Királyok könyvének második fejezete az egyik leglátványosabb része az Ó Szövetségnek. Ez a fejezet egy csodálatos történetről szól az öregedő Illés prófétát és szolgáját Elizeust illetően.
Amint olvasni kezdjük; Isten közölte Illéssel, hogy szolgálata véget ért a földön és most átkelve a Jordán folyón egy megjelölt helyre menjen, ahonnan egy mennyei szekéren dicsőségbe lesz elragadva.
Amint az öreg próféta ezen a földön lévő utolsó napjain gondolkozott, elhatározta, hogy meglátogatja Béthelt és Jerikót. Meghívta szolgáját Elizeust, hogy kísérje el őt, és ketten neki láttak egy útnak, amit hívhatnánk talán egy “Tanító utazásnak”. A két város látogatása után a Jordán partjához érkeztek, Illés levette palástját - egy széles laza köpenyszerű ruhadarabot - és a folyó vizét azzal megütve, természetfeletti módon a víz szétvált és a két ember száraz földön ment át a folyón. (Lásd 2 Királyok 2:8)
Mikor a túl oldalra értek, Illés szolgájához fordult és mondta: “Kérj tőlem, mit cselekedjem veled mielőtt tőled elragadtatom?” (9.-ik vers) Minden várakozás nélkül a fiatal ember válaszolt, “Legyen kérlek a te benned való Szellemnek kettős mértéke én rajtam. “ (ugyanaz a vers)
Először Illés meg volt lepve azon, amit Elizeus kért. “Nehéz dolgot kértél” felelt neki (1o.-ik vers) azután pedig válaszolt; “…mégis, ha majd meglátsz engem, mikor tőled elragadtatom meg lesz amit kérsz: ha pedig meg nem látsz, nem lesz meg.”. Amit mondott; “Ha látsz engem, amint az Úr elvisz, kívánságod be fog teljesülni. De ha nem látod a történteket, haza mehetsz csalódottan.”
Amint továbbhaladtak, hirtelen egy mennyei szekér jelent meg és szétválasztotta őket. Ez egy szempillantás alatt Illést elragadta és Elizeust látta az egész jelenetet. Kiáltott, “Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látta őt többé. És vette a maga ruháit és két részre szakította azokat.” (12.-ik vers)
Illés eltűnt - de a palástja leesett a földre. Mikor Elizeus látta ezt, letépte a saját ruháját, és hasonlóan, mint mestere levette palástját és a vizet megütötte vele. A víz azonnal szétvált és Elizeus száraz földön sétált át. Így a fiatal próféta saját jól ismert szolgálata megkezdődött.
Ez az esemény abszolút hihetetlen ebben a fejezetben. Mégis mit jelent számunkra ez a mai napon? Hiszem, hogy Isten egy hibátlan leckét szándékozott adni egy egyszerű jelentéssel: Isten minden új nemzedékkel nagyobb dolgokat akar cselekedni. És minden generációnak keresnie kell az Urat, saját élményét és annak erőteljes adományát a Szent Lélek által a saját számára.
Csodálatos arról olvasni, hogy Isten megnyitotta a Veres Tengert Mózesnek és a Jordánt Józsuénak. De az egy más dolog, hogy mi kérjük Istent, hogy csodákat tegyen a mi számunkra. Mégis ez az, amit az Úr kíván tőlünk. Ő csodákat akar végrevinni életünkben, és nagyobb mértékben akar minket megáldani az Ő Szellemével mint a múltban. Arra vágyódik, hogy hitünk úgy növekedjen, hogy mint Elizeus, az Ő dicsőségére Lelkének kettős adagját kérjük.
Ebben az Ó Szövetségi jelenetben, Illés úgy mutatkozik, mint Krisztus előképe, aki felszáll az Atyához. És Jézus megígéri: “…És nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek” (János 14:12) Lényegében azt mondja, hogy “Több felkentségre, erőre és tekintélyre lesz szükségetek, mint akármelyik múlt generációnak. És el lesztek látva az én erőmmel és mindennel amire szükségetek lesz, hogy győztesek legyetek.”
Miért akarta az öreg próféta magával vinni szolgáját Béthelbe és Jerikóba? Bizonyosan ez nem egy szentimentális utazás volt. Nem, ez a bölcs öregember tanítani akarta Elizeust - mint ma is –hogy Isten nagyobb felkentségére és erejére van szüksége.
