Itt, New York utcáin vásárolhatsz egy Rolex karórát 15 dollárért. Az árusító kiabálja: "Vegyed a Rolexedet itt" és egy fényes órát villongtat fel amin a "Rolex" felírás látható. Ha felületesen megnézed az árut, igazán Rolexnek látszik, de minden New Yorki tudja, hogy ezek nem igazi Rolexek. Egyszeruen csak másolatok, az igazinak olcsó utánzatjai.
Ezer és ezer New Yorkot látogatók vásárolják a Rolexeket ezektol az utcai árusoktól és viselik haza. Eloször boldogan mutogatják a "drága" szerzeményüket, hamarosan azonban nem engedik hogy mások is kezeljék ezeket, mert súlyuk, ami tizede az igazinak elárulja mivoltukat.
Más különbözo utanzátokat is találhatsz New Yorkban. Például Saks Fifth Ave áruházban vásárolhatsz ezer dollárért egy eredetileg tervezett ruhát vagy vásárolhatod annak utánzatát Orchard utcán kilencven öt dollárért. Az utánzat nem lett ugyanabból az anyagból készítve, de ránézésre nem lehet a különbséget észrevenni.
Más utánzatok például; kézitáskák, napszemüvegek, és ékszerek. Ténylegesen gazdag emberek foleg másolatokat hordanak magukon, mert félnek, hogy az igazi gyémántot valaki leránthatja viselojérol. Igy ehelyett zirkóniát viselnek ami az eredetinek egy olcsó másolata.
Majdnem mindenre lehet utánzatot találni, manapság. De van egy dolog amit nem lehet leutánozni és ez az igazi "szellemiség". Ami igazában szellemi azt nem lehet lemásolni. Az Úr ismeri a saját keze munkáját és nem fogad el semmilyen ember által készült másolatot az O Isteni munkája helyett.
Gyakran keresztények meg vannak gyozodve; "Ahhoz, hogy istenfélok legyünk vissza kell lépnünk a korai gyülekezetek szokásaihoz és észrevételeihez, hogy ez az egyetlen út arra, hogy Istent tiszteljék és így lehetséges egy új "Pentecost"-ot behozni.
Ezek bevezetik az eredeti apostoli egyesület programjait. Beiktatnak "öregeket", diakonokat, és püspököket hasonlóan Pálhoz és az apostolok ruházkodást illeto szokásaikat és viselkedéseiket avatják be. Azután "Isteni rendben" behozzák a keresztelést, az Úrvacsora rendeleteit pontosan mint ahogyan az a korai egyházban volt. De ha mindez csak egy másolat a Szenlélek ereje, hatalma nélkül, akkor mindez csak halott vallásosság.
Szomorú, de az ilyen törekedésnek gyümölcse csak ember csinálta halott szellemiséget fog nemezni. Miért? Mert az lehetelen, hogy emberi törekvés le tudja másolni azt ami igazán lelki. Ez egyedül a Szent Lélek munkája. O állandóan dolgozik és népében valami újat hoz létre. Nincs lehetoség arra, hogy ezt a munkát mi le tudjuk utánozni.
Ez egy nagy tévedés a modern vallási rendszerben. Úgy hisszük, hogy ha csak megtanítjuk a hívoket a Szentírás tudományára és bibliai alapelvekre akkor lelkiek lesznek. Megtérteket biblia- iskolába küldjük vagy szemináriumokba ahol megtelnek az Ige ismeretével, teológiával és erkölcstannal. Tanítjuk oket, hogyan kell prédikálni keresztelni és adminisztrálni. Teológusok, pásztorok missziónáriusok lesznek, de a tény az hogy legyen az ember vagy intézet ezeknek nincs hatalmuk arra, hogy szellemiséget létesítsenek akárkiben is. Ezt csakis a Szentlélek tudja megtenni.
