Valószínűleg emlékszel Ábrahám történetére, melyben Isten megjelent neki Mózes első könyvében. Az ősatya sátrának bejáratánál ült dél felé, mikor hirtelen három ember jelent meg előtte a fa alatt. Ábrahám szokás szerint üdvözölte őket, ételt készített számukra és beszélgetett velük.
Beszélgetésük közben az Úr megkérdezte Ábrahámot, hogy hol van a felesége, Sára? Ezután az Úr egy hihetetlen kijelentés tett, mondva: “…Sára feleségednek fia fog születni ,,,” (I Mózes 18:1o)
Sára a sátorban hallotta meg az Úr kijelentését, és hitetlenül felnevetett. Lehetetlen, hogy öreg korára gyermeket szüljön, és hogy Ábrahám apa lehessen, ez már régen elmúlt. Öregek voltak.
Mégis mikor az Úr halotta Sára kuncogását, mondta;” Miért nevetett Sára, mondván; Vajon csak szülhetek-é, holott én megvénhedtem? Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? (versek 13-14)
Ezt az üzenetet azért írom, mert Isten ugyanezt a kérdést teszi fel gyermekei számára manapság. Van valami amit nehéz Istennek megtenni? Mindannyiunknak van valami nehézség az életünkben, amivel szembe kell néznünk. És Isten kérdezi; “Gondolod, hogy a problémád túl nehéz ahhoz, hogy megoldjam?”
Jézus mondja; “…Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél.” (Lukács 18:27) Hiszed, hogy ez az üzenet Istentől van? Hiszed, hogy házasságodban a lehetetlent is meg tudja oldani, ugyancsak családodban, állásodban, vagy a jövőddel kapcsolatban?
Gyorsan tudunk válaszolni erre egy igennel, mikor másokról van szó. Mikor szeretteink nehéz időkön mennek át, bátorítjuk őket; “Tartsad reményed, nézz fel. Az Úr képes mindenre. Ne szűnj meg bízni benne. Ő a lehetetlenségek Istene.”
Mégis, kérdezem, elhisszük-e mindezt a saját életünkre? Sára aki kételkedett az Úrban, valószínűleg ugyanezt a tanácsot adta volna barátainak. Képzeld el, hogy ismert volna egy Istenfélő házaspárt, akiknek hasonló problémájuk volt, hűséges emberek, akik túl öregek voltak gyereket szülni. Ez a házaspár hitt Istenben, aki egy gyermeket ígért, de már nagyon megöregedtek és lassan elveszítik bizalmukat erre az “álomra”.
Ha megkérdeznéd Sárát, hogy mit mondott volna egy ilyen helyzetben; valószínűleg azt felelte volna, “Mondd meg nekik, hogy csak bízzanak. Ne adják fel reményüket. Egy olyan Istent szolgálnak, akinek semmi sem lehetetlen. Ő meg fogja oldani a problémájukat.”
Mégis Sárának nehéz volt hinni a saját körülményei között. És sok hívő hasonlóan érez manapság. Bátran kijelentjük Isten erejét mások számára, de saját magunkra vonatkozóan nem hisszük el ígéretét.
Azt nem elég elhinni, hogy Ő a mindenek Istene. Azt is el kell hinnünk, hogy arra kívánkozik, hogy a lehetetlent megtehesse életünkben. A Szent Írás világossá teszi: Ha ezt nem hisszük el Istenről, igazában nem hiszünk Őbenne egyáltalán.
Véleményem szerint semmiféle tanácsadás nem fog segíteni, ha nem hiszünk Istenben, hogy Ő csodákra képes. Ne érts félre, nem ellenzem a keresztény tanácsadást, de hasztalan, ha valaki nincs meggyőződve arról, hogy Isten meg tudja oldani problémád, akármilyen nehéz is az.
Mint egy pásztor, aki tanácsadással is foglalkozik, tudom, hogy nem tudnék ,mit ajánlani azoknak a házaspároknak akik nem hisznek abban, hogy Isten megtudja menteni és oldani kapcsolatuk problémáit. Egyes esetek reménytelennek látszódnak; talán az évek alatt keserűséggel és neheztelésekkel teltek meg, de kell, hogy meg legyenek győződve arról, hogy Isten a lehetetlenre képes.