Először ketten mentek Béthelbe ami “Isten házát” jelenti. Béthel egy óriási szellemi örökséget jelentett. Jákob itt ajánlott áldozatot. De éveken át valami történt a várossal. Jeroboám egy arany borjút állított fel itt és hamarosan az emberek bálványimádásra tértek. Ennek okáért egy egész generáció hitetlenségben, csúfolódásban veszett el, és gyermekeiket megfosztották Béthel lelki gyökereinek még a nyomától is.
Olyan rossz lett a helyzet, hogy valószínűleg kigúnyolták Illést és Elizeust amint odaérkeztek. Honnan tudjuk ezt? Csak egy nappal később, mikor Elizeus visszatért ide, a város fiatal emberei kirohantak az utcára és gúnyolták őt.
Amint átsétáltak a városon Illés valószínűleg észrevette szolgájának borzalmát és felháborodását ezen a teljesen lesüllyedt társadalmon. Illés szembe állt a csúfolókkal és gúnyolókkal az ő idejében Karmel hegyén, de tudta, hogy ezzel a generációval egy nagyobb természetfeletti erőre van szükség. Ezek a fiatal emberek sokkal keményebbek és istentelenebbek voltak, mint a bálvány-imádó papok, akikkel harcolt a múltban.
Úgy hiszem, hogy ezen a ponton határozta el Illés, hogy szolgáját ki fogja próbálni. Valószínűleg javasolta; “Elizeus miért nem telepedsz itt le és lelkészkedsz ezeknek az embereknek? Valójában hivatásos vagy és jól vagy tanítva. Tudnál Béthel felújításán segíteni.”
Biztos, hogy Elizeus hallgatott, mert tudta, hogy mesterének éles szellemi felfogása van. Mégis hiszem, hogy a fiatalember emlékezett egy másik prófétára, akit Isten küldött, hogy prófétáljon Jeroboám bálványimádása ellen, Béthelben. Ez a próféta kiáltott, “Jeroboám a te arany borjúd le fog dőlni” és azonnal a bálvány lebukott az oltárról és a hamu szétszóródott körülötte. Mikor Jeroboám látta ezt kezével le akarta ütni a prófétát, de a keze hirtelen megbénult.
Isten bizonyságot tett emellett a névtelen próféta mellett más természetfeletti csodákkal is. Mégis a próféta később, mivel a Szellem ereje hiányzott belőle, kompromisszumot kötött és el lett csábítva.
Amint Elizeus áttekintette a helyzetet Béthelben, tudta, hogy nem volt még készen, hogy a gonosz szellemek ellen megállja helyét. Megértette, amit Illés régen tudott; ahhoz, hogy egy ilyen gonosz városban erőteljesebb munkát végezhessen, a Szent Szellem nagyobb erejére van szüksége. Így mesterének felelte; “Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged…(2 Királyok 2:6)
Béthel egy olyan gonosz társadalmat képvisel itt, mint amilyenné a mi nemzetünk is egy generáció alatt átváltozott. Mi is gúnyolódók és csúfolódók között élünk - érzéki emberek között, akik kéjvágyaknak, bálványimádásnak és homoszexuális életnek adták magukat át. És ez a jelenlévő generáció rosszabb, mint amivel Illés és Elizeus állt szemben. Azok a szent próféták figyelték, hogy gyerekek csúfolták és gúnyolták őket és Isten káromlók voltak, de Amerika gyermekei ölik egymást. 10 éves fiúk megerőszakolnak 5 éves lányokat. Fiatal gyerekek minden bűnérzés nélkül ölnek szülőket, osztálytársakat és ártatlan idegeneket.
Nem kívánok általánosítani és bírálni minden fiatalt. Tudom, hogy sok istenfélő ifjú van társadalmunkban, akik égő szeretettel állnak Jézus mellett. Köszönetet adok Istennek minden fiatalért, aki Krisztusért feláll ezekben a gonosz időkben.
Mégis ezek a gonosz idők követelik azt, hogy Isten népe a Lélek kettős erejét és tekintélyét nyerjék meg, hogy képesek legyenek kinyújtani kezüket ehhez a generációhoz. Ez egy olyan nagymértékű kenetet fog igényelni, mint amilyent a történelemben még nem láttunk. Ez azt követeli, hogy egy szent “maradék” felemelkedjen, mint Illés és sírjon; “Oh, Isten, többre van szükség.”
