, hanem mint szeretô intésként küldte, hogy felébressze a gyülekezeteket.
De Sátán nagymértékben sikeres volt, hogy elfejtse Isten erôteljes üzenetét népétôl. Meg vagyok gyôzôdve, sikere az utóbbi években az volt, hogy elvakítsa a sokaságot egy másfajta evangéliummal, olyannal ami nem kíván áldozatot, javulást és a természetes lénynek tetszik Ez az evangélium megbénítja a bûnbánásra való meggyôzôdést és elvakítja azokat akiknek fel kellene ébredni. Egyszerûen megrabolja azokat, akik serkentésre készen állnak. Ézsaiás ír errôl a lelki állapotról, amit az ilyen evangélium eredményez. "Fiak, akik nem akarják hallani az Úr törvényét; akik ezt mondják a látóknak: ne lássatok és a prófétáknak: ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat. Hagyjátok el az utat, térjetek le már ez ösvényrôl, vigyétek el elôlünk Izraelnek Szentjét"! (Ézsaiás 3o:9-11) Ézsaiás azt mondja, "A nép nem akarja hallani a szentség üzenetét. Teljesen eltespedtek a hazug üzenetekben, annyira, hogy megvetik Isten törvényeit. Csak nyugtató, meggyôzés nélküli evangéliumot akarnak hallani."
"A Sárdisbeli gyülekezet angyalának (pásztorának) is írd meg . Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz és halott vagy" (Jel 3:1). Pásztorként meg kell hogy kérdezzem magamtól, "Ez a vád gyülekezetünk ellen és szolgálatom ellen szól?" Ôszintén tudom mondani, "Abszolút nem". A Times Square Church-nek az a híre, hogy élettel teli gyülekezet, és ez a vélemény a valóságban gyökeredzik. Mindegyik szolgáló nagyon is a Krisztusi életben jár és a Szent Szellem által él.
Mégis hiszem, hogy Jézus egy válságos kérdést tesz fel ebben a fejezetben: "Dávid képes vagy felfigyelni ilyen levelemre a gyülekezeted részére?" Vagyis, lelki halál még egy "égô" gyülekezetben is megtörténhet. Megtörtént jól ismert, jóhírû gyülekezetekkel. Jelenések 2-ik és 3-ik fejezetében; ne merjük gondolni, hogy velünk az nem történhet meg ma.
Figyeld a Sardisbeli gyülekezetet. Erôteljes apostoli munkával kezdôdött, Isten áldásával és kegyelmével. Ezek a keresztények annyi jót tettek, hogy még a nevük is szeretetet és adományozást jelentett, a Jelenések 3-ik fejezetében. Krisztus azt mondja a sárdisbeli pásztornak: "Tudom, hogy jó kezdeted volt mindenki tudott rólad. De megengedted, hogy életed, amit ajándékoztam neked elgyengüljön. Mond meg a gyülekezetednek, "Halott vagy, képes leszel meghallani szavamat és feléledni?"
Szeretteim, ha Jézus egy gyülekezetet halottnak nevez, akkor az tényleg halott. A pásztor elfáradt, a nép csak a szokásbeli dolgokat intézi el és a Szellem nem mûködik köztük többé. A sardisbeli gyülekezet tagjai beszennyezôdtek, közömbösek, képtelenek lettek megújulásra.. Mégis Krisztus megjegyezte, hogy volt egy "szent maradék" a gyülekezetben és így még volt remény, "De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertôztették meg ruháikat és fehérben fognak velem járni;mert méltók arra. " (3:4)
Mikor Jézus "fertôztetett ruhát" említ, igazán lelki halálról beszél. Mi okozta ezt a megfertôzést a sardisbeliekben? Valamilyen "speciális" érdeklôdés ragadta megl ôket. Régebben mindegyikük élete Isten érdekeivel volt azonos: jótétemények, missziók, hûségesen gyûjtötték a lelkeket Jézushoz; vagyis Krisztus munkája volt életük központja. De most saját érdekeik után futnak.
Ugyanis, Sardis egy gazdag város volt, jól ismert aranymûvességérôl és finom minôségû ruhanemûk készítésérôl. Látszólag a sardisbelieket elámította a körülöttük lévô jólét és figyelmük az Úr érdekeirôl a körülöttük lévô anyagias dolgokra terelôdött.