Ilyen házastársaknak azonnal mondom; “Tanácsot fogok adni, de először kérdeznem kell: hiszed, hogy Isten igazában meg tudja javítani házasságod? Van hitetek arra, hogy akármilyen lehetetlennek is látszik a helyzetetek, Isten hatalmával helyre tudja állítani házasságotokat?”
Némelyek felelnek; “Nem érti, Pásztor, mi mindenen mentem keresztül házastársammal. Olyan mélyek a sebeim, hogy azt fel sem tudja ön fogni.” Ez a fajta válasz azt mondja, hogy Sátán elhitette, meggyőzte őket, hogy minden reménytelen. De Jézus világosan beszélt gyermekeihez: “Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél” (Lukács 18:27)
Az ország minden részén keresztény hívők reménytelenül feladják házasságukat. Még lelkész házastársak is elválnak. Mikor beszélek velük, látom, hogy meg vannak győződve arról, hogy házasságuk gyógyulása lehetetlen. Egyszerűen nem bíznak abban, hogy Isten a lehetetlenre képes.
Egy keresztény házaspár, aki feladja a harcot igazán nem akarja helyreállítani házasságukat. Valójában akik tanácsadásra jönnek, úgy jönnek, mint akik már elhatározták, hogy a házasságukat otthagyják. Csak azért akarnak velem beszélni, hogy beleegyezésemet adjam elhatározásukra.
Szeretteim, senki sem tud segíteni ezen a világon, ha Isten Igéjét nem hiszed ilyen dologban. Semmi sincs az életedben, ami az Ő képességét túlfeszíti. Különben kereszténységed hiábavaló, ha azt hiszed, hogy Isten csak egy bizonyos pontig tud segíteni. Igazában nem hiszed, hogy Isten az egy Úr, aki a lehetetlenségek Istene.
A közelmúltban egy pásztor felesége írt a férje állandó hazugságairól. Ez az ember olyan nagyhangú hazug volt, hogy időnként nyilvánvalóvá lett a gyülekezetben. Habár szembe álltak vele és problémájával, mindent megtagadott.
Felesége írta: “Szégyenkezem a férjem miatt és a gyerekek sem bíznak benne. Egy erőteljes üzenetet prédikál, de nem képes az igazságot kijelenteni, mert az igazság nem él benne.” Így fejezte be levelét; “Azon gondolkozom, hogy elhagyom őt.”
Én szimpatizálok ugyan e felé a szegény asszony felé. Mégis felismerem, hogy nem hisz Istenben, hogy Ő a lehetetlent is meg tudja oldani. Csak egy bizonyos pontig hisz Isten erejében és ezen túl elhatározta, hogy elmenekül. De elválás a keresztény számára sohasem lehet egy megoldás, hacsak nem valaki fizikailag vagy lelkileg durva elbánás alatt él. Ebben az esetben határozottan távozz el. Más esetekben az Úr Isten világosan kijelenti: “Istened vagyok és rendbe tudok mindet hozni.”
Amit szerettem volna olvasni levelében; “Felismerem, hogy gyermekeim öröklik férjem lehetetlen viselkedését és hogy valószínűleg el fogja veszíteni hívatását a folytatólagos bűnözés miatt, de tudom, hogy egy olyan Istent szolgálok, aki minden problémát ki tud javítani. Így akármibe is fog ez kerülni, ragaszkodni fogok férjemhez és hiszem, hogy amit Isten mond az igaz, hogy semmi sem lehetetlen néki.”
Márk 9-ik fejezetében egy meggyötört apa démonizált fiát hozta szabadulást keresve. Ez a fiú nemcsak egyszerűen meg volt zavarodva, hanem ördögi szellemekkel volt tele, akik minden mozdulatát kontrolálták. Az egész környék ismerte ezt a fiút, így mikor látták, hogy közeledik, a szülők valószínűleg gyorsan behívták gyermekeiket házukba.
Ez a szegény fiú egy abszolút reménytelen eset volt. Néma és süket, beszéd helyett csak hangokat volt képes adni. Szája habzott, mint egy megveszett kutyáé és teste csak csont és bőr lett a rettenetes küszködéstől. Az ördögök úgy akarták megölni őt, hogy állandóan a folyóba vagy tűzbe próbálták vetni.
