2oo1. Szeptember 11-én a World Trade Center iker tornyait New Yorkban lerombolták. Öt nappal késõbb, amint ezt az üzenetet készítettem, a dolgozó szobám ablakán néztem ki 3o emeletes lakóházunkban. Még mindig hatalmas füst oszlopok szálltak fel a romokból. A kõtörmelékbõl eredõ füstfelhõt a szél átfújta a Hudson folyó és a Szabadság szobor felett nyugat felé.
A következõ vasárnap, mielõtt ezt az üzenetet prédikáltam a Times Square Churchben, sírva fakadtam a pusztítás láttán. Kegyelemért könyörögtem Istenhez: kegyelemért azoknak a családoknak kiknek szerettei elvesztek. Kegyelemért a munkásoknak akik még mindig ásnak a törmeléken keresztül, remélve, hogy életben találnak valakit, de csak holttesteket és testrészeket találnak. Kegyelemért a rendõröknek, tûzoltóknak és önkénteseknek, akik nyíltan sírtak a leírhatatlan szörnyûség felett ami eléjük tárult.\
Gyülekezetünk engedélyt kapott egy segély-sátor felállítására a rombolás közelében. Szolgálataink vezetõi és önkéntesek az gyülekezetünkbõl fáradhatatlanul dolgoztak órákon keresztül, élelemmel segítve a fáradt munkásokat.
Hat héttel a szerencsétlenség elõtt, a Szent Lélek figyelmeztette a Pásztorainkat, hogy valami nagy szerencsétlenség közeledik. Több fontos programot terveztünk több hétre elõre, mint a Missions Conference és a Youth Convention. A Szent Lélek azonban figyelmeztetett bennünket, hogy valamennyit töröljük. Ehelyett arra éreztünk buzdítást, hogy imádságra hívjuk az gyülekezetet.
Elhatároztuk hogy hetente négy este imádkozásra gyûlünk össze. Kezdettõl fogva minden összejövetelen félelmetes csend állt be, amely megtelepedett az összegyûlteken. Csendben ültünk az Úr jelenlétében, gyakran egy hang nélkül talán még egy óra hosszat is, ezt csendes sírdogálás követte és szívszaggató bûnbánat. Az egyik alkalmon kezemmel kellett megerõsíteni térdeimet, hogy ne rázkódjak Isten borzasztó jelenlétében.
Az Úr ezen látogatása alatt a Szent Lélek feltárta, hogy oka van, amiért a szívünk mélyén sírunk. Felindultunk, mert a tragédia közeledett. Egy rettenetes szerencsétlenség volt készülõben a nemzetre, és bár nem tudtuk, hogy mi lesz az, szívünk felindult, hogy imádságban közbenjárjunk miatta.
Ezután, hirtelen a tragédia beütött, és nemcsak városunkra csapott le, de az ország fõvárosára is. Az egyik TV bemondó kijelentette, "Gondoljátok csak meg, nemzetünk hatalmának és jólétének két szimbóluma egy óra alatt leomlott." Aligha tudta ez az ember, hogy a Jelenések Könyvének 18:1o fejezetébõl idézett, ami azt mondja, "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!"
Az egyik rendõr az gyülekezetünkbõl segített a rombolás helyszínén, és ott rendõrtársai állandóan azt kérdezték tõle, "Mi történik itt? Mirõl van szó? Mi az ok?" Ugyanakkor az egész nemzet is azt kérdezi, "Hol van Isten mindebben?"
Igazunk van, ha feltesszük ezt a kérdést. Meg kell értenünk, hogy hol van Isten ebben a csapásban. És hogy ezt megértsük, csakis az Úr Szent Igéje az, amiben bíznunk kell. Hallottunk véleményeket százával "hozzáértõktõl" és politikusoktól, de szónoklataik kezdenek egyformának hangzani. Nincs igazi magyarázat arra, hogy miért történt ez a hirtelen pusztítás.