Külsôleg, nem lehetett hibáztatni ôket, megélhetés, üzlet építése és családukról való gondoskodás foglalta el ôket. De mindez úgy elfoglalta idôjüket és életüket, hogy elhanyagolták Isten munkáját. 'Így Jézus figyelmeztette az hátramaradt hûséges , gyülekezetet "Vigyázz és erôsítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedetedet Isten elôtt teljesnek, Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg és térj meg." (Jel.3:2, 3)
Mit ért Jézus azalatt, hogy "haló-félben vannak"? Azt jelenti, hogy, "vigyázzatok, mert amit éreztetek régen, házam iránti-szenvedélyt a Szentírásért, örömöt a közös imádásban, és egymás iránti szeretetet - mindez haló félben van. Ébredjetek fel! Ha nem, lelki halottak lesztek."
Mikor Jézus a földön járt, azt vallotta, "A Te házadhoz való féltô szeretet emészt engem." (János 2: 16-17). És most üzenete a sardisbeliekhez és hozzánk is hasonló: "Élveztétek kegyelmemet, jó hírnévvel körülvéve. Az erôteljes imádás és apostoli prédikációk által meg voltatok áldva, de ahelyett, hogy elôre haladtatok volna az áldásokban, azt kezdtétek gondolni, hogy "megérkeztünk" és így ellustultatok. Nem figyeltek többé, és közömbösség kezdett beállni. Lelki kényelembe süllyedtetek bele. De azt mondom néktek, hogy a verseny még nincs befejezve, még nem fejeztétek be küldetésetek munkáját, amit adtam néktek. Szeretetem oly mély, hogy nem akarlak elengedni, nem akarom, hogy eltévelyedjetek. Na most, térjetek meg és legyetek megtelve házam iránti felújult szenvedéllyel. Engedjétek meg, hogy intésem megindítsa szíveteket."
Isten Igéje beszél arról, hogy mi történik, ha elhanyagoljuk házát, és saját csak érdekeinkre figyelünk. Aggeus könyvében láthatjuk az illusztrációt. Emlékezz arra, hogy a sardisi pásztor ismerte ezt a próféciát, és meg vagyok gyôzôdve, hogy prédikált róla. Ebben a könyvben a próféta megadja az ellen gyógyszert. Magamra is kell, hogy vonatkoztassam ezt, mert én is ismerem Aggeus próféta könyvét. Képes vagyok meghallani üzenetét?
Aggeus abban az idôben prófétált mikor Isten felszabadította népét Babilonból, és Jeruzsálembe vitte ôket vissza, hogy újra építsék házát. Az Úr egy "gyertyatartó" gyülekezetet akart látni, hogy jelenlétével népe között lehessen. Azt akarta, hogy a világ népei lássák az Izraeliták megváltozott életét és Isten áldásaival és dicsôségével megtelt földjüket. Izraelnek parancsolta, "Fordítsátok figyelmeteket házamra - ez az elsô küldetésetek. Ha hûséggel ellátjátok házamat, akkor és is el fogom látni a ti házatokat."
A nép jól kezdte az Úr által adott munkát, a templom ujjá építését. De egy kis idô múltán azt mondták, "Nem jött el az idô, az Úr háza építésének ideje." (Aggeus 1:2) Ami azt jelenti, hogy "Nincs idônk erre, túlságosan el vagyunk foglalva." Igazában saját házuk és üzletük építésével voltak elfoglalva.
Hogyan válaszolt az Úr? "Ideje-e néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?" (1:4) "Az én házamért, amely íme romban áll, ti pedig siettek kiki a maga házához." (1:9) Lényegében amit a próféta mondott, hogy "Isten felszabadított titeket és egy küldetést adott , hogy építsétek házát. De úgy el vagytok foglalva saját házatok építésével, hogy nem maradt idô az enyémre. Nem törôdtök többé Isten dolgaival, csak a saját életetekkel."
Mint hívô ember, megkérdezed magadat? Te is hasonló oknál fogva vagy bûnös? Van idôd, hogy mindenfelé futkossál a saját érdekedben - gyermekeid, családod, élvezeted érdekében - de nincs erôd az Úr érdekeire? Van idôd, hogy saját házadon munkálkodj, de csak egy pár órát töltesz az Úr házán vasárnap reggel? Van idôd, hogy vásárolj és tv-t nézzél, de csak kis idôt töltesz imádságra? Ami sokkal fontosabb, van elég képesség szívedben, hogy Úr szavai felrázzanak.?
Isten Aggeus által azt mondta, "meg akarom mutatni, hogy mi történik azokkal akik elhanyagolják házamat és "sietnek kiki a maga házához". ". a bérlô is lyukas zacskóra bérel. sokat vártatok de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! ... és pusztulást rendeltem a sík földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a föld terem." (1:6,9,11) Aggeus ezzel azt mondta, " Törekszetek, küzdötök, de nem fogtok elôre haladni, az összes pénz, amit kerestek el fog tûnni. Nehéz munkálkodásotok ellenére soha nem lesz elég."