Gyülekezetedben csodálatos imádói Istentiszteletek, imádsági összejövetelek, házi biblia csoportok, Ige tanítások lehetnek, de ez önmagukban nem fogják az igazi szellemiséget kifejleszteni.Tény az hogy komoly ima-harcos és heves tanú lehetsz Krisztus érdekében, tökéletesen megváltozhatsz gondolkodásodban és magaviseletedben és mégsem leszel szellemi. Amíg a Szentlélek nem végzi el munkáját bennünk, tehetetlenek vagyunk.
Manapság,sok haldokló gyülekezet pásztorai, követik el ezt a hibát. Meg vannak gyozodve arról, hogy ha csak importálni tudnának valamilyen szellemi újjúlást a gyülekezetbe, Isten Szelleme vissza térne. Igy állandóan figyelik a szellemi mozgalmakat mint egy mento övet. De csak utánzatot kapnak, nem az igazi felkentést.
Részt vettem egy ilyen "utánzó" féle Istentiszteleten míg vakációztam egy pár évvel ezelott. A pásztor a szószékben állva próbált feléleszteni egy hasonló energiát és izgalmat mint amit egy jól ismert újjulás esetében látott. De az egész Istentisztelet halott volt. Végül is, az igazinak egy olcsó utánzatával végzodött. Nem dolgozódott ki.
Gyülekezetek mostanában szétválnak az ilyen próbálkozások miatt. Szegény kongregációk nincsenek Isten tiszta igéjével "etetve" és szellemileg halnak el. Mondom nektek, akárki is igazában szellemi-ami igazában Istentol van- azt nem lehet lemásolni, leutánozni.
Nagyon kevés látható rajtunk amit Isten Szelleme tesz bennünk. Ezért, igazi szellemi emberek nem keresnek külso bizonyságot. Pál mondja; "Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatalanokra; mert a láthatók valók a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korinthusbeliek 4:18)
Ebben a szövegben az Apostol szenvedésekrol és csapásokról beszél. Lényegében azt mondja: "Senki nem látja mivel kell nekünk szembe néznünk, csakis a Szentlélek. És ez az ahol az igazi szellemiség mutatkozik- a szenvedésben.
De nem mindenki aki szenved, lesz "szellemi".Sok keresztény szenvedés által keseru és kemény szívu lesz, haragszik Istenre és a világra. Ezek meg vannak gyozodve, hogy az Úr elhagyta oket és azzal hibáztatják Istent, hogy átadta oket a Sátán vad karmaiba.
De azok akik az Isten Szelleme vezérlésének vetik alá magukat-akik szenvedésükben bíznak az Úrban, hogy valamit dolgozik ki bennük- ezek eros hittel emelkednek ki kínos helyzetükbol. És arra tanúskodnak, hogy a Szentlélek többre tanította oket a szenvedésen keresztül mint mikor minden rendben volt életükben.
Erre én is tanú vagyok a saját életem példáján. Mindazokon az éveken keresztül mikor az Úrral jártam, keveset növekedtem szellemileg a könnyu idokben. Ilyen növekedés inkább a nagy fájdalmak és küzködések idejében volt érezheto- mindazokon keresztül amit a Szentlélek megengedett.
Tudom, hogy ez igaz azoknak az igazi szllemi emberek életében, akiket ismertem az éveken át. A Krisztushoz való hasonlóságuk a szenvedés forró kemencéjében alakult ki. Ott ismerték meg az Urat legjobban.
Egy esetben, Pál a hit útján járva, mondta, "A Szentlélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik" (Apostolok Csel. 2o:23) Igazában, Pál egész életén át a szenvedés, nyomorúság állandó volt. Ezek jöttek és jöttek megállás nélkül, egyik a másik után.
Csodálkozhatsz ezen;"Hogyan lehetséges ez? Isten akit mi szolgálunk, mindenható és gyozedelmes. Egy szavával a nyomorúság egy pillanat alatt el tudna múlni. Lehetségessé tudná tenni, hogy gyozedelmesen éljünk, bajok nélkül, tehát miért engedi a gondoskodó Isten, hogy az O népe így szenvedjen?"