Illés és Elizeus Jerikóba ment. (a név jelentése; “Egy kellemes hely”) De a város most üres, száraz, élettelen volt. Fák, legelők, gyümölcs nem volt található. Minden elszáradt, mert egy méreggel telt patak megmérgezte Jerikó vízkészletét.
Ez a város képviselheti a “száraz” kereszténységet - egy olyan egyházat, amit Jézus a Jelenések könyvében így jelképezett: “…hogy az a neved, hogy élsz és halott vagy.” (Jelenések 3:1)
Illés megalapozott egy Prófétai iskolát Jerikóban és Elizeus látogatott ide. Némely fiatal kezdő próféta kérdezte Elizeust; “…Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled?” (2 Királyok 2:5) Gyorsan Elizeus rájuk szólt; “Tudom én is, legyetek csendben.!”
Ezek az erős fiatal emberek, Isten Igéjének diákjai voltak. Valamilyen prófétai kijelentésük lehetett, mert tudták, hogy Illés el lesz ragadva. Ezek szolgálatra készült fiatalok voltak kik később ki lettek küldve a Júdeai és Izráeli társadalomba, hogy iskolákat alapítsanak és etessék a szegényeket.
De valami nyilvánvalóan hiányzott bennük: a Szent Szellem felkentsége és megbízatása. A következő nap kérelmezték Elizeust, hogy menjenek Illés testének keresésére, ha netalán a Szent Szellem leejtette volna őt valahol a hegyen vagy valamelyik völgyben?! Teljesen tudatlanok voltak a Szentlélek működése iránt. Tudtak bizonyságot tenni, prédikálni, csodákról beszélni, de saját munkájukban nem ismerték Isten erejét gyakorlatilag.
Illés valószínűleg hallotta, amit beszéltek Elizeussal és kérdezhette magában, hogy hová fog vezetni ez az “érzéki” szolgálat? Az öreg próféta még egyszer kipróbálta a fiatal védencét és látszólag ajánlotta; “Elizeus, a jövő generáció szolgáit figyeled és láthatod, hogy a Szellem nem működik bennük, miért nem telepedsz le itt és tanítod őket a Szellem útjaira? Fel tudnád őket ébreszteni ebből a halott egyházból."
De Elizeus tudta jól, hogy mi történne, ha ezeket a szolgálókat gondozná. Csak ámulattal néznék az Illés erőteljes múltbéli munkálkodását, és állandóan kérdezősködnének afelől: “Hány órát imádkozott a mester? Mennyi időt töltött a Szent Írásokkal? Milyen módszereket használt? Milyen tanokat prédikált?
Elizeus azzal töltené idejét, hogy visszaemlékezzen a múlt csodáira és ébredéseire. És ezek a fiatal szolgálók próbálnának kis Illések lenni, remélve, hogy újra létre tudnák hozni a csodákat- a Szent Szellem ereje és megbizatása nélkül.
Az egyház ugyanebbe a csapdába esett. Tanulmányozza a múlt “ébredéseit” és keresi a kulcsot, próbálja felfedezni a múlt módszereit, hogy ezáltal a szent tüzet megint “lehozza” a mennyekből. Amennyire csak vissza tudok emlékezni, az egyház mindig sírt egy régi-módi Szent Szellem általi “ébredés” után, holott egy ilyen esemény Isten új teremtő működését kívánná meg, nem pedig a múlt eseményének megismétlését.
Elizeus így felelt mesterének: “Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged!” (lásd 2,4,6-ik verseket) Tudta jól, hogy nem tudna senkire benyomást tenni ebben a halott, száraz egyházban míg Isten őt is megérinti. Nem számíthatott Illés nagyszerű munkájára és nem elégedett meg kevesebb felkentséggel, mint mesterén volt. Ezt mondta Illésnek; “Tekintéllyel szemlélem ős apáink hitét, ezeket a szellemi óriásokat a múltból, de tudom, érzem, hogy az Úr egy új dolgot akar csinálni és egy hatásosabb érintésre van szükség mint valaha.”
Vissza akarok menni a Jordánnál történtekhez. Miért ragaszkodott Illés ahhoz, hogy egy csoda által keljen át a Jordánon? A Jordán nem volt mély és széles és a Szentírás nem mutat arra, hogy magas ár volt. Emellett még 5o erős fiatal próféta várakozott a másik oldalon, tudtak volna egy hajóhidat építeni egy pár óra alatt.
