Péter az utolsó időkről beszél első levelében. Nyíltan kijelenti: “Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” (1Pt. 4:7-8)
Péter ugyancsak megemlítette az utolsó napokat második levelében. Továbbá megemlítette saját meghatározott élet idejét a földön. Azt mondta az egyháznak: “Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat” (2Pt. 1:14) Más szóval “Isten megmutatta, hogy napjaim ezen a földön rövidek.”
Péter tudta, hogy az Úr hamarosan haza fogja hívni őt. De mielőtt ez megtörtént volna, a Szent Szellem a szolgáján keresztül üzenetet küldött az egyháznak az utolsó napokról. Péter második levelében olvashatjuk ennek a halálhoz közel lévő pásztornak a szavait a rá bízott hívőkhöz.
Ez az istenfélő ember jól tudta, hogy a világ nem fogja elhinni üzenetét az utolsó napokról. Világos, hogy üzenetét az Újszövetségi Gyülekezetnek címezte: az akkori és a jövő nemzedékek hívőinek. Ez az üzenet figyelmeztetés, Péter a következőket prófétálja:
“...közötettek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnékségeket fognak közétek becsempészni...sokan fogják követni kicsapongásaikat...benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban...
“Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kivánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van...
Különösen azok, akik tisztátlan vágyaik után mennek és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza , hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak..."
“De el fog jönni az Úr napja, éspedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.
“Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak és az elemek égve megolvadnak?” (2Pt. 2:1-3, 10, 3:3-4, 10-12)
Mint keresztény hívők, hiszünk Isten Igéjében amikor a jövőről beszél. A Szent Szellem figyelmeztetéseit Isten szent őrszemeitől kapjuk ma. Látjuk az írást a falon.
Mégis van egy fontos kérdés minden keresztény számára a mai is, amint Péter idejében is volt.
A kérdés sok keresztényben felvetődik: “Hogyan készüljünk fel a közeledő viharos eseményekre?
Szerintem normális dolog, ha tudni akarjuk, hogyan fogjuk túlélni a közeledő rémes időket. Amikor a vihar lecsap és mindent elpusztít úgy, hogy nem lesz lehetőség kiheverni a bajokat. Mit lehet tenni állásunkat, a lakást, élelmet és ruházatot illetőleg? Mivel én nagyapa is vagyok, nagyon is aggaszt gyermekeim és unokáim jővőjére gondolni; “Hogyan fogják átvészelni ezeket az időket?” Hiszem, hogy ezek jogosan felmerülő kérdések akárkinek, aki Jézust követi.
Érdekes, de Péter nem ad tanácsot fizikai vagy pénzügyi felkészülésre. Nem beszél arról, hogy hová tegyük a pénzünket biztonság céljából, semmit nem mond lakásról, semmit arról, hogy mit tegyünk a föld éghajlatváltozásai ellen vagy az infláció ellen. Péter nem említi ezeket. Miért?
Hiszem, hogy azért nem beszél ilyesmiről, mert ő maga is élt szegénységben, és Isten hűségesen mellette állt. Amikor szó szerint Jézus lába nyomában járt, pénz nélkül élt. Amikor éhesek voltak, a tanítványok a mezőre mentek és saját maguk szedték a kukoricát. Egyik esetben, amikor pénzre volt szükség, Jézus azt javasolta Péternek, hogy halásszon ki egy halat a tóból és vegye ki a pénzt a hal szájából!? Péter engedelmeskedett és meg is találta a szükséges pénzdarabot.
Péter jól tudta, hogy milyen az amikor a szabadban, a csillagok alatt kell aludni párna és takaró nélkül. Követte Jézust minden jövedelem nélkül. Csak egy öltözet ruhája és egy pár szandálja volt. Péternek Istenre kellett támaszkodnia minden nap, hogy szükségeit megkapja. És Isten napról napra hűségesen be is töltötte szükségeit.
Üzenetében Péter nem az ember testi szükségleteire fókuszál, hanem a szív előkészítésének fontosságára. Mondja: “Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek?” (2Pt. 3:11)
Annak tudatában, hogy mi fog bekövetkezni, Péter az emberi jellemre fordítja figyelmét.
