Fontold meg Isten egyik, a szentírásban található legerôteljesebb ígéretét:
"Isten a mi oltalmunk és erôsségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha a hegyek omlanának is a tenger közepébe! Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától...
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait, Az Isten ô közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor, nemzetek zajongnak országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld, A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk; hadakat némít el a föld széléig." (Zsolt. 46 1-7,10)
Csodálatos szavak. Sokszor átolvastam ezeket a verseket, nagyon sokszor, mégis újra és újra elárasztják lelkem, Isten igéje olyan erôteljes és mozdíthatatlan; ezt mondja, " Soha többé nincs okod a félelemre. Nem számít, ha az egész világ zavarog is. A föld megrendülhet, a tenger megáradhat, a hegyek a tengerbe omolhatnak, minden teljes káoszban lehet körülötted.
Azonban szavamtól békétek olyan lesz mintha egy csendes folyó ömölne rátok. Míg a nemzetek forronganak, az öröm hatalmas áradata fogja elárasztani népemet. Be fogja tölteni szívüket boldogsággal."
Most az egész világ félelmetes idôket él. Nemzetek remegnek a terrorizmustól, elismerve, hogy sehol nincs biztonság fenyegetésüktôl. A baj és a szenvedés egyre nagyobb, minden személy életében. Mégis mindezek közt a 46-ik Zsoltár viszhangzik Isten népe számára: "Köztetek vagyok. Veletek vagyok, népem nem lesz elpusztítva sem elmozdítva. Állandó jelenlétemmel fogom segíteni Egyházamat."
Érted mit mond nekünk az Úr ebben a zsoltárban? Istenünk minden idôben velünk van, éjjel és nappal. Állandóan jobb kezünk felõl van, segítségünkre van. Szent Szelleme által aki bennünk lakozik, beszélni és vezetni kíván. A Biblia mondja, hogy Krisztus Maga él bennünk és mi ôbenne,
De kétlem, hogy akármelyikünk is mint hívôk, fel tudnánk fogni a maga teljességében ezt az igazságot. Ha ôszinték vagyunk, akkor be kell vallanunk, annak elképzelése és megértése, hogy Isten él bennünk, nem elég. Sokan köztünk úgy képzelik a Szent Szellem bennünk lakozását, mintha egy kis kápolnában élne a szívünkben. Aztán amikor szükség van rá, addig kopogunk az ajtón, míg válaszol.
Ez a felfogás egyáltalán nem bibliai. Azt hiszem, hogy az Úr fel akarja tárni ezt az igazságot számunkra a zsoltáron keresztül. Jól tudja, hogy sokan közülünk komoly problémákkal és szükségekkel állnak szemben. Szemben állnak néha nyugtalansággal, kisértésekkel, és lelküket zavartság rázza. Üzenete a 46-ik zsoltárban ilyen idôkre szól. Egyszerûen, ha átadjuk magunkat a félelemnek - letörve és reménytelenül - akkor abszolút ellentétben élünk az életünkben lévô jelenlétével.
Péter azt írja, "Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek.." (2 Péter 1:4) A természetfeletti békesség az Úr isteni természetéhez tartozik, és az összes csodálatos ígéretei közül a 46-ik zsoltár az ami békéjét mint egy csendes folyót mutatja be. Szeretném megosztani veletek azt amit errôl a tárgyról megtanultam.
Pál tanúskodik errôl, "Megtalálom azért magamban ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem." (Róm. 7:21). "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, melyek a magasságokban vannak." ( Eféz.6:12)
Lelkünk ellen egy nagyon is valóságos ellenség harcol, és állandóan ellenünk mûködik, éjjel és nappal. Pál azt akarja, hogy megértsük ezt a tényt, különben nem ismerjük fel, hogy egyáltalán mi a csata oka, kivel hadakozunk, és akkor a gonosz biztosan legyôz minket.
Az Evangéliumokon, a leveleken és a Jelenéseken keresztül az egész Új Testamentum arra figyelmeztet hogy ne legyünk tudatlanok a sátán tervei iránt. Ez nem azt jelenti, hogy féljünk, vagy felnagyítsuk az ördög hatalmát, de sátán még mindig a "levegôbeli hatalmasságok fejedelme" (Eféz.2:2 ) és a démonok birodalmának uralkodója. Ezek a hatalmasságok követik állandó parancsait, és állandóan zaklatják Isten népét.
Nagyon veszélyes vakságban lenni sátán módszereit illetôleg. Egyszerûen el kell fogadnunk, hogy a jelenlegi háború nem egy emberi küzdelem. Mindegy hogy mivel küzködünk, hogy milyen bûnt követünk el újra és újra, akkor is meg kell értenünk, hogy mindez nem csak egy jellem hiba bennünk. Nemcsak egy megszokott valami, amit földi mivoltunkban nem voltunk képesek még kijavítani. Ez a küzdelem nem több és nem kevesebb mint egy természetfeletti, a szellemi "magasságokban" vívott csata.
