Ha te keresztény hívő vagy, aki teljes szívből Istent keresi, célpont leszel.
Ez az üzenet azokhoz a hívőkhöz szól, akik nehéz megpróbáltatás időszakán mennek keresztül. Akik kimerülten szenvednek szellemileg, fizikailag és lelkileg. Mindannyian feszültséggel telt időkben élünk és amikor a megpróbáltatások hirtelen ránk szakadnak, kifáradtan, felzaklatva, lelkileg nyomottan találjuk magunkat.
Köszönetet adok Istennek azokért a keresztényekért, akik jó idők időszakát élvezik. Akik nem élnek nehéz feszültség súlya alatt és nem kell, hogy megpróbáltatásokkal és fájdalommal álljanak szembe. Hálás vagyok az Úrnak, hogy gyermekeinek ad ilyen időszakokat is.
Mégis, tudjuk a Szentírásokból, hogy előbb utóbb erős megpróbáltatások és viharok elérkeznek mindazokhoz, akik Krisztusnak adták magukat. „Sok baj éri az igazat” (Zsolt. 34: 2o) Továbbá, ha az Úr jelenléte után éhezel, ha határozottan, tiszta szívből, és teljes értelmeddel kutatod Igéjét, állandóan célpontja leszel az ördög irigységének.
Évszázadokon keresztül keresztények próbálták megérteni a szenvedések okát; miért szenved az Istenfélő ember? Személyes könyvtáram telve van ilyen tárgyú könyvekkel. Mégis a válasz valamiképpen nem reális. Akármikor egy nagy megpróbáltatás közepén találom magam, valami tanult igazságot nehéz megkínzott szívemre alkalmazni. Imám szavai, „Uram, kell, hogy Igédből nyerjek választ jelen szükségemre.”
Sokak számára, akik hosszú idejű próbáltatást szenvednek el, kérdések merülnek fel: „Uram mivel bántottalak meg? Van valami életemben, ami meghátráltat abban, hogy meghalljad siralmamat? Hűséges voltam Igédhez, hát miért szenvedek ilyen végtelenül? A biblia azt ígéri, hogy Te nem engeded meg, hogy megpróbáltatásunk nagyobb legyen, mint amit el tudunk viselni. Hát hogyan lettem ennyire letörve?”
Meg vagyok győződve, hogy ez a legnehezebb lelki csata a hívő elméjében folyik le. Sok hívő keresztény hatalmas elméleti gyötrelmeket, csatázó, nem Krisztus szerinti, félelmetes nyomasztó gondolatokat szenved el. Nem képesek magukat túl tenni a múltban elkövetett hibákon, és érdemtelennek érzik magukat Isten áldásaira.
Nem kell válaszolnom minden okra, amiért mi hívők olyan sokat szenvedünk, de biztos vagyok egy dologban;
Amint szívünket az Úr keresésére adjuk, azzal az elhatározással, hogy ígéreteihez tartjuk magunkat, Sátán irigységének célpontjává váltunk.
Minden hívő éltében eljön az idő, mikor kell választani; hitében langyos maradhat, vagy átlép a vonalon és Jézust követi teljes szívből. Akármikor teljes erőnkkel Jézushoz ragaszkodunk, a pokol mélységeit zavarjuk fel. És Sátán ráuszítja életünkre démoni hadseregét a pokol minden haragjával.
A Barna adatai feltárják, hogy újjászületett keresztények 7o % nem veszi Istennel járó életüket a legfontosabbnak. Ez egy abszolút tragédia, de megmagyarázza, miért mérgesíti fel Sátánt a hívők kis százaléka akik Jézushoz ragaszkodnak.
Az ördög minden odaadó keresztényben felismer valamit, ami birodalmára pusztító erővel hathat. Mikor az Úr gyermeke elhatározza, hogy mindenben bízni fog az Úrban még akkor is, ha élete nehézségekkel és fájdalommal van eltelve, Sátán látja, hogy az ilyen hívő fog tudni másokat is Jézushoz vezetni imáival és szenvedései ellenére is, anélkül, hogy hitét elvesztené.