Lényegében az apostol ezt kérdezi: “Mi lakozik a szívedben ezekben az utolsó napokban? Ki vagy és ki leszel amint az utolsó idők közelednek? Jól tudod, hogy Isten gondot fog viselni fizikai szükségleteidről, de készülődsz-e szellemileg?”
Ha ezt szokatlannak tartod, gondolj arra amit Jézus mondott az utolsó időkre való felkészülésről. Ő sem beszélt fizikai készülödésről, mint Péter, de figyelmeztetett a zavaros, viharos időkre, háborús híreket fogunk hallani, népfaji és néptörzsi viszályokról, éhségekről, földrengésekről, üldözésekről, a bűn áradata fogja elnyelni a tömegeket és sokaknak elhidegül a szeretete. Azt is mondta, hogy seregek fognak Jeruzsálem ellen felvonulni és borzalmas pusztítást fognak okozni, földig le fogják rombolni a templomot.
De nem beszélt arról, hogy miként éljük át ezeket az időket. Nem beszélt arról, hogy mit tegyünk amikor elveszítjük otthonunkat vagy állásunkat, vagy egy nemzet gazdasági csődbe jut. Inkább így tanított; “Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Mt. 6:31-32)
Péter Jézus szavait visszhangozza levelében, “Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt. 4:7). Más szóval, “Itt van az alapvető utasítás ezekre a végső időkre: Legyetek józanok és nyugodjatok meg akármi is történik. Nincs szükség pánikra, inkább mindent vigyetek az Úrhoz imádságban.”
Most sok hívő pánikszerűen él. Habár életükön át tanúskodtak, hogy Isten a megtartójuk, most amint a viharos felhők kezdenek megjelenni a horizonton, félelemben futkosnak. Péter ezeknek azt mondja: “Tartsátok testi, természetes érzelmeiteket a hit védelme alatt.”
Aztán Péter azt mondja, hogy vigyünk mindent Istenhez imádságban. “Legyetek bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (4:7) Péter azt mondja, hogy keressétek az Urat, hogy a jelen idők iránti aggódástokat ellenőrzés alatt tartsa. Péter szerint minél sötétebbé válik a világ körülöttünk, annál inkább a Szent Szellem békéjében és nyugalmában kell hogy járjunk és éljünk.
Most a világiak kétségbeesetten próbálnak békességet találni a káoszban. A Wall Street Journal szerint a magas rangú üzleti vezetők és azok akik nagy feszültséggel járó állásban vannak, a jógához és a kínai mantrához fordulnak, hogy valamilyen nyugalmat találjanak. Minket keresztényeket Isten ígérete fog békében tartani, ha gondunkat Krisztusra helyezzük a világ eseményeivel kapcsolatban.
Péter figyelmeztet minket, hogy ezekben az időkben csak egy dologgal foglalkozzunk mindenek előtt.
Mire fókuszáljuk gondolatainkat? A következő versben találjuk a halálához közel lévő apostol végső figyelmeztetését. Ezt írja: “Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek , mert a szeretet sok bűnt fedez.” (1Pt. 4, 8)
Összegezve: "Ha tudni akarod hogyan lehet mindezt túlélni - és látni akarod, hogy Isten miként vezeti népét át ezeken a nehéz időkön - akkor mutasd feltétel nélküli szeretetedet testvéreid iránt. Krisztus egyházának jövője erről szól.”
Itt azt mondja Péter, hogy ez a legfontosabb dolgunk. Isten kegyelmének fényében amit mindegyikünk felé mutatott - az Ő feltétel nélküli bocsánatával régi bűneink iránt, könyörületes türelmével értünk - nekünk is kegyelmet kell mutatni azok iránt akik bűnt követtek el ellenünk. Nekünk is meg kell bocsátani azoknak úgy, mintha soha sem követtek volna el bűnt ellenünk.
Talán csodálkozva kérdezed, “ Mi a kapcsolat a megbocsátás és az utolsó idők között?”
Talán becsapottnak érzitek magatokat az igehirdetés címének ígérete miatt: “Felkészülés az utolsó időkre”
Talán amikor elolvastad a címet azt gondoltad: “Nagyszerű, David pásztor valami különlegességet fog mutatni, hogy miként éljük túl a nehéz időket” Üzenetem felénél tartok és talán úgy érzed, hogy nem kaptál semmi különleges megoldást vagy ötletet.