Hány esetben kellett az apának a tóba ugrani, hogy kihalássza fiát és életre hozza még egyszer. Valószínűleg állandóan el volt foglalva azzal, hogy megvédje fiát az öngyilkosságtól. Elképzelheted mennyi sebhely volt a fiú testén, tűztől és más sérülésektől. Apja megtört szívvel látta naponta fiát ebben az állapotban, de senki sem tudott segítséget nyújtani.
Amint az apa a tanítványok előtt állt, sátán erejét mutatva a fiút a földre hányta habzó szájjal vadul hánykolódva. Az Ige említi, hogy a tanítványok imádkoztak felette - talán hosszú ideig is - de nem voltak képesek megváltoztatni a helyzetét.
Valószínűleg ez az eset lehetetlennek látszott. Hamarosan az írástudók is megjelentek a színen és követelték: “Miért nem gyógyult meg ez a fiú, vagyis talán ez az eset túl nehéz a ti Isteneteknek? Az ördög erősebb ebben az esetben?”
Ekkor Jézus jelent meg a színen és mikor kérdezte, hogy mi történik, az apa így felet; “Mester, ide hoztam hozzád fiamat… mondtam hát a tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták… Ez egy reménytelen eset.” Jézus egyszerűen válaszolt: “Ha hiheted azt minden lehetséges a hívőnek.” (Márk 9:23) Krisztus a jelenlevőknek ezzel azt mondta, hogy; “Azt hiszitek, hogy minden problémát meg tudok oldani kivéve, amit az ördög kontrolál? Mondom néktek, nincs olyan probléma, amit nem tudnék megoldani.”
Ezután Jézus a lehetetlent valósággá tette egy szóval “…megdorgálta a tisztátlan lelket, mondva néki: Te néma és süket szellem, én parancsolom néked menj ki belőle és többé bele ne menj!”(25-ik vers) És a fiú a földre esett mint egy halott. De az Ige mondja: “Jézus pedig megfogva kezét fölemelte; és az fölkelt.” (27-ik vers)
El tudod képzelni ezt a jelenetet? Ez a felszabadult, megtisztított fiú valószínűleg apjához rohant és összeölelkezve az apa szíve örömtől repdesett. Isten mindent megoldott, megjavított.
Miért inspirálta a Szent Szellem Márk Apostolt, hogy az evangéliumba belefoglalja ezt a történetet? Hiszem, hogy azért, hogy minden szülő ettől fogva tudhassa, hogy Isten a lehetetlent is meg tudja tenni gyermekeivel. Az Úr látszólag azt mondta: “Én helyre tudok állítani mindent és mindenkit. Ha csak hiszel minden lehetséges számodra rajtam keresztül.”
Világszerte keresztény szülők kínlódnak, mert gyermekeik az ördög hatalma alá estek. A mi gyülekezetünkben látom az anyák szemében a fájdalmat amint busszal utaznak börtönben lévő fiaik látogatására. Ismerik a fájdalmat amint nézik a vastag üvegen át fiaikat kik egyszer gyengéd szellemű gyerekek voltak. Valamiképpen kábítószerekre adták magukat, azután pedig , hogy szenvedélyükért fizetni tudjanak, rablásra kényszerültek. És most börtönben ülnek, míg szívük napról napra keményebbé válik. Anyjuk évekig imádkozott értük, de lassan elvesztik a reményt, és nem hiszik, hogy valaha is változást fognak látni gyermekeikben.
Ugyancsak ismerek megtört szívű apákat is, akik soha nem álmodták volna, hogy leányaik kábítószerekhez nyúlnak. Figyelték, hogy kislányaik az iskolában rossz társaságba jutva ennek a szenvedélynek adták magukat. Hamarosan olyan lázadozóvá váltak, hogy az apa kénytelen volt kiutasítani leányát otthonából attól félve, hogy a többi gyerekeket is megmérgezi ez a szenvedély. Most így ez a leány az utcán árulja testét, hogy szenvedélyét kielégítse. Apja pedig éjszakánként sír azzal a meggyőződéssel, hogy örökre elvesztette leányát.
Ismerek egy olyan apát, aki autójával a nyomornegyedeken keresztül-kasul hajtott, keresve fiát aki kábítószerekre adta magát. Kérdezősködött míg a “drug-pusher” mutatta meg a lebujt, ahol fia volt. Mikor ide belépett az apa, fiának csak egy halvány “maradékát” találta. A fiú teste csak csont és bőr volt, mikor pedig könyörgött neki, hogy jöjjön haza a fiatalember rá sem nézett, csak rákiabált; “Ki veled, most ez az én életem!”