Van egy dolog, amirõl biztosíthatlak benneteket: Isten nem volt meglepve. Õ jól ismeri minden ember gondolatát, a vezetõket, zsarnokokat és terroristákat is beleértve. Az Úr figyeli minden személy mozdulatát az emberiség tömegében. Õ tudja mikor "állunk fel és mikor ülünk le". És elmondhatom nektek, hogy biztos vagyok benne: Isten kezében teljes kontroll van. Semmi sem történik ezen a földön a tudta nélkül, az engedélye nélkül és idõnként anélkül, hogy az Õ cselekedete ne lenne mögötte.
Ha egy keresztény hívõ vagy, tudod jól, hogy Isten egy üzenetet adott át Amerikának és a Világnak ezen a tragédián keresztül.
Szolgálók és teológusok mindenütt azt mondják, "Istennek semmi köze nincs ehhez a csapáshoz. Õ nem engedne ilyen borzasztó dolgot megtörténni." Semmi sincs távolabb az igazságtól. Ez a fajta gondolkozás okozza, hogy nemzetünk gyorsan eltéveszti az üzenetet amit Isten ezen a tragédián keresztül akar mondani nekünk.
A tény az, szükségünk van rá, hogy az Úrtól kapjunk egy szót. Mint sok Pásztor én is sírtam efölött a szörnyû tragédia fölött. Kerestem az Urat imádságban és Igéjén keresztül, és elmondom nektek, hogy egy olyan fájdalmat tapasztaltam meg, amely még mélyebb mint a gyászolás fájdalma az ártatlan emberek halála miatt.
Ez egy olyan fájdalom ami azt jelzi, hogy ha elszalasztjuk Isten üzenetét, ha süketek fülekkel fordulunk ahhoz amit feltûnõen tudat velünk, akkor sokkal rosszabb fog következni számunkra.
Ézsaiás próféta beszél pontosan arról amit mi most átéltünk. (Ha valaki ellenzi, hogy egy Ó Testamentumi Igét hozok fel például, gondoljon Pál Apostol intésére, "...mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra akihez az idõknek vége elérkezett" (I Kor. 1o:11) Pál világosan beszél: az Ó Testamentum példái kijelentik hogyan cselekszik Isten olyan idõkben mint a miénk.
Abban az idõben amikor Ézsaiás prófétált, Isten türelmesen várt Izraelre körülbelül 25o évig. Az Úr küldött népére "kisebb megpróbáltatásokat", hogy bûnbánatra hívja õket. Próbálta eltéríteni õket a nyilvánvaló bálványimádástól, vissza az Õ áldásába és kegyelmébe.
Az összes próféta ugyancsak ezt az alapvetõ üzenetet adta éveken keresztül Izráelnek: "A bálványoknak szolgáltak akik felõl az Úr azt parancsolta: Ezt ne cselekedjétek. ....Térjetek meg a ti gonosz utaitokról és õrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet az egész törvény szerint amelyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és amelyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által." (2 Királyok 17:12-13)
Isten választott népe azonban visszautasította a bûnbánatra való hívást. "Akkor nem engedelmeskedtek hanem megkeményítették az õ nyakukat" (17:14) Ezek az emberek kigúnyolták a prófétákat akik alázatra hívták õket, és ehelyett, "...hiábavalóságot követvén maguk is hiábavalókká váltak...és elhagyták az Úrnak az õ Istenöknek minden parancsolatját és körültök való pogányok után indultak....és magokat teljesen eladták a bûnnek az Úr bosszantására." (17:15-18)
Isten felhívásokat intézett Izraelhez, hogy felébredjen.
Izráel elsõ ébresztõ felhívása az Assiriaiak inváziója által jött. Az Izraeli tartományok fõ ellensége megtámadta Zebulont és Nafthalit. Szerencsére a támadás csak ezen a két ponton történt és a pusztítás nem volt nagy. Mindazonáltal Isten nyilvánvalóan beszélt népéhez. Az Úr választott népe elvesztette a biztonságérzetét, mégsem értette meg az igazi üzenetet amit Isten mondott nekik.