Ez volt az egyik hívő keresztény érzése is, aki nemrég írta levelében: “Hűségesen figyelmeztettél az eljövendő a gazdasági holocaustra. Tudom, hogy igazságos ember vagy, de biztos, hogy Isten Szelleme, aki megmutatta ezeknek az eseményeknek az eljövetelét, azt is meg fogja mutatni hogy miként fogjuk átélni a bajokat. Egy jó Isten nem csak figyelmeztet és aztán nem mondja meg, hogy mit kell tennünk a viharban. Kérlek adj útmutatást.”
Egy másik keresztény ezt írja: “Becsapva érzem magam. Kértelek hogy adj valami gazdasági megoldást, hogy hová tegyem a pénzem és hogyan mentsem meg a családom a gazdasági recesszió idején. Válaszod pedig csak a szokásos teológiai válasz: imádkozz és kérd Isten Szent Szellemét hogy mutasson utat. De nekem egyedi válaszokra van szükségem”.
Szeretteim, amit itt megosztok veletek, az az Úr egyedi szava ebben a témában. Péter bizonyosan istenfélő ember volt és a Szent Szellem rajta keresztül megmutatja hogy pontosan miként álljunk ellen az utolsó idők bajainak. Világosan megmondja: "Ez a legfőbb dolog, számodra a legfontosabb felkészülés: Készítsd fel a szíved. Ha ezzel nem törődsz, minden más készülődés hiábavaló. Mindezeknek a végén fontos hogy nyugodt maradj és imádkozz. Mindig légy kegyelemmel és szeretettel telve testvéreid iránt. A megbocsájtás sok bűnt eltakar. ...a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt. 4:8)
Ebben az utolsó versben, azt parancsolja meg nekünk, hogy “fedezzük” mások ellenünk elkövetett bűneit , vagyis ne hirdessük mások bűneit. “Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (4:10) Ki bántott, sebzett meg téged? Ki terjesztett mindenféle pletykát rólad? Jézus szerint, ha te nem bocsájtasz meg és fedezed azt a bűnt, olyan emberhez fogsz hasonlítani akinek nagy adóság lett elengedve, de később fojtogatta felebarátját, mert az egy pár forinttal volt adós neki.
Szeretnék betekintést nyújtani, bár csak kismértékűt, hogy miért olyan fontos a megbocsátás ezekben az időkben.
Gyülekezetünkhöz, a Times Square Church-höz körülbelül 100 fajta népcsoport tartozik. Krisztus összegyüjtött sok fajú embert testvéri szeretetben. A tábla az ajtó felett, mielőtt belépsz az épületbe azt hirdeti: “A gyülekezet, amelyet a szeretet épít” és ez a szeretet Jézus.
Rájöttem, hogy ez az egység a különböző népcsoportok között gyülekezetünket a pokol célpontjává tette. Ebben a világban, ahol a népek közötti gyülölet lángol, Isten megáldott minket egy erőteljes bizonyságtétellel. Ez pedig az, hogy Jézus Krisztus a forrás, mely eltöröl minden korlátot a népek között.
Gyülekezetünk története során több esetben éreztük a demonikus erők haragját a Krisztusban lévő szerető egység ellen és nincs nagyobb fegyver a pokol kezében, mint a megbocsátatlanság a hívők között.
Talán ezt mondod: “Nem neheztelek senkire. Nincs keserű érzés bennem senki ellen. Csakis tiszta szeretetet érzek a testvéreim iránt. Amikor valaki ellenem tesz valamit, nem pletykálok a bűnéről. És nem látom, hogy Péter figyelmeztetése rám vonatkozna. Szóval, mi az üzenete nekem a végső időkre való felkészüléshez?”
Az igazság az, hogy Péter üzenetének sok mondanivalója van Jézus Krisztus egyházának jövőjéről. Isten készíti egyházát a “kései eső”-re, a Szent Szellem kiárasztására. A próféták szerint a Szent Szellem hatalmas áradatként fogja elárasztani az egész világot, és Isten népét örömmel fogja eltölteni, miközben a világban teljes felfordulás lesz. De ezt nem fogjuk meglátni azokban a gyülekezetekben, ahol az emberek között rosszindulat, neheztelés és kezeletlen sebek léteznek.