Ellenségünk állandóan jelen van. Sátán erôsségei és hatalmasságai soha sem alszanak. Soha nem hagyják abba hazugságaikat, nem húnyják be szemüket, állandóan ellenünk dolgoznak. Egyetlen céljuk, hogy hitünket elpusztítsák és romlásba döntsenek minket.
Ezért sürgetett Péter, mondván,"Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek az ördög mint egy ordító oroszlán szerte jár, keresvén kit elnyeljen, akinek álljatok ellen, erôsek lévén a hitben?" (1Péter 5:8-9). Péter gyakorlatból tudta ezt. Jézus figyelmeztette ôt, " Simon, Simon! Ímé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon mint búzát." (Lukács 22:31). Krisztus jól tudta, hogy az ördög elakarta csábítani apostolát, és elegendô idôt adott Péternek, hogy tudjon róla.
Ha nemcsak egy közönséges keresztény életre telepedtél le - ha elôre haladva mindened oda ajánlodtad Jézusnak - biztos lehetsz az állandóan jelenlévô gonosz ostromlásában.
Ha mindez ismerôsen hangzik, sátán és uralkodói követni fognak bántalmakkal, hátráltatni fognak és gondolataidat hazugságokkal fogják elárasztani. Kísértésben leszel, rágalmak fognak repülni feléd, és imáidban állandóan zaklatni fognak. Muszáj felismerned, hogy mindez az ellenség összeesküvése hited ellen.
Évekkel ezelôtt, meghívtam az Úr egyik hûséges prófétáját összejövetelünkre. Mindig nagyon csodáltam ezt az embert. Az egyik legszerényebb ember akit valaha is ismertem, egyszerû asztalos, aki azelôtt soha nem prédikált. Mégis mikor beszélt, Isten Szelleme oly erôvel esett hallgatóira, olyan méllyen felzaklatta ôket, mint amilyet még soha nem láttam azelôtt.
És pontosan ez történt azon az összejövetelen is. Aztán hirtelen prédikációja közepén megállt. Lelépett a szószékrôl és félre hívott. Halk, remegô hangon suttogta, "Dávid muszáj imádkoznod értem. Kérlek most helyezd a kezed rám, mert gonosz gondolatok hajszolnak. Évek óta nem éreztem magam így, elárasztják a fejemet, és nem vagyok képes lerázni ôket."
Elsô gondolatom az volt, hogy "Talán hibásan, túl értékeltem ezt az embert", de az ellenkezô volt az igazság. Itt állt elôttem Jézus szolgája aki szorosan hozzá tartozott. Nem sok hozzá hasonló embert ismertem, és sátán teljesen váratlanul megtámadta, pont amikor egy hatalmas szellemi munkában volt elmerülve.
Ez a szerény ember könyörgött, "Ismersz engem Dávid, tudod, hogy ezek nem az én gondolataim. Vegyél erôt felettük, különben nem vagyok képes folytatni." Imádkoztunk, és a támadás hamarosan megszûnt. Miközben a szolgálat folytatódott, én az emlékezetembe véstem, hogy az ellenség állandóan támadja Isten népét.
Pál jól tudta, hogy mit jelentett ez, hiszen a sátán életének minden napján makacsul támadta az apostolt, pokolból való zavargásaival. Az Apostolok Cselekedeteiben, és a Leveleiben olvasunk róla, hogy akárhová ment, ütések várták testileg és lelkileg, és közel volt a fizikai halálhoz. Egyik esetben Pál azt írja, "megakadályozott a sátán", (1 Thess. 2:18) mégis mindezekben Isten elégséges kegyelemmel látta el ôt.
Sátán nem zaklatja a saját gyermekeit, mert nincs semmi baja velük. Jézus beszélt az ilyenekhez, "Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni." (János 8:44) Nem , sátán fegyverei a kevesen lévô választottak ellen vannak. Azokat támadja, akik szívüket Jézusnak szánták, és ôt keresik. Ezeknek a szenteknek szenvedélyes szeretetük van Jézus iránt, és titkos helyükön bezárkózva Jézussal, imáikkal követik ôt. Elszántan a Szent Szellem szerint járnak, és engedelmeskednek az Igének.
Ha egy ilyen hívô vagy, akkor meg kell értened, hogy soha nem szabadúlsz meg az ördög támadásaitól. Sátánnak egy gondolata van téged illetôleg, mégpedig az, hogy hitedet elpusztítsa. Arra törekszik, hogy ne higyjél Isten hûségében, ezért bombázni fog bajokkal és megpróbáltatásokkal, míg azon fogsz gondolkozni, "Hogyan engedheti meg az Úr hogy mindez megtörténjen velem?"