Úgy gondolom, hogy Illés utódját arra akarta tanítani, hogy a csodával való átkelés az ősi történelemben - Mózestől Józsuéig és a jelenig csak egy ősi történelem volt. Azzal akarta Elizeus figyelmét felhívni mintha mondta volna: “Mikor saját szolgálatod kezded és prédikálni fogsz, hogy Isten a csodák Istene, neked személyesen fog kelleni vallomást tenni, hogy milyen csodákat tett a te életedben. Én hamarosan itt hagylak Elizeus és holnap, mikor visszatérsz ehhez a folyóhoz, azt akarom, hogy úgy keljél át mint ahogyan jöttél. Higgyél Isten csodáiban a saját életedre.”
Közöttünk vannak sokan, akiknek nincs hitük arra, hogy Isten csodáit elhiggyék saját életükre. Időnket a bibliában lévő hihetetlen csodák olvasásával töltjük, míg Isten azt akarja mondani; “Valami többet tartogatok számodra. Szeretnék csodákat tenni az életedben - megváltoztatni otthonodat, megjavítani házasságod, megmenteni szeretteidet megtérés által. Te a saját Veres Tengereddel fogsz szembe állni és a saját Jordánoddal és ezeket a vizeket szét szeretném választani neked.”
Az öreg próféta nem azért kérdezte ezt, hogy mint egy varázsló, Elizeus három kívánságát teljesítse, hanem hogy mint egy utolsó próbatétel, akarta látni, hogy hogyan fog reagálni a fiatal tanítvány erre az ajánlatra.
Gondolom legtöbb hívő így válaszolt volna; “A társadalom és minden csak rosszabbá válik, ezek az idők kaotikusak, fáradtak vagyunk állandóan harcolni és kimerültünk az ördög állandó molesztálásától. Még csak életbe maradni is veszélyes. Illés vigyél minket magaddal, haza akarunk menni. Biztos van hely még két személyre a szekeredben.”
Igaz, Isten népének kiáltása az kell hogy legyen: “Jöjj Uram, Jézus!” De Jézus azt válaszolja; “Légy elfoglalva, míg visszajövök.” Amint felszállt a mennyekbe, parancsolta a tanítványoknak; ‘Miért álltok nézve a mennybe? Menjetek és várjatok míg visszajövök.”
Elizeus jól tudta, hogy az ő helye ebben az időben még nem Úrral volt. Jól tudta, hogy Isten még mindig sírt a Béthelben és Jerikóban élő, lázadozó gyermekei felett. Tudta, hogy szükség volt reá a földön, hogy szembeálljon a gonosz társadalommal és a halott vallásos rendszerrel.
Biztos vagyok, hogy mondta Illésnek; “Megmutattad ennek a társadalomnak a mivoltát és ezt az egyházat, és tudod, hogy több erőre és felkentségre van szükségem, mint valaha is a múltban. Kérlek adjál egy kettős adagot a te kenetedből amit Istentől kaptál.” “ Legyen kérlek a te benned való szellemnek kettős mértéke én rajtam” ( 2 Királyok 2:9)
Mikor Illés hallotta ezt, így felelt: “…nehéz dolgot kértél” (1o.-ik vers) De mégis nehéz lenne ez Isten számára? Vagy Illésnek, aki a halottat feltámasztotta és tüzet hívott le az égből?
Nem, ez nehéz lesz Elizeusnak. Ez olyan valami volt, amit neki saját magának kellett megszerezni. Illés nem volt képes a saját szelleméből szolgájának adni. Csakis Isten tudja a Szent Szellemet megadni az embereknek.
De Illés így válaszolt; “…mégis, ha majd meglátsz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz amit kérsz, ha pedig nem látsz nem lesz meg.” (1o.-ik vers) Azt érdekes megjegyezni, hogy az eredeti héber szövegben a “ha” és “mikor” nincsenek jelen. Ezek a későbbi fordítások alkalmával lettek beillesztve. Így hiszem, hogy amit Illés mondott Elizeusnak; “Ha látsz engem amint elragadtatom…”
Illés mondta; “A Szent Szellem nem fog egy speciális munkát végezni benned míg az én emlékeimre támaszkodsz. Kell, hogy úgy nézz reám, mint aki máris elment. Nincs reám szükséged Elizeus. Fordulj az Úrhoz, akinek a Szelleme működött bennem és fog válaszolni kérdéseidre.”