Pál válaszol erre; "Mert a pillanatnyi könnyu szenvedésünk igen nagy örök dicsoséget szerez nékünk." (2 Korinthusbeliek 4:17) Pál szerint szenvedésünk és nehézségeink örökké való értéket hoznak létre bennünk. Lényegében mondja: "Az a szenvedés amin itt a földön megyünk keresztül, valószínuleg egész életünkön át fog folytatódni, de mindez csak pillanatnyi az örökélethez hasonlítva. És most míg elturjük a megpróbáltatásokat, Isten az O örökre szóló dicsoségének kinyilatkozását munkálkodja bennünk.
Hiszem, mint legtöbb keresztény hívo, Pál egy szellemi-lelki óriás volt. Krisztusról hatalmas kinyilatkozása, hihetetlenül eros hite és boséges szellemi tudása volt. Hogyan kapta mindezt Pál? Hol kapta Ktisztus dicsoségének mély megértését? Mindez a sokszoros megpróbáltatásokon keresztül jött hozzá- egyik szenvedés a másik után.
Újra és újra megvolt ostorozva, meg volt kövezve a mérges tömegek által, tolvajok kirabolták. Börtönbe lett vetve. Háromszor Isten mellette állt míg hajótörött volt és a hányolgó tengerbe esett. Szenvedett éhségtol, hidegtol ruha nélkül. És az ördög maga állta útját ás küzdött ellene. Irta, ".menni akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán." (Thessalonikabeliek. 2:18)
Pál szenvedéseinek listája hosszú. És mind Ige ellenesnek hangzanak, rossz, talán még kegyetlennek is Istentol. De a tény az, hogy ha Pál nem szenvedett volna azokban az idokben, nem létezne az az Újszövetség amit ma ismerünk. Miért? Pál egy egészen más ember lett volna.
Nem régen egy megrázó állítmányt olvastam amit egy "jólétet hírdeto" prédikátor mondott. Mondta, "Pál Apostol szenvedése szükségtelen volt. Ha ugyanaz a szellemi tudása lett volna mint ami nekünk is van, az ellenség felett tudott volna uralmat szerezni."
Nem-soha! Dávid felelt az ilyen csalásra egy égeto igazsággal: "Jó nékem, hogy megalázzál, azért, hogy megtanúljam a te rendeléseidet. " (Zsoltárok 119:67,71)
Pál megértette, hogy mindenben amit elszenvedett a Szentlélek valamire tanította, amit másképpen nem tudott volna megtanulni. Irta, "Én Pál.most örülök a ti értettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérol betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az O testéért, ami az egyház;.hogy betöltsem az Isten igéjét." (Kolossébeliek 1:23-25)
Az apostol itt azt mondja: "Isten ad valamit nekem a ti számotokra, ezeken a megpróbáltatásokon keresztül. Feltünteti az Igazságot ami a korokon át el volt rejtve. És ez az igazság az, hogy Krisztus bennetek van, a dicsoség reménye, Az O ereje hatalommal munkálkodik bennetek. (lásd a 29-ik verset)
Mikor Pál elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy nem azért ment, mert halotta, hogy ott egy "ébredés" tört ki. Nem egy letört prédikátor volt aki keresett valakit aki tudott volna átadni neki valami üzenetet Istentol. Nem-tisztán állítja- "Fölmentem.Jeruzsálembe.egy kijelentés következtében és eléjök adtam az evangéliumot, melyet hirdetek... (Galáciabeliek 2:1,2) Pál azért ment Jeruzsálembe, hogy a miszteriumot megossza velük, amit Isten ki akart jelenteni népének."
Ennek az Istenfélo embernek saját dicsoséges kijelentése volt Krisztusról. Nem elzárkózva tanulmányozta a tanukat könyvekbol és kommentárokból. Nem egy elzárkózott filozófus volt aki teológiai igazságokat álmodott fel, gondolva, "Valamikor munkámat olvasni fogják és a jövo generáció fogja tanulmányozni."