Akkor Izrael kapott egy második ébresztõt. Ez nagyon komoly volt. Két nemzet, amelyeket a Szentírás "Izrael ellenségei"-nek nevez - a Szíriaiak és a Filiszteusok- egy hirtelen támadásra egyesültek. Ézsaiás szerint ez a támadás elölrõl és hátulról jött (Ézsaiás 9:12). Ez azt jelenti, hogy a támadó csapatok nyugatról és keletrõl jöttek Izráel ellen és körülvették. Ez a hirtelen támadás pusztító erejû volt.
Most elérkeztünk üzenetem "szívéhez", és ahhoz a kérdéshez amit a legtöbb Amerikai feltesz: Hol volt Isten az Õ választott országa hirtelen támadása idején? Mit tett az Õ népe, hogy ilyen pusztítás jött rájuk? Ézsaiás azt írja, hogy Isten hûséges volt népéhez való beszédében: "Beszédet küldött az Úr Jákóbnak és leesett Izráelben, hogy megértse az egész nép..." (Ézsaiás 9:8) Isten világosan beszélt és az egész nemzetnek küldte üzenetét.
Szeretteim, ez a vers valami nagyon fontosat mond számunkra ennek a pusztításnak idején. Egyszerûen azt mondja, "Isten mindig elküldi üzenetét." A történelem során soha sem hagyta az Úr népét tudatlanul, mikor valami szerencsétlenség közelgett. Õ sohasem hagyott magunkra és kényszerített minket arra, hogy magunktól találjuk ki a történtek okát. Mindig ad egy szót, hogy megérthessük az üzenetet.
Most is az Úr ugyanúgy támaszt Istenfélõ "õröket", hogy beszéljenek a nevében ezekben az idõkben. Ezek a pásztorok sírnak, keseregnek amint Isten jelenlétét keresik bûnbánattal. És hiszem, hogy hallják és értik az Úr üzenetét ami ezen események mögött áll. Ráadásul nem félnek kihirdetni a szörnyû figyelmeztetéseket, mert jól tudják, hogy azokat Istentõl hallották. Isten Kényszeríti õket, hogy hirdessék Isten szerencsétlenség mögött rejlõ céljait.
Most pedig olyasmit fogok mondani, amit senki sem akar hallani.
Sokan akik olvasni fogják ezt, nem akarják majd elfogadni. Azt fogják gondolni, hogy ez szívtelen, kegyetlen és kíméletlen beszéd a szomorúság idején. Azonban azt mondom nektek, ha nem fogjuk hallani Isten igazságát és nem fogunk szembe nézni vele, nemzetünk elveszett. Ez az amit hallok, hogy az Úr beszél hozzánk most: "De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit és ellenségeiket rájok úszítja; hiszen e nép nem tért meg az õt verõ Istenhez és a seregeknek Urát nem keresték" (Ézsaiás 9:11,13)
A Szentírás kristálytisztává teszi: Isten ellenséges nemzeteket használt hogy megdorgálja népét. Az Úr Izráel figyelmeztetésének eszközéül használta az ellenséget, hogy népét bûnbánatra hívja. "Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálca az Õ kezében az én búsulásom! Istentelen nemzetség ellen küldtem õt és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen és eltapodja azt mint az utcák sarát." (1o:5-6)
Isten azzal bízta meg Izráel ellenségeinek egységét hogy megfenyítse választott népét. Az Úr próbálta figyelmeztetni Izraelt, "Büszkén emelted fel magadat. Most én foglak téged leszállítani. Meg fogom engedni hogy ellenségeid megfegyelmezzenek."