Abban a pillanatban mikor Elizeus látta mesterét a mennyei szekéren elragadtatva, felelősségteljesen előlépett, hogy generációjában elvégezze Isten munkáját. És amint a Jordán partján állt a vizet palástjával megütve, így kiáltott; “Hol van Illés Istene?” vagyis “Uram, az összes szellemi őseim halottak és elmentek. Ez az idő, amiben élünk, rémes és többet kíván, mint amit a múltban adtál. Munkálkodj Uram, de most rajtam keresztül. Nekem szükségem van a te Szent Szellemed nagyobb mértékű erejére.
Miután Elizeus megkapta Isten áldását saját hittel indult el. Az első város ahol megállt Jerikó volt. A próféták iskolájában a tanítványok azonnal felismerték, hogy az Úr Elizeussal volt. “Ugyanaz a Szellem, ami Illésen volt most Elizeuson is ott volt.” Nyilvánvaló volt, hogy ezen a, nem annyira jól ismert szolgán a Szellem mélyebb ereje és tekintélye nyugodott.
A fiatal próféták mondták Elizeusnak; “…íme, e város jó lakóhely volna, amint uram magad látod, de a vize ártalmas és a föld a gyümölcsét meg nem érleli.” (2 Királyok 2:19) Amit mondtak; “Méreg van a vízben és mindent megöl.” De ez az 5o tanítvány erőtlen volt arra, hogy a megmérgezett vizet megtisztítsa és Jerikót pedig megszabadítsa a haláltól. - Ézsaiás szerint “e város jó lakóhely” a szolgálatot képviseli. ; “A Seregek Urának szőlője pedig Izráel háza és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése….”(Ézsaiás 5:7)
Megérted, mit jelent ez a kép? Jerikó mérgezett vize jelképezi a megszennyezett Igét, amit a város szószékéről prédikáltak. Ezek az úgynevezett Isten szolgái sohasem vették komolyan saját bűneiket, így a prédikációik az erkölcstelen szívekből folyó méreggel voltak telve. És az élettelen testi vágyakból született prédikációik lelki halált okoztak a lakosság között.
Mutass nekem egy prédikátort, aki nem hisz többé Isten Igéjének csalhatatlanságában, vagy megtagadja Jézusnak egy szűz által való születését, vagy aki valami titkos bűnhöz ragaszkodik, aki nem sír többé azokon a bűnökön, amiket Isten házában lát, és én mutatok neked egy haldokló gyülekezetet, ami ennek az embernek a szívéből ömlő méregtől haldoklik.
Mi volt a gyógyszer erre a méregre Jerikóban? A víz megtisztítása. És ez volt az, amit Elizeus tett. Egy tiszta edényt vett, megtöltötte sóval és a város víztartályába szórta. Hamarosan a víz kitisztult és újjáéledt minden.
Természetesen a só, amit Elizeus használt a tiszta és szent evangéliumot jelképezi és a tiszta edény, amit használt azokat a szolgákat, lelkészeket jelképezi, akiket Krisztus vére megtisztított és megszentelt az Ő Szellemének tisztító tüzével és felkent, hogy az igazi evangéliumot hirdessék. Szeretteim, csakis ezek tudják megállítani a gonosz áradatát Isten egyházában; a tiszta, igazi “edények” akik szentelt élete élnek, és az igazi Igét prédikálják a Szellem friss felkentségével.
Ezután Elizeus visszament Béthelbe - a megromlott társadalomhoz, egy elveszett nemzedék ifjúságához. Amint odaérkezett azonnal csúfolni kezdték őt; “Felment azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé ment apró gyermekek jöttek ki a városból akik őt csúfolták, ezt mondva; Jöjj fel, kopasz, jöjj fel kopasz! És hátratekintve és meglátva őket megátkozta őket az Úr nevében és az erdőből két nőstény medve jött ki, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket,” (2 Királyok 2:23-24)
Micsoda borzalmas jelenet. Gondolhatod: “Milyen kegyetlen dolog, hogy Isten megengedi, hogy medvék megtámadják a kis gyermekeket.”, de a “kis gyermekek” fordítása itt nem helyes. Az eredeti héber fiatal embereknek fordítja. (Spurrel, Hebrew)
Igazán Elizeus okozta halálukat egy önző felgerjedt haragban, mivel csúfolták őt? Nem. Ez az istenfélő ember Isten Szent Lelkének hatalma és ereje alatt volt. Az igazság az, hogy azok a gúnyolódó fiatal emberek egy megbocsájthatatlan bűnt követtek el.