Engedd meg hogy elmondjam, hogy hogyan és hol írta Pál a leveleit. A sötét, nedves tömlöcben. írta míg hátáról a vért törölte le miután meg lett ostorozva. Irta miután kimászott a tengerbol egy újabb hajótörés után.
Pál tudta, hogy mindaz az igazság és kijelentés amit kapott a hit csatatérérol kapta és ezt tanította. És örömmel volt eltelve az evangélium érdekében. Mondta: "Most teljes felhatalmazással tudok prédikálni minden tengerésznek aki velem túlélte a hajótörést, minden fogolynak aki reménytelenül el lett zárva, mindenkinek aki valaha is a halállal szembenézett. Isten Szentlelke egy veteránná képzett engem, hogy az igazságot hirdethessem mindenkinek, akinek csak van füle, hogy halljon."
Szeretnélek megkérdezni: Kihez fordulsz a szomorúság és szenvedés idején? Bizonyosan nem mész valami gyakortalan, teológiát ömleszto beszélo fejhez aki csak a könnyu utat ismeri. Nem- egy szenthez fogsz fordulni aki elviselte a nehézségeket és bizonysága van Isten huségérol.
Pál az ilyenekrol mondja, "..hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok turésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatatásban, vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, böjtölésben." Mint ismeretlenek és mégis ismeretesek: mint megholtak és íme élok; mint ostorozottak és meg nem ölöttek; mint bánkódók, noha mindig örvendezok; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók és mindennel bírók." (2 Korinthusbeliek 6:4-5, 9-1o)
Isten nem adott titeket a Sátán karmaiba. Nem- azért engedi meg a megpróbáltatásokat, mert a Szentlélek egy láthatatlan munkát végez bennetek. Krisztus dicsosége formálódik bennetek egy örökéletre.
Sohasem fogsz igazi szellemiségre szert tenni valaki vagy valami máson keresztül. Ha Isten dicsoségét akarod megízlelni az oda kell hogy jöjjön hozzád ahol vagy- a jelen körülményedben, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek. Isten nem fogja megváltoztatni körülményed míg célját elérte benned
Hiszem, hogy Pál Apostol szellemiségének nagy titka az volt, hogy készen volt elfogadni helyzetét akármilyen állapotban is találta magát. Irja, ".mert én megtanúltam, hogy azokban amelyekben vagyok, megelégedett legyek." (Filippibeliek 4:11) "Tudok megaláztatni is, tudok bovölködni is. ismeros vagyok a jólakással és az éhezéssel is, a bovölkedéssel is a szukölködéssel is" (4:12)
A görög szó "megelégedett"-re itt "elhárítást" jelent. Amit Pál mond az az, hogy: "Nem próbálom védeni magam kellemetlen körülményektol. Nem könyörgök Istennek, hogy felszabadítson ezektol. Ellenkezoleg, szívesen fogadom oket, mert tudom az életemrol, hogy az Úr valami örökkévalót munkálkodik bennem."
Sok hiúsító érzéssel harcolunk az életben ami abból ered, hogy elégedetlenek vagyunk körülményeink miatt. Ezért van az, hogy imádságunk nagy részében Istenhez könyörgünk, hogy változtassa meg a helyzetünk, "Uram ragadj engem ki ebbol, már eleget szenvedtem, azt mondtad, hogy nem fogsz engedni több szenvedést mint amennyit elbírok."
De a szó "elszenvedni" 1 Korinthusbeliekhez 1o:13-ban Pál arról beszél, hogy a körülmények nem fognak megváltozni, de azoknak ellenére a helyzetet el tudjuk viselni. Miért? Isten tudja, hogy ha megváltoztatja a körülményeinket idovel el leszünk pusztítva. Megengedi a szenvedést, mert szeret minket.