Az ellenséges csapatok elindították hatalmas támadásukat, és hirtelen, az Izraeliták elborzadva figyelték amint épületeik összeomlottak. Tüzek dühöngtek a városokon át, felégetve az impozáns épületeket. Rövid idõ alatt, Izráel lángokban állt. És Isten népe jajveszékelni kezdett, "Téglák omlottak le... fügefák vágattak ki."(9:1o)
Miután szemtanúi voltunk a legújabb pusztításnak New Yorkban és Washingtonban, kezdjük megérteni amit az Izraeliták éreztek. Ennek ellenére megbánta bûneit Izráel azután a rémes támadás után? Megértették nemzet szerte, hogy Isten küldi a figyelmeztetést? A nemzet vezetõi megértették, hogy Isten beszélt hozzájuk a rémes csapáson keresztül? Nem. Izráel reakciója éppen az ellenkezõ volt. A nép elsõ félelme gyorsan átváltozott nemzeti büszkeség áradatává, "...az egész nép....mondják kevélyen és felfuvalkodva." (9:9)
A Héber szó "felfuvalkodva" ebben a versben egy "nagyság" érzését jelenti. Más szóval, amint a támadás elcsendesedett, az Izraeliták visszanyerték magabiztosságukat. Kijelentették, "Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi cédrusokat ültetünk helyökre!" (9:1o) Más szóval amit mondtak, "Ezek a csapások nem az Úrtól vannak. Csak a sors keze, szerencsétlenség amit nem lehet megmagyarázni."
"Mi egy hatalmas és nagy nemzet vagyunk. Mi hajlíthatatlan , büszke nép vagyunk, és megmutatjuk a világnak, hogy helyreállunk. Mindent visszaépítünk még nagyobbra és jobbra. Ahol téglát használtunk ott követ fogunk használni, és ahol olcsó módszerrel építettünk ezelõtt ott jobb építõ anyagokat fogunk használni. Mi Isten áldott népe vagyunk. És erõsebben fogunk kijönni ebbõl a szerencsétlenségbõl, mint amilyenek valaha voltunk."
Nem tûnik ez nagyon ismerõsnek? Az Úr maga használt fel egy gonosz ellenséget hogy figyelmeztesse népét a vereségen keresztül. Rá akarta õket ébreszteni kompromisszumaira, vissza akarta hívni õket magához, hogy kiönthesse áldását rájuk és körül vegye õket védelmével. Mégis, Isten népe fájdalmának és borzalmainak napjain keresztül sem ismerte fel, hogy Isten keze van mindebben. Senki sem kérdezte, "Mit próbál az Úr mondani mindezzel? Talán beszélni próbál hozzánk?" Senki sem gondolta egy pillanatra sem, hogy egy ilyen büszke nagy nemzetet megalázhatnak és megbüntethetnek. Ellenkezõleg, a nép az eseményt arra használta, hogy dacoljon ezzel a gondolattal. Visszautasították, hogy meghallják Isten figyelmeztetését.
Megkérdezem tõled, Izráel példája emlékeztet-e valamire, miután figyeltük az elmúlt hét történéseit? Kérlek ne érts félre. Köszönöm Istennek, hogy egy erkölcsös Elnök vezeti nemzetünket. Köszönöm Istennek a buzgó keresztényeket akik magas kormányzati állásokban szolgálnak. Gyülekezetünk szorgalmasan imádkozik a nemzeti vezetõkért, és hálásak vagyunk az ideiglenes imádkozásért az ország minden részében. Buzdító látni, hogy emberek kijózanodnak és kezdik megváltoztatni életmódjukat.
De ennek ellenére azt kockáztatjuk, hogy nem vesszük Isten üzenetét komolyan. Csak gondoljátok meg: amikor nyilvános összejöveteleken egy perc csendre hívnak, azt hisszük, hogy ez igaz bûnbánat. Mikor látjuk, hogy politikusok éneklik, "Isten áldja Amerikát" azt hisszük, hogy a nemzet visszatért Istenhez. Mikor látjuk, hogy sport események alatt a résztvevõk egy perc csendet tartanak fél-idõben, azt gondoljuk, hogy ez egy lelki élmény.
Azonban ez minden ami ebbõl a szerencsétlenségbõl következik? A résztvevõk a sport stadionokban egy percre csendben maradnak, aztán visszatérnek, hogy testüket vad színekre fessék, sört sörre vedeljenek mániákusan üvöltve biztassák kedvenc csapatukat?