Mikor Sátán ilyen hitet lát, jól tudja, hogy a pokol alapjaiban remeg. Így parancsot ad birodalma vezetőinek, hogy hagyják el a hideg szívű, élvezeteket, kereső hívőket és irányítsák a démoni seregüket azokra, akik égő szívvel haladnak Krisztus teljessége felé.
Gondolj Pál apostolra mikor Krisztus megjelent ennek a buzgó, keresztényeket üldöző embernek, amint megtért azonnal böjtölésre és imádkozásra adta magát és azonnal fontos célpontja lett Sátán haragjának. Az ördög nemcsak azért félt, hogy Pál megtérése mit fog jelenteni a földön, hanem ádázan irigy volt Pálra, amiért felragadtatott a paradicsomba.
Az Ige írja Lucifer ki lett dobva a mennyekből, Isten jelenlétéből és azóta az ördög nem bírja elviselni, hogy akárki is aki „kisebb” mint ő megkóstolhat akármit is a paradicsomban. Rémes irigységgel figyeli az áldottakat, akiknek bepillantásuk van az örökkévalóságba melyet ő elveszített.
Pál írja, „”hogy el ne bizakodjak…a kinyilatkozások különleges nagysága miatt, ezért tehát…tövis adatott a testembe: a sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam” (2 Korinth. 12: 7). Isten soha nem eresztene egy démoni erőséget saját szolgáira, hogy kínozza őket. Habár Jób szenvedett Sátán csapásaival, az Úr határvonalat húzott, amin Sátán nem léphetett át. Sátán molesztálhat minket, de nem képes elpusztítani egyetlen életet sem.
Pál szerint a pokoli üldöző Isten engedélyével lépett be életébe, hogy a büszkeséget távol tartsa szívétől. És Sátán egy démont elrendelt, hogy állandóan támadja Pált. „Gyötörd Pált állandóan, napról napra, soha ne adj nyugalmat neki.” De az irigység elvakította Sátánt. Amit az ördög Pál elpusztítására tervezett- fizikai és elméleti támadásokkal- Isten Pál javára fordította azt.
Biztos, hogy a sötétség hatalma követte Sault a damaszkuszi úton. Ugyanis Sátán egyik leghasznosabb szolgája volt: fanatikus, „Istenfélő” vallásos vezető, aki a szó tökéletes értelmében az ördög munkáját végezte. Saul azzal a céllal ment Damaszkuszba, hogy a keresztény hívőket vissza hurcolja Jeruzsálembe, ahol bebörtönzés és kínzás várt rájuk.
De mikor Saul le lett ütve lováról Krisztus látványával, azonnal arcra esve, sírva kérte az Urat, „Uram Jézus mutasd meg, hogy mit kell tennem.” Visszautasított ételt és alvást három napig, teljes lényét az Úr Jézusra központosította.
Mit gondolsz mi történt a pokolban ezután az első percben? Az ördög egész uralma felrobbant. Képzelem, hogy Sátán összehívott egy váratlan gyűlést ahol egy speciális küldöttet jelölt ki egy életre szóló megbízatással: fókuszáljátok a pokol minden fegyverét Saul ellen. Sátán megbízta küldöttjét, „Kövesd és üldözd azt az embert minden erőddel. Akármire is van szükséged a pokol minden ereje a hatalmadban van. Egyetlen küldetésed, hogy Saul hitét elpusztítsad.”
El tudom képzelni, hogy micsoda kínzást okozott Pálnak: hazugságokkal bombázta, emlékeztette Pált azokra, akiket régebben üldözött, és emlékeztette Pált mindarra, amit Krisztus neve ellen tett. Ugyanígy tesz Sátán a buzgó hívőkkel ma is; kiküldi fejedelemségeit, hogy életünk felett lebegjenek, és hazugságokat suttogjanak fülünkbe, hogy elpusztítsák hitünket.
Egy időben Sátán elvesztette az Atyához való közelségét, ez az ok a támadásokra.