Szeretném illusztrálni ezt. Csak gondold el, hogy mennyi keresztény családban van elválás. Egy kutatás szerint az elválás hívok között több, mint a hitetlen világban. Hiszem, hogy ez az emberi elégedetlenségnek az eredménye. Amint a meghiúsult álmok sokasodnak a házasságban, mindkét házastárs "egy falat" épít. És ha egyik sem keresi Isten kegyelmét és elégedettséget a megpróbáltatásokon keresztül, a házasságnak nincs lehetosége gyógyulásra.
Sok hívo így okoskodik, "Én ezt nem bírom tovább. Valahol valaki kell hogy legyen aki megért engem, megsajnál és szeretne úgy ahogy vagyok. Hát nem ez Isten akarata számomra? Mondom nektek, hogy az ilyen gondolatok egyenesen az ördögtol vannak. Sátán arról akar meggyozni, hogy a házasságod meghalt.
Kedves feleség, hiszed, hogy jobban leszel, ha elválsz férjedtol? Megengeded magadnak a gondolatot, hogy Isten talán egy másik embert akar neked adni, valakit aki jobban gondoskodna rólad és mély vágyaid kielégítené?
Férj, meg vagy arról gyozodve, hogy helyzeted otthon reménytelen? Mindaz a vitatkozás és civódás végül is arra a határozatra hozott, hogy ott hagyjad feleséged? Mondod magadban, "Elegem van, akármi is jobb mint ez"?
Minden házaspárnak mondom ezt, aki olvasni fogja ezt az üzenetet- sohasem válsz szellemivé ,ha csomagolsz és futsz. Istennek oka van arra amiért a megpróbáltatásokat megengedi. Nem változtatta a körülményeid, mert téged akar megváltoztatni.
A mi részünk a megpróbáltatásokban az az hogy bízzunk Istenben, hogy erot és azokat a szükséges dolgokat megadja amire szükségünk van, hogy elégedettséget találjunk a szenvedés idején. Légy szíves, és ne értsed félre,- elégedettség a próbáltatások idején nem azt jelenti, hogy élvezzük azokat. Egyszeruen azt jelenti, hogy ne próbáljunk védekezni ezek ellen, hanem legyünk elégedettek azzal ahol vagyunk és viseljük ami adatott, mert tudatában vagyunk annak, hogy az Úr azon muködik, hogy Fiához hasonlóvá változtasson minket.
Jelenlegi helyzeted talán egy pokol a földön és nincs több könnyed sírni, de ha huséges maradsz, ha tiszteled Isten szavát, hiszed, hogy erot ad, O mintegy drámai módon egy igazi szellemi emberré fog téged változtatni.
Nem régen valaki mesélte, hogy az egyik leghíresebb football személyiség szívébe fogadta Jézust. Nehézségem volt ezt elhinni, mert nem régen az elválás határán volt. Nem éltek együtt már, mert állandóan nokkel járt és vad éjszakai életet élt. Gondoltam "Ez az ember ugyanúgy fogja végezni történetét, mint más "megtért" atléta. Pénzt fog beszedni abból, hogy tanuvallomást tesz, de kettos életét folytatni fogja."
Ezután egy barátom mesélte, hogy ez az atléta nem adott semmiféle tanuvallomást, ehelyett keresztény tanácsadást kért. Házasságát helyre akarta állítani, és feleségét megint vitte találkákra, szerelmét öntve reá. Mondta, "Nincs mirol prédikálnom, míg tudom, hogy Jézus igazában él bennem. És ha az O jelenléte igazi, akkor az O gyógyító ereje meg fogja változtatni a házasságomat."
Ez meggyozött arról, hogy ez az ember igazában megtért. A Szentlélek megmutatta neki, hogy mi volt a legfontosabb. Ez egy híres atléta volt és vágyait minden más módon ki tudta volna elégíteni, minden alkalommal. De ehelyett feleségét akarta visszakapni, az összes házassági problémákkal együtt.