Kérdezd meg magadat, Isten elfújja keresetedet? Csodálkozol, hogy olyan sokat dolgozol mégis hátramaradsz mindig? Csodálkozol, hogy miért nem érzel kielégülést abban amit veszel? Aggeus megmondja, hogy miért: "Mi okért? Azt mondja a Seregek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll, ti pedig siettek kiki a maga házához." (1:9)
Aggeus idejében élô hívôkmeg lehettek volna elégedve. Érezhették volna saját otthonukban Isten áldásait. Az Úr ténylegesen azt mondta nekik, "Ezalatt az idô alatt meg akartalak áldani, termésekkel, borral, családotokat, otthonotokat, de mivel úgy el vagytok foglalva a saját érdekeitekkel, elhanyagoltok engem". És azt olvassuk, "Megvertelek titeket üszöggel, ragyával és kezetek minden munkáját kôesôvel és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr," (2:17)
Az Úr egész egyszerûen nem fogja elfogadni, hogy Ôt és érdekeit az Ô népe háttérbe helyezze. De Isten nem adta Izraelt fel önzô életük ellenére sem. Csak figyeld hogy mit mondott a nép legönzôbb idôszakában, "És szóla Aggeus, az Úr követe, az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr." (1:13)Isten üzenete ugyanúgy hangzott, mint Jézus szavai a sardisbeli egyháznak, "Célom van számodra, és túlságosan szeretlek ahhoz, hogy megengedjem lehanyatlásodat."
Köszönet az Úrnak, hogy felhívó szava képes volt felserkenteni a kis maradék hívô csoportot. A Szentírás mondja, hogy Zorobábal, Jósua a fôpap és az öregek hallották Aggeus üzenetét, "És felindítá az Úr Zorobábelnek .. a Júda fejedelmének lelkét, és Jósuának. a fôpapnak lelkét és a nép minden többi tagjának lelkét is és bemenének és munkálkodának a Seregek Urának az ô Istenöknek házában." (1:14)
És itt van engedelmességük eredménye: mivelhogy Isten háza foglalta el az elsô helyet szívükben, megígérte, hogy megáldja ôket és még egy dátumot is adott erre. "Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmúltakat is! A kilencedik hónak huszonegyedik napjától, attól a naptól fogva, amelyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok! Van-é még mag a csûrben? És bizony a szôlô, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak. (2:18-19)
Aggeus azt mondta nekik, "Talán nem fogtok friss áldást látni mindjárt, de olyan áldott aratástok lesz amilyet nem láttatok még. Anélkül is biztosak lehettek benne, hogy látnátok: "ettôl a naptól fogva az Úr áldani fog benneteket."
Mint Aggeus idejében úgy a sardsibeli egyház idejében is, az Úr nem fogja elhagyni az Ô "gyertyatartó" gyülekezetét még akkor sem ha azok önzésbe és nemtörôdömségbe süllyedtek. Az elsô dolog, amit tennie kell az ilyen gyülekezetnek és a pásztorának is, hogy megkérdezze magát, "Képesek vagyunk-e az Úr szavát meghallani akármilyen nehéz az üzenet?"
Mikor Izrael buzgalommal visszatért hogy Isten házát építsék, azt adták az Úrnak ami, az Úré. Tizedet, mindenféle felajánlást és szolgálatukat adták, amint arra szükség volt. Ugyancsak kezdtek összegyûlni megint, és gyülekezeti közösségben imádni Istent, visszahozva családjaikat, és nem hagyták el gyülekezetüket. Ezután, három hónap elteltével, attól a naptól fogva mikor hallgattak az Úr szavára, kezdték látni Isten áldását a prófécia szerint.
Hát kedves szentek, vagy pásztorok, képesek lesztek meghallani az Úr szavát Aggeuson keresztül, és Krisztusét a Jelenések könyvében, a 2-ik és 3-ik fejezetekben? Tudjátok ôszintén azt mondani, "Uram, szívem nyitva van. Kérlek Jézus, mutasd meg nekem - meg van a régi buzgalmam házadért ugyanúgy mint régen? Meg van örömöm benned, mint a kezdetben? Vágyom közvetlenül veled járni? Vagy más dolgok iránti érdeklôdésem kiszorította érdekeidet?"
Engedd meg, hogy beszéljen hozzád az Ô érdekeirôl és ígéretei szerint áldásaiban fogsz járni, amint munkálkodsz házában.
Dicsôség az Ô Szent Nevének!