Ez az egyik ok támadásaira Isten gyermekei ellen. Próbálja elrabolni nyugalmukat, és közelségüket, reményüket hogy az Úrral lesznek együtt a Paradicsomban- röviden, mindent, amit elvesztett mikor ki lett dobva a mennyekből.
Csak gondolj vissza, amint Istennel jelenlétében éltél napról napra, de talán egy ponton langyossá váltál, azonban megint kezdtél éhezni egyre jobban közelségére, vágytál arra, hogy hasznára lehessél. Elhatároztad, hogy teljes oda adással fogsz élni Jézusért. Váratlanul érezted hogy imádkozásra hív, mint talán soha azelőtt és Isten érdekei a tiéd lettek. Kérelmezed Jézust, hogy ébressze fel szíved, öntse Szent Szellemét reád, adja neked azt, amivel az Ő szíve is meg van terhelve.
Hidd el nekem, hogy az volt az idő mikor az ördög célpontja lettél. Mondhatod, „De ez az időszak nem tartott sokáig, most már nincs olyan erős vágyam. Ellenkezőleg napokon keresztül mintha egy kétségbeesés felhője lebegne felettem.” Az nem számít, még ha hited tántorogna is vagy összeomolna, de Sátán felismeri az igazságot; szíved mélyén még mindig van egy szikra. Mindaddig, amíg a parázs él fel tud lángolni égő tűzzé képes változni.
Ezért Sátán nem hagy békén. Ezért vagy állandóan letörve. Elhatározta, hogy nem ad semmi lehetőséget, hogy a Szent Szellem felébressze a tüzet benned. Ezért figyelmeztetett Pál, hogy ismerjük fel az ördög módszereit: „…hogy rá ne szedjen Sátán, az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2 Korint. 2: 11) Ha nem figyelünk, és nem ismerjük fel az ellenség taktikáit akaratlanul meg engedjük, hogy legyökerezzen bennünk és kihasználjon minket.
Némely keresztény hívő azt hiszi, hogy nem szabad Sátán nevét használni, mert az feldicsőíti őt. A Biblia tisztán leírja, hogy ha tanítva leszünk az ő szándékai felől, nincs okunk félelemre. Igenis ezekben, az utolsó időkben Sátán lejött a földre nagy haraggal, ezért jobb, ha ismerjük stratégiáit. Pál írja, „Sátán maga a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat.” (2 Korint. 11: 14-15.)
Pál figyelmeztető szavai tisztán érhetőek: Sátán Istentelen embereket használ, mint haragjának és irigységének küldöttjeit. És az apostol szerint az ilyenek besompolyogtak az egyesületekbe. Találkoztál ilyenekkel? Valaha is célpontja lettél az ilyeneknek, amint szavuk lelked mélyéig vágott, olyan szavak mik egyenesen az ördög ajkáról jöttek?
Célpontja vagy az ilyeneknek, mert hited és buzgalmad egy dorgálás szenvedélyt szerető életformájukra. Röviden, szavuk Sátán irigysége ellened. De az evangélium kimutatja a sötétség minden munkáját, és megvilágítja Isten népének, az ellenség szándékait.
Az Istenfélő Dávid király egy olyan időről ír, mikor lelkileg lehangolt volt.
„Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az Ő szabadításáért!...Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél meg rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?” (Zsolt. 42: 5, 9)
Mikor Dávid ezt a zsoltárt írta, lelkileg nem volt hideg, vagy langyos. Igazában írta, hogy szomjúhozik Isten után. (42: 3) Mégis ebben az időben küldte Sátán démonjait, hogy molesztálják és kigúnyolják Dávidot. És azt a velőtrázó vádat vetették ennek az Istenfélő embernek arcába: „Dávid, hol van a te Istened?”
Dávid megtört szívvel írta, „Könnyem lett kenyerem éjjel, nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem; Hol van a te Istened?” (43: 4) Figyelj meg, nem azt kérdik, „Hol van Isten?” hanem „Hol van a te Istened?” Más szóval: „Hol van annak a bizonyítéka, hogy Isten gondoskodik rólad és meg fog szabadítani?”