Állhatatóság azt jelenti, hogy "nehézségek ellenére kitart és türelemmel vár anélkül, hogy feladná a reményt". Röviden kitartást jelent. De ez a szó nem sokat jelent a mai generációnak. Manapság sok amerikai feladja a harcot, keresztényeket is beleértve. Feladják házastársaikat, családjaikat és Istenüket.
Péter ezt címezve mondja, "Mert az kedves dolog, ha valaki Istenrol való meggyozodéséért tur keseruségeket, méltatlanul szenvedvén." (1 Péter 2:19.) Ezután hozzáfuzi; " Mert micsoda dicsoség az, ha vétkezve és arcul veretve turtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve turtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az O nyomdokait kövessétek: Aki bunt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetozött; hanem hagyta az igazságosan ítélore. Aki a mi buneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bunöknek meghalván, az Igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygo juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához" (1 Péter 2:2o-25)
Ugyancsak Pál Apostol parancsolja, "Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze." (2 Timotheus 2:3) Végül pedig az Úr maga adja ezt az igéretet: "De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül." (Máté 24:13)
Kérdezlek, mi a te nehézséged? Házasságod van romokban? Vagy állásod? Ellentmondásban vagy egy rokonoddal vagy egy barátoddal akiben csalódtál?
Úgy szoktam gondolni, hogy fiatal embereknek nincs sok szenvedésre alkalmuk. Akármikor egy fiatal nehézségeirol hallottam, gondoltam, "Milyen panaszai lehetnek ennek? Még van haja, foga, jó látása, nem ébred fel minden reggel izületi fájdalmakkal annyira, hogy nem tud kimászni az ágyból. Minden rendben van vele de nem tudja."
Talán fiatalok nem úgy szenvednek mint az öregek, de szenvednek a maguk módján. Nagymértéku szenvedést látok a harmincas évek körül. Sokan haszontalannak, tökéletlennek, befejezetlennek érzik magukat. Némelyeknek fogalmuk sincs mit tegyenek az életükkel. Ezeknek magányos, félelmmel teli iránytalan életük van és fájdalmuk él csak bennük.
Hallgassatok reám jól, szeretteim, ez az élet. Fog így folytatódni és nehéz lesz amíg csak hazamegyünk és Jézus karjaiba esünk. Az egyetlen dolog ami korral változik, az az, hogy egy új fajta megpróbáltatással állunk szembe. A mi szenvedésünk nem annyira magányosság és elégedetlenség, hanem inkább fizikai fájdalom, ulcers, képességeink elvesztése. Fájdalommal és örömmel állunk szembe amint neveljük gyermekeinket és unokáinkat.
Mégis reményt kell választanunk. Amint Pál Apostol szenvedése soha sem végzodött, de az o megnyílvánulásai, keresztényi érettsége, mély hite és nyugodt békéje sem hagyta el. Mondta, "Ha igazában egy lelki ember akarok lenni, ha Uramnak tetszeni akarok, akkor körülményeim ellen nem harcolhatok. Ki fogok tartani és sohasem fogom magam feladni. Senki és semmi nem tudja azt megadni nekem amit naponta kapok Isten Szentlelkétol a megpróbáltatások között. O engem egy szellemi emberré alakít mindez által."
Pál élete a Krisztus Szellemét lehelte és ugyanígy van ez minden szellemi emberrel. A Szentlélek az ilyen szolga legmélyebb belsejébol ömleszti Isten mennyei fuvalatát. Az ilyen ember nincs letörve, nem panaszkodik élete miatt. Talán a legnagyobb megpróbáltatásokon megy keresztül, de mosolyog, mert tudja, hogy Isten munkálkodik belso lényében, megnyílvánítva örökéletének dicsoségét.
Kedves Szent, amint értelmetlenül szenvedsz, tartsd oda a másik orcádat is és hagyd, hogy a gyalázkodás jöjjön. Mindenféle körülményben megelégedettséged lehet, mert Jézus megígérte: "...de aki mindvégig megáll, megtartatik."
Dicsõség az Õ Szent Nevének!