Mint legtöbb Amerikai, én is sírtam amint Szenátorok és Kongresszusi vezetõk a Capitolium lépcsõjén álltak, és énekelték, " Isten áldja Amerikát .... állj mellettünk és vezess minket."De amint sírtam, az Úr emlékeztetett engem, "A vezetõk közül akik énekelni látsz sokan azon dolgoztak, hogy engem kiszorítsanak az Amerikai társadalomból. Még azt is elhatározták, hogy nevemet kitörlik a történelmi könyvekbõl. Azt is megengedték, hogy sok millió csecsemõt abortusz útján legyilkoljanak."
Hirtelen lesújtott az egészben lévõ abszolút képmutatás. Szolgáljuk Istent ajkunkkal, de folytatjuk az erkölcstelenségbe való süllyedést.
Amikor egy nemzet Isteni korrekció alatt van két lehetõség közül az egyik módon fog reagálni.
Egy büntetés alatt álló nemzet vagy megalázza magát és megbánja bûneit, amint Ninive tette, vagy szájával szolgál Istennek, de befelé fordul saját erejéhez, hogy felülemelkedjen a korrekción. Lesz egy erõt gyûjtõ kiáltás, amely azt állítja, "Van erõnk, hogy elviseljünk bármilyen csapást. És képesek vagyunk megoldani és túlélni akármilyen problémát. Mi egy igazán nagy nemzet vagyunk."
Én is hazafias vagyok mint bármelyik amerikai, és mint akárki én is izgatott örömmel figyelem amint nemzetünk egyesül. Köszönöm Istennek a hõsies próbálkozásokat és a hihetetlen áldozatokat amit látunk a terrorista támadás után. Az egész világ bámulja azt a bátorságot és szeretetet amelyet New York, Washington, D.C. és Amerika népe általában kimutatott.
De mi is hasonló veszéllyel állunk szemben mint Izráel. A tüzes hazafiasságunkban könnyen elmulaszthatjuk Isten nemzetünkhöz küldött üzenetét. Mi most pontosan annál a keresztútnál állunk mint Izráel állt.
Kíváncsi lennék: ha Ézsaiás idejében éltünk volna, hallgattunk volna prófétikus figyelmeztetésére? Vagy süket füllel fordultunk volna el? Mind Jeruzsálem mind Juda nemzete visszautasította a próféciát és nem hitte el, hogy ilyen alacsonyra süllyedt az ország. Azonban Ézsaiás prófétált, "Avagy amint cselekedtem Samáriával és az õ bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?" (Ézsaiás 1o:11) Isten lényegében azt mondta, " Megbíráltam más nemzeteket ugyan azért a bálvány imádásért amit ti is gyakoroltok. Miért ne ítélnélek el benneteket? Mi tesz benneteket kivétellé törvényem alól?"
Amerikában mindenütt az emberek összejöveteleket tartanak "imádságra és megemlékezésre". Ez mind tiszteletre méltó és nemes (és teljesen megegyezik a Szentírással), hogy megemlékezzünk azokról akik meghaltak. De miért félünk attól, hogy összehívjuk a népet "imádságra és bûnbánatra"? Most a legtöbb amerikai gondolata a megemlékezésre és bosszúállásra összpontosul. Viszont hol van a felhívás arra, hogy Amerika térjen vissza az Úrhoz?
Ami pedig a terroristák büntetését jelenti, Ézsaiás errõl is beszélt. Kijelentette, "Ezért, ha majd elvégzi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét" (1o:12) Valójában, amikor Isten befejezte Asszíria használatát mint "haragom botját", elpusztította azt. Ugyanígy Isten le fogja verni a terroristákat akik támadtak és ártatlan embereket öltek meg. Nem fog sok idõ eltelni mielõtt a pokolban el fogják nyerni örök végzetüket.
Íme az üzenet amit hiszem, hogy Isten kürtöl ki csapásunk idején.
Mélyen lelkemben, hallom amint az Úr mondja, "Jóléttel áldottalak meg az összes nemzet felett. Mégis éveken keresztül ragaszkodtál hozzá, hogy az arany és ezüst bálványokat imádd. Eltûrtem szégyentelen érzékiességed, a szent dolgok kigúnyolását, az ártatlan vér kiontását, és fáradhatatlan törekvésedet, hogy elmozdítsd nevem társadalmadból. Most az idõ lejáróban van számodra."