Mikor Dávid ezt írta, Absolon elől menekül, aki saját fia volt. Barlangokban bujdosott és fizikailag, elméletben, lelkileg szenvedett. Izrael népe és közeli barátai visszautasították őt. Dávid mély fájdalmáról írt, „Állandóan ezt mondogatják…” (42: 4)
Néha Sátán talál embereket, akik sértő, lesújtó dolgokat mondanak nekünk mások hallatára. De legtöbb esetben ellenségünk démon erőket használ; hazugságokat sugallnak, és hitünket gyöngítik. Olyan pusztító gondolatokat javasolnak, miket csak a gonosz tud elképzelni. Még az istenes hívők sem menekülnek meg az ilyen támadásoktól. Ez volt az eset Dáviddal, aki hallotta a vádakat; „Nincs otthonod, saját családod kivetett téged. Mindenféle problémáid vannak, Dávid. Hogyan mondhatod, hogy Isten felkentje vagy?”
Hasonlóan, Sátán küldöttjei ugyanilyen vádakkal dolgozik ellenünk ma is, annyira, hogy mi is fel tesszük a kérdést: „Uram hol vagy ebben a krízisben? Miért kell ilyen fájdalmas pohárral állnom szemben? És miért nem hallod imáimat? Sírok hozzád nappal és éjjel, de nem hallok semmit. Könnyeim nem jelentenek semmit?”
Tudjuk, hogy Dávid Istennel járt, bízva hűségében. Egy imádkozó ember volt, aki Istenhez fordult minden élete minden esetében. És a biblia mondja, hogy Isten Dáviddal volt mindenhol ahová ő ment és mindben, amit ő tett. Sátánt rémesen irigyelhette ezt az embert és a megkapott kinyilvánulásokat, melyeket a zsoltárok tükröznek.
Érthető, hogy Sátán egy gonosz szellemmel vette birtokába Sault, kompromittált királyt, aki a pokol dühét mutatta ki Dávid felé: „Ettől fogva állandóan rossza szemmel nézett Saul Dávidra.” (1 Sámuel 18: 9)
Ne tévedj meg: Sátán nem törődött Dávid harcos képességével, vagy művészeti tehetségével vagy elnyerő egyéniségével. Mindezek nem veszélyeztették sötét birodalmát. De volt valami Dávid hitét illetőleg, az Atyához való közelségében, ami a poklot megrázta. És ez tette Dávidot „egyes számú célponttá” Sátán szemében. Ez az ember üldözve volt, kigúnyolva és egy ok miatt szenvedett: Istennel járt.
Ugyanez történik ma is azokkal, akik igazán keresik Istent. Sátán látja, hogy az Úr az ilyen hívőkkel van, és – és ez felingerli őt irigy haraggal. Sátán irigysége Dávid felé Saul magatartásában robbant ki: „Saul azonban látta és tudta, hogy az Úr Dáviddal van, ..ezért még jobban félt Dávidtól; és ellensége lett Dávidnak egész életére…és lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot.” (18: 28-29, 19: 1o)
Jegyezd meg, hogy Saul dühöngött Dávidra, de ugyanakkor félt tőle: „És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr.” (18: 12) Ez egy tiszta kép arra, hogy az ördög fél az igazi, imádkozó, Istenben bízó embertől. Jakab Apostol emlékeztet minket erre a nagyon fontos igazságra, hogy egy fontos fegyver adatott nekünk: „Engedelmeskedjetek Istennek, de álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek.” (Jakab 4: 7)
Sátán azoktól fél főleg, akik imában Istennel voltak és csökönyös elhatározottsággal állnak a hitért való harcban.
Sátán félelemmel figyeli azokat, akik habár csak kevesen vannak, de hittel állnak a harcban, és gyáván meghajol azok előtt, akik készen felállnak ellene. Félelmében törekszik harcos szellemetek megsemmisítésére.