Péter azt kérdezi tőlünk: “Készen akartok állni arra, ami jönni fog? Teljesen felkészültek akartok lenni, amikor minden megrendül körülöttetek? Akkor légy bizonyos abban, hogy szívedben nincs semmi ami a Szent Szellem kiáradását gátolná. Légy bizonyos, hogy nem fogod magad kizárni belőle.”
A Szent Szellemnek mi ez a kiáradása az utolsó napokban?
A próféták szerint - Ézsaiástól, Ezékieltől és Jeremiástól, még a kisebb prófétáktól is olvashatjuk - hogy az utolsó napokban Isten Szelleme még egyszer le fog szállani egy felkészült népre. Ezt az eseményt a Biblia a “kései esőnek” nevezi. Az ígéret az, hogy ez még nagyobb lesz, mint a “korai eső”, amely pedig a Szellem kiáradása volt Pünkösdkor.
A prófécia a “kései esőről” a két eső egyikére utal, amely az Izraeli éghajlaton ősszel és tavasszal érkezik meg. A “korai eső” ősszel érkezik és áztatja a frissen ültetett magokat. Ez a Pünkösdre utal, amikor a Szent Szellem leszállt az összegyűltekre. Ez az eső öntözte az Ige magvát, és az növekedett és terjedt megalapozva világszerte azt az Egyházat amit ma ismerünk.
Izrael “kései esője” tavasszal jött, és megérlelte a termést az aratás előtt. Zakariás erről a kései esőről beszélve a Szent Szellem kiáradására utal az utolsó időkben: “Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket; Ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek.” (Zak. 10:1)
Mózes azt mondta, hogy egyszerűen nincs aratás a kései eső nélkül. Az Úr üzenete szolgáján keresztül ez volt: “Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyet ma parancsolok, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, ha teljes szívvel és lélekkel szogáljátok Őt, akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat.” (5Móz. 11:13-14)
Végül pedig, Jóel ad egy életteli képet arról, hogy milyen lesz amikor az aratás előtti eső megérkezik:
“Ne félj termőföld! Vígadj és örülj, mert az Úr nagy tetteket vitt véghez. Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és szőlő gazdagon terem. Sion fiai, vígadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az Úr megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.
Megtelnek majd a szérük gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok és hogy én az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel 2:21-27)
Jóel lényegében arra int: “Ébredj fel Egyház! Nézz körül, figyelj a történtekre, mindez meg lett mondva prófécia által. Az eső elkezdett esni és az Úr a fényes felhőket megtöltötte esővel. A Szent Szellem előkészíti a dolgokat az utolsó nagy aratásra.”
Sátán jó tud erről az igért kései esőről és hogy az dicsőséges aratást fog hozni.
Az ördög ismeri Isten Igéjét. És mindent megtesz, hogy hátráltassa a végső aratás eljövetelét. Dühös támadást indított az egyház ellen és minden fegyverét Isten népének békessége ellen irányítja. Valójában ez a földet takaró sötétség, amelyet Sátán gyűlölete hozott létre, sok hívő számára nyomasztó.
A komorság és félelem a nemzetek felett, az emberekben a tehetetlenség érzését okozza. Itt Amerikában, a törvényszék olyan törvényeket hozott, amelyek perverzióban tündökölnek a nép akarata ellenére, és mindez az igazságos lelket lassan emészti. A végeredmény pedig szellemi legyengülés és néha még fizikai betegség is.
Isten házában a bűnt leértékelték és a pokolot száműzték. Az episzkopális Egyházban szakadás jött létre az azonos neműek házassága miatt. Ugyanakkor evangéliumi hívők, akik Isten Igéjének hordozói kellene, hogy legyenek, egyre inkább a földi dolgokra fókuszálnak a mennyei dolgok helyett és olyan mozgalmakra fordítják energiájukat amelyeknek nem Krisztus a központja.
Hallom, ahogy ma istenfélő emberek ezt kérdezik: “Bűneink miatt elmulasztottuk Isten kegyelmének napját? Nemzedékünk arról lesz emlékezetes, hogy családjaink képtelenek működni, gyülekezeteink halottak és szárazak? Úgy fogunk elszáradni, mint Izráel az Ószövetségben?”