Ez a megtört apa gyötrelemben, sírva hagyta ott fiát, minden reményét elvesztve, csak mondván; “Ez az én fiam ott, aki haldoklik és nem hagyja, hogy segítsek rajta.”
Az ördög elhitette ezekkel a szülőkkel, hogy gyermekeik reménytelenek, hogy problémáikat nem lehet megoldani. Meggyőzte őket egy erőteljes hazugsággal, hogy nem képes segíteni rajtuk.
Talán gondolod, hogy hitetlen férjed reménytelen, hogy sohasem fog Jézushoz megtérni. Vagy talán feladtad reményed feleségedre, aki esténként ott hagy téged és szórakozni jár. De nincs olyan személy, aki túl messze esett ahhoz, hogy Isten megmentse. Ismerek keresztény házaspárokat, akik tanúskodni tudnak; “Imádkoztam házastársamért évekig, mikor egy nap minden reményt feladtam és ekkor Isten áttört kemény szívén, megmentette és visszahozta szerettemet.”
Sohasem szabad feladni a reményt, mert Istennek semmi sem lehetetlen.
Márk 5-ik fejezete Jairus történetét mondja el, aki a Zsinagóga-fők egyik kétségbeesett tagja volt, és aki Jézust arra kérte, hogy leányát meggyógyítsa. A 12 éves leányka veszélyesen közel volt a halálhoz és Jairus könyörgött Jézusnak, hogy jöjjön házukba és helyezze kezét reá.
Jézus beleegyezett és elindult vele, de először az asszonyt aki vérzéstől szenvedett, meggyógyította, (ez volt az az asszony aki meggyógyult mikor Jézus köpenyét megérintette.) Míg Jézus az időt ezzel töltötte, egy üzenet érkezett a Zsinagóga fejétől, mondván; “Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? (Márk 5:35)
Jairus szívét bánat fogta el, gondolta, “Hacsak időben érhettünk volna oda, most már késő, leányom halott.” De Jézus bíztatva mondta: “Ne félj, csak higgy.” (36-ik vers)
Amint közeledtek Jairus házához, hallották a sírást, jajgatást, amint Jairus családja és a szomszédok gyászolták a leányt. Képzeld el ezt a jelenetet: Itt van Jézus – Isten, emberi testben - a világrendszer Teremtője, képes akármilyen elképzelhetetlen dolgot megtenni, és ezek sírtak a jelenlétében. Tanúskodva arról, hogy “Isten csak akkor tud segíteni, ha még valami jel van a reményre, de ha az élet elmúlt nincs szükség hívni Őt, nincs remény többé, nincs szükség kérelemre. Ő sem lesz képes helyre hozni a dolgokat.”
Manapság hány hívő keresztény, nem hívja az Urat mert problémájuk reménytelennek látszik? Sokan csak addig remélnek Istenben, míg valami meg nem halt. Nem egy személy halálára gondolok itt. Én például egy házasság haláláról, egy valakivel való kapcsolatról, egy élet-álmáról, arról, hogy szeretteid meg lesznek mentve - valamiről életedben, amiről úgy hiszed, hogy azt lehetetlen megjavítani vagy megváltoztatni.
Jézus megdorgálta az ilyen hitetlenséget. A síró embereknek Jairus házában azt mondta: “Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.” (39-ik vers) Megállapította, “Ez a helyzet nem olyan, mint amilyennek ti hiszitek, azt gondoljátok, hogy minden remény eltűnt. De mondom nektek itt rendben lesz minden. Ezután a kis leány szobájába ment és egyetlen szót mondva a gyermeket életre hívta. “És a leányka azonnal fölkelt és járt …” (42-ik vers)
Miért helyezte a Szent Szellem ezt a történetet az Igébe? Azt mutatta, hogy semmi sem túl “halott” vagy elérhetetlen ahhoz hogy életre keljen megint. “Helyezd bizodalmad belém – mondja - és én megoldom a problémáid. Számomra nincs “túl késő”.