"Prófétát küldtem próféta után, õrt õr után. Újra és újra figyelmeztettelek. Mégsem nyitottad ki szemedet, hogy meglásd gonosz utaidat. Most lesújtottalak a megváltás reményében. Meg akarom gyógyítani földedet, leverni ellenségeidet, vissza akarlak hozni áldásomba. De nincs szemed, hogy lásd."
Ha Isten nem kímélte azokat a nemzeteket melyek számkivetették Õt, miért kímélné meg Amerikát? Meg fog minket ítélni amint megítélte Szodomát, Rómát, a Görög államokat és mindazokat a kultúrákat melyek hátat fordítottak neki.
Csak gondolkozz azon amit Isten Ezékielen keresztül üzent: " Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, mellyekkel vétkeztetek és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!" (Ezékiel 18:31-32)
Bárkinek aki kételkedik abban, hogy Isten érez fájdalmat, itt a bizonyíték nagyszerû szánalmára. Õ is érez keserûséget és bánatot a halál felett. Ebben a szövegben azt mondja nekünk, "Nem lelem örömöm szenvedéseidben és halálodban. Ezért perlek veletek most: forduljatok el bûneitektõl és éljetek."
Isten fõképpen azokon a szerencsétlenségeken sír amelyek az ártatlanokat sújtják. Biztos lehetsz abban, hogy az elmúlt hetekben Jézus sírt a terroristák által legyilkolt áldozatok felett. Õ azt mondta, hogy "tömlõbe szedi a szentek könnyeit". Tényleg hiszem, hogy sok könny, amelyet keresztények ejtettek, Isten saját könnyei, melyekre az Õ Szelleme indított bennünket.
Viszont idõnként, Isten igazsága és igazságos volta okozza azt, hogy visszatartsa sajnálatát. Arra kényszerül, hogy végrehajtsa igazságos ítéletét végsõ megoldásként. Erre a legnagyszerûbb példa, az Õ egyetlen Fiának, Jézusnak a feláldozása. Az Igazság kiszolgálása megkövetelte, hogy az egész világ bûnét egy ártatlan ember vállára fektesse, és ez az ember meg kellett hogy haljon az emberiségért. Hát mondd meg nekem, ki az aki ártatlanabb mint az Isten saját Fia? Mégis Krisztus saját akaratából adta magát mint áldozatot, hogy szabadulást és megváltást ajánlhasson az emberiségnek.
Mi lesz Amerikával, ha nem értjük meg Isten üzenetét?
Mi lesz nemzetünk sorsa, ha visszautasítjuk Isten hívását, hogy teljesen hozzá forduljunk? Mi fog történni, ha az abortuszok folytatódnak és a magzatokat kutatásra használják ... ha folytatjuk Megváltónk nevének eltörlését az Amerikai történelembõl ... ha újra építünk mindent nagyobbra és jobbra, csak hogy gazdagabbakká lehessünk ... ha katonai hatalmunkra támaszkodunk Isten ereje helyett?
Ézsaiás leírja, hogy mi történik valamennyi nemzettel amelyik elutasítja Istent és saját nagyságával dicsekszik: "Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, és meggyújtja a sûrû erdõt és felgomolyog az füst oszlopában. A Seregek Urának hargja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledele lõn; Senki atyjafián nem könyörül. Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak husát eszik". (Ézsaiás 9:18-2o)
Emésztõ tûz fog felemelkedni az égig. Sötétség fogja az országot eltakarni. A gazdasági életet egy megrázó csapás fogja érni. Megosztottság lesz a nemzetben, közösségekben, szomszédságokban, családokban. Az emberek csak saját magukra fognak gondolni, hogy kétségbeesetten életben maradjanak. És Isten segítsen akárkit is ha valaki próbálna közelükbe kerülni.