Az ördög úgy éri el célját, hogy próbálja eszeteket elárasztani levert gondolatokkal, és olyan pokoli gondolatokkal, melyek Isten iránti bizalmatlanságot szülnek, melyek kérdésre vonják Isten hatalmát. Elmétekbe és lelketekbe üvölti, „Hiába harcoltok, túl gyengék vagytok saját igyekezetetekben. Soha nem fogtok győzni. A pokol ereje csak túl hatalmas ellenetek, nincs szükség olyan sok többé úgy csatázni.”
Szeretteim, mindez csak arra van, hogy elvonja figyelmeteket! Sátán teljes stratégiája az, hogy elvonja szemeteket a kereszt győzelméről. Bűneitekre, gyengeségeitekre, gyöngeségeitekre akar titeket fókuszálni, ezért tesz meg mindent, hogy jelen problémátokkal törődjetek és szenvedjétek. El akarja hitetni veletek, hogy erőtlenek vagytok tovább folytatni a harcot ellene. De nem a mi erőnkről van itt szó, hanem Jézus erejéről.
A tény az, hogy harcolni kell vagy életünk végéig, vagy amíg Jézus visszatér. Lesznek nyugalmas időszakok, mikor szenvedéseink időlegesen el fognak tűnni, de amíg ezen a földön élünk, egy állandó szellemi háborúban leszünk. Ezért mondta Pál, hogy Jézus fegyvert adott; „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.” Fel vagyunk fegyverezve, imádsággal, böjtöléssel, és hitünkkel melyek ellen Sátán képtelen ellent állani.
Némely keresztény hívő úgy el van foglalva fájdalmával vagy megpróbáltatásokkal, hogy elfogadták, mint változhatatlant. Mikor találkozol ilyen hívőkkel, csak bajaikról beszélnek, nem pedig győzelemről, melyet Krisztus által nyertek.
Soha ne legyen ez igaz Isten népére. Az idő elérkezett, hogy elszakítsuk figyelmünket a jelen megpróbáltatásaitól, ehelyett a harcok kapitányára figyeljünk Jézus kezében van a győzelem kulcsa és megígérte, „Minden fegyverrel elláttalak benneteket harcotokra és erőt adok nektek a gyengeség idejében.”
Gyakran mikor mondjuk, „Átléptem a határvonalon, Jézushoz”, az igazság az, hogy egyszerűen és teljes mértékben Krisztus vér áldozatában bízunk.
Mózes első könyvében, 15-ik fejezetben, Isten egy dicsőséges szövetséget kötött Ábrahámmal. Arra utasította az ősatyánkat, hogy vegyen egy három éves üszőt és egy kecskét és egy kost és kettévágta ezeket, mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el.
Ezután vett egy gerlicét és egy galambot és lefektette ezeket a földre, de a madarakat nem hasította ketté. Ábrahám mindent megtett amint utasítva volt. És amint ezek az állatok vérezve feküdtek ott, a ragadozó madarak szálltak le a hús darabokra, de Ábrahám elkergette őket. Hirtelen egy rettenetes sötétség szállt Ábrahámra. Mi volt ez?
Sátán ijedtségében, pánikban volt. Az ördög hallotta amint isten szövetséget kötött Ábrahámmal. Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy egy hatalmas nemzet atyja lesz, és leszármazottjait örökre megáldja. Továbbá, Isten fogalmat adott, hogy a Kánaán földjét utódainak adja. Kánaán az ördög területe volt, bálványimádókkal és démon erőkkel telve ahonnan a földet uralta. És most Isten Ábrahám utódainak fogja adni?
Szeretteim, amikor szövetségbe lépsz az Úrral, jó dolgokat beszél hozzád. Megígéri, „Fenn tartalak, hogy ne essél el, és hibátlannak foglak bemutatni az Atya előtt.” „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, melyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2 Péter 1: 4)
Mit gondolsz, hogyan reagál erre Sátán, mikor látja, hogy mi történik életedben? Először látja a dicsőséges ígéreteket az Új Szövetségben, mely a tiéd, amint életedet Jézusnak adod. Ez igazán egy féltékeny haragra kelti az ördögöt. Ez után látja, hogy hited igazi és az Úrral maradsz mindvégig. Ezen a ponton csak egyféleképpen tud reagálni: az egész pokol pánikba esik!