Igazában mikor azt állítjuk, hogy Isten sem tud valamit megoldani, hazugnak hívjuk Őt. János Apostol írja; “…aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette Őt… (1 János levele 5: 1o) Te is olyan vagy, mint Jairus családja és barátai, akik csak ültek és kezeiket tördelve arról beszélgettek, hogy milyen reménytelen minden. Ha aggódsz és búslakodsz anélkül, hogy tanúskodnál arról, hogy “Az Istennek minden lehetséges”, igazában azt mutatod a világnak, hogy Isten egy hazug.
Isten egy szóval fel tudja éleszteni amit mi halottnak hiszünk. Képtelen vagy kifizetni számláid? Ugyanígy volt a tanítványokkal is és az Úr helyzetüket természetfeletti módon megoldotta.
Mikor adót kellett fizetniük, Krisztusnak és a tanítványoknak nem volt pénzük. Hogyan oldotta meg a problémát az Úr? Küldte Pétert, hogy fogjon egy halat. Jézus mondta neki, hogy fog találni egy pénzdarabot az első hal szájában és ez elég lesz, hogy kifizessék az adót.
Képzelem mit gondolt Péter: “Pénz a hal szájában? Ezt aztán látni akarom. Én halász voltam egész életemben, sok mindent találtam a halak szájába; kukacokat, hurkot, tengeri füvet, de sohasem találtam pénzt.” Mégis mikor Péter bevonta az első ficánkoló halat, száját kinyitva egy fényes pénzdarabot talált. Pontosan elég volt az adó kifizetésére amint azt Jézus megmondta.
Miért indította a Szent Szellem az Evangélium íróját arra, hogy leírja ezt a történetet? És miért választotta Jézus ezt a csodát problémájukra? Miért nem kérte egyszerűen a sokaságot, hogy adakozzanak, vagy miért nem küldte el a tanítványokat dolgozni az adó-pénzért?
Hiszem, hogy Jézus itt természetfeletti módon cselekedett, hogy megmutassa, hogy a lehetetlent is meg tudja tenni számunkra. Minden anyagi problémát meg tud oldani, nyomasztó családi helyzetet vagy szükséget.
Azt akarta, hogy lássuk, hogy Ő ugyanaz az Isten, aki Illést kenyérrel etette a holló által… aki az özvegy hordóját liszttel megtöltve tartotta, míg a szárazság elmúlt… aki megmentette az özvegyet az adóságtól, azáltal hogy feltöltötte fazekait olajjal és mindezt egy kis edény olajból… aki ötezer embert etetett egy pár halból és kenyérdarabból. Ő tudja, hogy egyes esetekben, életünkben csakis egy csoda ment meg minket. És azzal bíztat minket, hogy a lehetetlent is megteszi értünk.
Természetesen, mint azt Ő ígéri, elhisszük, hogy csodákat fog tenni érdekünkben. Mikor fiatal, 2o éves pásztor voltam, gondoltam, hogy egy jó ötletem volt szolgálatommal kapcsolatban, de nem kérdeztem meg az Urat efelől. Ez azt eredményezte, hogy 5,ooo. dollár adóságba jutottam minden remény nélkül a visszafizetésre. (Ma ez kb. 25,ooo. dollárral volna egyenlő.)
Kétségbeesésemben kezdtem az összes Ígére hivatkozni ami azt mondta: “Isten minden szükségletedet fedezni fogja.” Egyik nap, míg imádságban voltam egy gyönyörű hangot hallottam; “Dávid menj le holnap délben a Chester utcára és sétálj a baloldalon. Egy ember feléd fog jönni borítékkal kezében, miben 5,ooo. dollár lesz. Ez az ember az én angyalom és kezedbe fogja helyezni a borítékot.”
Gondoltam: ”Köszönöm Uram, te igazán hűséges vagy.” Következő nap, délben lesétáltam a Chester utcán és vártam, hogy az ember megjelenjen. Ez a város kb. 1,2oo lakosú volt és senki sem sétált délfelé az utcán, mert mindenki dolgozott. Egy hosszú ideig egy lelket sem láttam. Mentem le és fel, legalább egy óráig. “Uram, hol van ez az ígért ember?” Végül is egy ember jött velem szemben, de tudtam, hogy ez nem az angyal volt, mert cigarettát szívott.
Végül hazamentem, kétségbe esve. Imádkoztam; “Uram, hogy lehettem így megcsalva? Mit fogok most tenni? Kérlek Atyám, bocsáss meg, hogy nem bíztam benned, Az egész ügyet a te kezedbe helyezem.”