Kilenc évvel ezelõtt kaptam egy prófétikus üzenetet, és átadtam azt a Times Square Church-ben, Szeptember 7-én, 1992-ben. Engedjétek meg, hogy megosszam most ezt veletek:
"Ez a figyelmeztetés nem azért van, hogy megijedjetek, hanem, hogy forduljatok Istenhez és imádkozzatok. A következõk azok amiket hiszem, hogy az Úr mutatott:
Harminc napos fenyítés fog New Yorkra esni, olyan amit a világ sohasem látott. Isten leengedi a védõfalakat. Elképzelhetetlen erõszakosság és rablás lesz. Az erõszak olyan kegyetlen lesz, hogy az egész világot meg fogja döbbenteni. Utcáinkon nem csak a Nemzetõrség fog felsorakozni, hanem a polgárõrség is.
Ezer tûz fog égni egy idõben a városban. A Los Angelesi tüzek csak néhány városrészre korlátozódtak, de New York égni fog minden kerületben. A Times Square lángokban fog állni és a tûz az egekig fog érni és mérföldek messzeségébõl is látható lesz. A tûzoltók nem lesznek képesek eloltani.
A vonatok és a buszok nem fognak mûködni. Dollárbilliók vesznek el. A Broadway színházak teljesen megszûnnek. Az üzleti vállalkozások menekülni fognak a városból megállíthatatlanul. Ilyen dolgok megtörténhetnek a "harmadik világ" országaiban, de nem egy civilizált nemzetben mint az Egyesült Államok. Mégis, ezután nemsokára, New York teljesen csõdbe fog kerülni. A "Queen City" a porba hull, és szegénység városává válik.
Most azt kérdezheted, mindez tényleg meg fog történni? Csak azt tudom mondani, hogy hiszem, hogy még itt leszek amikor ez történni fog. Mégis, amikor bekövetkezik, Isten népe nem fog pánikba vagy félelembe esni."
Hívások és üzenetek árasztották el irodánkat kérdezve, "A terroristák támadása Szeptember 11-én volt az a csapás amit prófétáltál 1992-ben?" Nem, egyáltalán nem. Amit láttam jönni, az sokkal súlyosabb volt. Valóban, ha Amerika visszautasítja Istent és nem fordul vissza hozzá, ugyanazt az ítélettel fogunk szembe nézni, mint Izrael. És nemcsak New Yorkot fogja elérni, hanem az ország minden részét. Még a középsõ államok sem fognak megmenekülni tõle. A nemzet gazdasági élete össze fog omolni és az erõszak fog kitörni mindenütt. Tüzek fogják felégetni városainkat és tankok fognak az utcákon dörögni.
Talán szeretnéd tudni, mint én is, " Lehetséges mindezt elkerülni?" Igen, teljes mértékben. Hiszem, hogy kapunk haladékot, ha Elnökünk olyannak bizonyul mint Józsiás. Emlékeztek talán Józsiásra aki mint király teljes szívével kereste az Urat. Mindannyian imádkozzunk, hogy Isten adjon az Elnökünknek egy józsiási szellemet, hogy Igéje elõtt remegjen. Az Úr a következõket mondta Józsiásnak:
"...Imé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, ...mert elhagytak engem és idegen isteneknek áldoztak...a Júda királyának pedig aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: azt mondja az Úr...mivelhogy meglágyult a te szíved és magadat megaláztad az Úr elõtt, hallván azokat amiket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek és megszaggattad a te ruhádat és sírtál elõttem, azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr...azért imé...meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet amelyet én e helyre hozok." (II Királyok 22:16-2o)
Isten lényegében azt mondta a királynak, " Ameddig te vagy hatalomban, remegve a szavam elõtt és rajtam támaszkodva, nem fogod ezt az ítéletet látni. Nem fog megtörténni uralmad alatt."
Hiszem, hogy a kedvezõ alkalom arra, hogy Isten hívására válaszoljunk, nagyon rövid. Mindannyiunknak imádkoznia kell, hogy nemzetünk bûnbánattal térjen vissza az Úrhoz. Azonban a legintenzívebben a saját szívünkért kell hogy imádkozzunk: "Uram, hadd remegjek nem a csapás miatt hanem te elõtted. Kívánom hallani hangodat mindebben ami történt. Segíts engem, hogy teljes mértékben hozzád forduljak."
Dicsõség az Õ Szent Nevének!