Nem, a próféták szerint nem! Isten fel fog kelni a sötétség közepette, és el fogja küldeni a Szellem záporát kései házára.
Haggeus próféta napjaiban, Isten népe le volt hangolva, mert teljes mértékben a múltra fókuszáltak.
Haggeus idejében az Izraeliták elbátortalanodtak az új templom építése miatt. Ezt az épületet nem lehetett összehasonlítani az előbbi csodálatos templommal. Amint visszaemlékeztek a múltbeli idők dicsőségére, sírva néztek az előttük épülő egyszerű templomra. Haggeus kérdezte, “Ki van köztetek aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest?" (Hag. 2:3)
Szeretteim, ugyanez a kérdés igaz a mai napra is. Talán emlékszel a hatalmas ébredésekre a múltban, ahol a Szellem erővel áradt ki és tömegek tértek meg. Mondjátok, úgy látjátok a mai egyházat, hogy nem is hasonlítható a múlt gyülekezetéhez? Lehet, hogy elcsüggedtetek, hogy a ti időtökben mennyire elvesztette Isten egyháza az erejét és tanúbizonyságát.
Higgyjétekel, hogy Isten igéje amit Haggeus kapott az akkori egyház számára, nekünk is szól: “Lelkem köztetek marad...nagyobb lesz a későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok!” (2, 5:9)
Péter ott volt mikor a “korai eső” esett Pünkösdkor.
Pünkösdkor, a Szent Szellem egy felkészített csoportra szálltt le, akik “mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (egy lélekben) (ApCsel. 2:1) Mit jelent, hogy egy lélekben és egy gondolkodással voltak? Egyszerűen a kegyelem árasztotta el őket és az folyt rajtuk keresztül. Meg szeretném magyarázni ezt:
Csak gondolj azokra akik ott voltak pünkösdkor, azokra az emberekre, akiket ma az egyház alapítóinak hívunk. Némely közülük bűnt követett el, nagy bűnt az Úr ellen és testvérei ellen. Mindegyiküknek szüksége volt bocsánatra, bűneik elfedésére, vagy az egyház soha nem lett volna képes előre haladni a Szellem által előkészített munkára.
Gondolj Péterre: borzalmasan káromolta Istent, és megbántotta Jézust és a többi tanítványt. Azok azonban megbocsátottak neki és kitörölték a sebeket emlékezetükből. Péter múltját soha nem emlegették fel neki. Gondolj Jakabra és Jánosra, a “mennydörgés fiaira”. Ők is vétkeztek, mikor azzal sértették meg testvéreiket, hogy jobbnak gondolták magukat mint a többiek. De nekik is meg lett bocsájtva.
Akármelyikük a jelen levők küzül mondhatta volna: “Várj csak Péter, ki hatalmazott fel téged vezetőnek? Te tagadtad meg Jézus Krisztust.” De egyikük sem tette ezt, mert szívük készen állt a kegyelmen keresztül. Készen voltak a Szellem elfogadására a pünkösdi hatalmas kiáradás idején.
Szeretteim, ezért láthatjuk Péter leveleiben, hogy a szív dolgaira kell fókuszálni. Jól tudta, hogy mindent ki kell vetnünk szívünkből ami mások ellen szól, és meg kell bocsátani mindenkinek aki ellenünk vétkezett, máskülönben a Szellem munkáját hátráltatjuk. Ugyanez igaz Krisztus egyházára ma, ránk, akiknek a hatalmas kései eső meg lett ígérve. Vajon hátráltatni fogjuk a Szellemet, ha nem bocsátunk meg másoknak? Vagy inkább megengedjük, hogy a kegyelem rajtunk át folyjon másokra?
Amint az utolsó idők közelednek, nem akarok semmit beengedni a szívembe ami hátráltatná Isten munkáját. Ő most készíti népét a kései esőre. Elhatároztam, hogy amint Péter utasít minket: “Legyetek józanok, imádkozzatok mindenért. Legyetek kegyelmesek mindenki felé!” Sürgetlek, hogy ugyanezt tegyétek, imádkozzatok az esőért Isten kései házára!
Ezzel az erőteljes végső látomással zárom: “És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: “Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája. mert beérett az aratnivaló a földön.” (Jel. 14:14-15) Legyen így!
Dicsőség az Ő Szent Nevének!