Egy pár nap múlva egy ember a gyülekezetünkben hívott a telefonon; “Hallottam, hogy szükségben van és ismerek egy keresztény bankárt, aki egy közeli városban lakik, hívja fel őt!”
Felhívtam ezt a bankárt és olyasmit tett, ami azokban az időkben lehetetlen volt; Adott egy 5,ooo. dolláros kölcsönt minden biztosítás nélkül. Azt mondta; “Visszafizetheti havi 5o dolláronként.”
Isten megoldotta problémám és egy leckét is adott: “Dávid, küldhettem volna egy angyalt, hogy adjon neked pénzt, de meg akartalak tanítani, mert szeretlek. Ha nem tanultál volna ebből a leckéből, ostoba határozatokat hoztál volna a jövőben és egy 1oo,ooo. dollár adóságba keveredtél volna."
Megtanultam, hogy habár bízom az Úrban, és hogy a lehetetlent is megteszi értem, nem várhatok egy angyalra, hogy hirtelen megjelenjen és kiszabadítson felelőtlen határozataimból.
Nemrégen, lelkészi hivatalunk egy szívtörő levelet kapott egy fogolytól. Azt írta; “Pásztor Dávid én egy szexuálisan fajtalan ember vagyok és ezért vagyok börtönben. Tudom, hogy nem születtem ilyennek, de ilyenné váltam. Háromszor voltam házas és négy gyermekem van.
Az igazság az, hogy amit csak el tud képzelni valószínűleg megpróbáltam. Dohányzásról le tudtam mondani egyik napról a másikra, az nem volt probléma. A pornográfiától lassan el tudtam magam vonni. Igazán hiszek Isten gyógyító erejében, de nem vagyok képes elmenekülni az én fajtalanságom problémájától.
Az a vágyam, hogy az Úr akaratát tegyem, mégis állandóan félre tolom ezt, és visszaesek a kéjvágyamba. Hazudtam Istennek, megígértem, hogy soha többé nem fogom ezt megtenni, de mindig visszahanyatlok.
Úgy fáj, mert tudom, hogy az Urat sértem. Mikor a kápolnába megyek két arcúnak érzem magam. Vannak itt foglyok, akik tisztelnek jó tanácsaimért, de magam nem tartottam be ezeket. Játszom a zongorán, énekelek a kápolnában, de nem érzem magam rendben, mert nem vagyok rendben. Inkább a pokolba mennék, mint még egy ártatlan embert megbántanék. Csapdában érzem magam, mert útálom, amit teszek, de mégis szeretem. Nem tudom mit tegyek.”
Ennek a fiatalembernek azt mondom; “Ne add fel reményed. Isten meg tudja változtatni a fajtalan gondolatokat. Ő gyógyulást akar számodra.”
Volt olyan idő az életemben mikor feladtam a reményt, hogy a homoszexuális emberek meg tudnának változni, mert olyan keveseken láttam Isten gyógyítását. Szolgálatunknak volt egy otthona ilyen férfiak számára, de szerencsétlenül végződött. Programunk iszákosság és kábító szereket használó emberekkel kapcsolatban sikeresek voltak, de nagyon kevés győzelmet arattunk homoszexuálisokkal.
Azután az Úr kezdett tanúvallomásokat küldeni homoszexuális férfiakról, akik láncaiktól meg lettek szabadítva. Ugyancsak kaptam híreket a világ legrosszabb fajtalanságaiból való megszabadulásról is. Ma minden személynek egy mély szívbeli szeretettel Jézussal mondom: “Ha szabadságot akarsz, Isten képes ezt nyújtani, mindegy hogy mivel küszködsz. Ő meg tudja törni életmódod, és fel tud téged szabadítani.
De kell, hogy higgyed, hogy Istennél semmi sem lehetetlen ami az életedet illeti. Az ördög nem képes karmai között tartani valamivel, amiből Isten meg ne tudna szabadítani.
Kedves szent, ragadd meg hited abban, hogy Isten teljes mértékben meg tudja változtatni és átalakítani életed. Ha a nincstelen özvegynek, a démonokkal teli fiúnak és Jairus leányának tudott segítséget és változást nyújtani, neked is meg tudja ezt tenni.
Istenünk minden problémát meg tud oldani!
Dicsőség az Ő Szent Nevének !