Engedjétek meg, hogy megmagyarázzam. Ezek a fiatal emberek kétségtelenül halottak arról, hogy Illést a mennyei szekér elragadta. És most azzal gúnyolják Elizeust; “Menj fel kopasz”, igazában a Szent Szellem munkáját tették nevetségessé. Hallottak ugyan a Szellem szent munkájáról, de nem hitték el. Ezeknek a gúnyolása, a Szent Szellem munkálkodásának gúnyolása volt - és ez egy megbocsájthatatlan bűn.
Évekig Isten türelmes volt a Béthelben lévő lehanyatlott egyházzal. Emberek sokasága járt oda az oltárhoz Isten imádására. És az Úr sok prófétát küldött, hogy figyelmeztesse a népet. Illést is ezek között. De az idő eljött, mikor Isten nem tűrte tovább a város bálványimádását és gonoszságát. Ezért ítéletet hozott és Elizeust küldte erre a gonosz helyszínre, ki a Szent Lélek kettős felkentje volt. Elizeus hathatósan lépett be Béthelbe és bűnökre való ítéletet hirdetett.
Sajnos, túl sok fiatal lelkész, manapság, hasonlóan a lehanyatlott Béthelhez, különböző érzéki módszerekre támaszkodnak. Ugyanazt a fajta zenét hozzák be Isten házába, ami lázadást és érzékiséget gerjesztett nemzetünkben. Ezek a bűnnel átitatott társadalmat kérdezik, hogy hogyan vonhatják a hitetleneteket a templomukba. Ahelyett, hogy Isten imádását mutatnák, színjátékokat, összejöveteleket és Rock-koncerteket rendeznek. Próbálják a fiatalságot ezekkel szórakoztatni ahelyett, hogy szembe állítanák őket bűnös mivoltukkal, életük ürességével az evangélium egyszerű hirdetésével.
Ugyancsak manapság az Egyház, hasonlóan Elizeushoz, gúnyolódás szellemével áll szembe. Agresszív homoszexuálisak csúfolják Isten Igéjét. Tekintélyes New York Múzeum büszkén kiállít Istent káromló műveket; Krisztus keresztje egy kád vizeletben állva és Szűz Mária képe elefánt trágyával összekenve. Ilyen otromba gőgös gonoszság a múltban elképzelhetetlen volt.
Amint a bűn növekedik ezekben az utolsó napokban, kapcsolatban vagyok sok Istenfélő, Istent kereső emberrel is. Ezeket “Elizeus-társaságnak” hívom. Ezek követik az Urat, közbenjárnak imádsággal, bánattal nézik a társadalom és az egyház gonoszságát és folytatólagosan keresik a Lélek nagyobb mértékű felkentségét. És ezek hasonló üzenetet hallanak az Úrtól: az ítélet az ajtóban áll. Amint megfontolják a borzasztó katasztrófákat, halálos rovaroktól való fertőzéseket, stb. felismerik, hogy Isten beszél hozzánk.
Én magam, személyesen nem vagyok megelégedve azzal, hogy üljek és a múltbeli “ébredéseket” tanulmányozzam. Szeretném látni a Szent Lélek nagyobb csodáit, amit Jézus megígért. Folytatni fogom a kegyelem prédikálását és az irgalmat mindazoknak, akiknek van fülük hallani - de nem leszek egy semmit tevő gyáva a gúnyolódók előtt. Az idő eljött arra, hogy mindenki, aki gyűlöli Krisztust figyelmeztetve legyen. Nincs több idejük. Isten csődbe fogja ezeket juttatni félelmetes ítéletekkel. És mikor ez megtörténik, még a legmegkeményedettebb szívű is fogja vallani; “Ezt Isten teszi”.
Az Elizeus Társaság nem lesz megelégedve a jelen helyzettel vagy nem fogja próbálni a múltbeli “ébredéseket” visszahozni. Ezek jelen pillanatban, el vannak zárkózva az Úrral és megállás nélkül imádkoznak több erőért a Szent Szellemtől és előkészítik szívüket ezekben az utolsó napokban arra, hogy az Úr új dolgokat fog mutatni és tenni.
Dicsőség az Ő Szent Nevének!