Sátán látja, hogy teljesen hiszel Jézus vér áldozatában, mely minden testi vágyadat megöli. És felismeri, hogy ez azt jelenti, hogy sötét birodalma fel lett szólítva. Küldi keselyűit, hogy az áldozatot felemésszék. Mik ezek a keselyűk? A pokolban született gondolatok, hogy állandóan zavarjanak, és kérdéseket okozzanak Krisztus hűsége ellen.
Csak egy imádkozó, Krisztusban bízó hívőre van szükség, hogy megrázza a pokol alapjait. És ha ez igaz reád vonatkozóan, akkor érzed a Sátán által küldött keselyüket, hogy megingassanak téged.
Tudok sok hívőről akik egy mély bizonytalansággal küszködnek Naponta csatáznak a érdemtelenség érzésével. Kérdezik, „Ha igazán hűséges lennék, nem bántalmaznának ezek állandóan, nem lennék olyan képtelen, gyönge tanúvallomásomban, nem lennék pénzügyileg úgy letörve.” Nem! Mindez a pokol keselyűinek munkája, hogy ellopják az áldozatot.
Isten adott nekünk szellemi stratégiát hogy képesek legyünk szembe állni Sátán haragjával és irigységével.
Mit tett Ábrahám mikor a keselyük rászállottak a tetemekre? A Szentírás mondja, hogy elzavarta őket. Hasonlóan az Úr megmutatta, hogyan kell a fenyegető keselyüket elkergetni. Nem kell félnünk az ördög támadásaitól, mert hatalmas erejű fegyvereket kaptunk az Úrtól.
Akármikor egy hang, kétely vagy kérdés jön eszünkbe Isten felől, össze kell hasonlítani azzal, amit tudunk szerető Urunkról. Nem szabad elfogadni semmilyen gondolatot, aminek az alapja egyszerűen pillanatnyi érzés. Ehelyett Jézus ígéreteivel kell összehasonlítani, melyek részemre megnyert győzelemről beszélnek.
Egyszerűen, ha vádló gondolatok támadnak, ha kételyt vagy félelmet okoznak vagy elitélő, visszautasító érzéseket okoznak, azonnal tudom, hogy nem Istentől vannak. Mindenkinek el kell készülnie, hogy ilyen borzasztó gondolatok jönni fognak. Még az Úr Jézus is célpontja volt ilyesminek, mikor az ellenség megközelítette őt a pusztában.
Beszélgettem némely igazi hívő szentekkel, akik Isten szolgálatában vannak. Többen mondták, hogy miután az Urat keresték szívükkel és elméjükkel, böjtöléssel és imádságban, azonnal borzasztó kételyek támadták meg őket még Isten létezése felől is.
Az egyik Istenfélő próféta vallotta; Nemrégen rémes pokoli gondolatok támadtak meg. Ez volt az első eset életemben. „De a Szent Szellem megerősített mondván, „Állj nyugodtan hitedben. Ezek nem a te gondolataid, hanem Sátántól erednek. Az ördög meg akar győzni téged, hogy te olyan gonosz vagy, mint a gondolataid, miket küld. Meg akar ingatni hitedben. Állj hitedben és bízzál az Úrban, nem fogsz elsüllyedni. Támadás alatt vagy, mert megráztad a pokol alapjait.”
Mint Ábrahám, barátom elzavarta a keselyűket, Isten igéjét hitben használva. Ugyanígy Jézus visszautasította Sátán kísértését a pusztában, és az ördög otthagyta Őt egy időre. Tudjuk, hogy Isten ugyanezt fogja tenni velünk is, ha megállunk hitünkben, bízva ígéreteiben.
Tehát, kedves szentek, amikor a keselyűk támadnak, érdemtelenség és bizonytalanság gondolataival, kergesd el őket Isten igéjével, szavaival. Áldozatod kedves lesz az Ő szemében, és azt tiszteletben fogja tartani, mert az Úr vezetésére támaszkodtál.
Halleluja!
Dicsőség az Ő szent Nevének!