Sokan Krisztus szolgái közül megpróbáltatásuk miatt kezdenek kételkedni az Úrban. Egyszerûen nem értik, hogy mi történik. Beszéltem több Pásztorral, akik imádsággal és böjtöléssel éltek az ilyen idôkben, és mégis Isten lénye iránti kétellyel végeztek. Ezek a szentek nem ismerték fel, hogy szellemi támadás alatt vannak.
Ne tévedj meg, az ellenség támadása különösen erôsödik ezekben az utolsó idôkben. Véleményem szerint ennek a nemzedéknek nagyobb szüksége van Isten útmutatására, mint akármelyiknek a múltban. Sátán sokakat azzal akar meggyôzni, hogy amikor kétségbeesetten szükségünk van Jézusra, akkor az Úr el fog hagyni minket.
Az ilyen támadások nem fognak megszûnni, amíg Krisztus vissza nem tér. Persze mivel Istenünk irgalmas, lesznek kegyelemmel telt idôszakok is, de a valóság az, hogy egy állandó csatában élünk, és ezt a tényt fel kell ismernünk.
A kifejezés: "állandóan jelenlévô" azt jelenti, hogy mindig kapható, a hozzájutás határtalan, és mindig jelen van. Egyszerûen szólva, az Úr jelenléte mindig velünk van, és ha mindig velünk van, akkor folytatólagosan kíván beszélni velünk, akárhol is vagyunk; munkahelyünkön, családunkban, barátainkkal, még a hitetlenek közt is.
Visszautasítom azt az ördögi hazugságot, amelyet sokan elfogadnak, hogy az Úr nem beszél többé hozzánk. Az ellenség azt akarja elhitetni velünk, hogy Isten megengedte a sátánnak, hogy erôben és befolyásban növekedjen, de nem szerelte fel saját népét sokszorosan nagyobb hatalommal és befolyással. Nem, soha! A szentírás azt mondja, "mikor eljô mint egy sebes folyóvíz, melyet az Úr szele hajt, félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét és naptámadattól az ô dicsôségét." (Ézsaiás 59:19) Nem számít, hogy mivel vádol minket a sátán, Isten ereje népében mindig hatalmasabb lesz mint a sátán támadásai.
Az Úr mindig vezette népét az ô magasra emelt, gyôzedelmes lobogójával. Ugyanígy ma is van Istennek egy dicsôséges mennyei hadserege, akik lobogója alatt vonulnak készen végrehajtani az értünk folyó haditervet.
Talán azt kérdezed, "Szóval miképpen segít Isten bajainkban?" Segítsége a Szent Szellem ajándékai által kapható, aki bennünk él és az Atya akaratát dolgozza ki életünkben. Pál ismételten mondja, hogy mi vagyunk a Szent Szellem temploma. Mi vagyunk az Úr lakóhelye ezen a Földön.
Természetesen állandóan ismételjük ezt az igazságot tanúságként és imádságainkban, mégis sokan közülünk nem veszik ezt komolyan. Nem fogjuk fel a hatalmas erôt, amely ebben az igazságban lakozik. Ha végülis meg fogjuk érteni és bízni fogunk benne, soha többé nem fogunk félni és elcsüggedni.
Énmagam sem fogtam fel teljesen még ezt az igazságot. Még sok évi szolgálat után is néha kísértésbe esek és azt gondolom, hogy érzéseimet fel kell lovalnom ahhoz, hogy halljak Istentôl. Nem, az Úr azt mondja, "nem kell órákat eltöltened és várnod rám, Én benned lakozom és jelen vagyok éjjel és nappal."
Hallgasd csak mit mond Dávid, "Áldom az Urat aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felôl van, meg nem rendülök." (Zsolt. 16:7-8) Dávid kijelenti, hogy "Isten mindig jelen van elôttem és elhatároztam, hogy gondolataimban is mindig jelen tartom. Ô hûségesen irányít engem éjjel és nappal. Soha nem kell zavartnak éreznem magam."
Némely hívô azt mondja, "Az Úr soha nem beszél hozzám. Soha nem hallom a hangját". Ezt kérdôre vonom, mert hogyan élhet a Szent Szellem bennünk anélkül, hogy beszélne hozzánk? Ha a Szent Szellemben járunk és élünk - ha ô állandóan jelen van szívünkben, mindig jobb kezünknél fogva vezet, irányít minket, akkor beszélni is akar velünk. Hallani kíván minket, és beleszól életünkbe.
Némely keresztény hívô fél erre a belsô hangra hallgatni. Attól félnek, hogy a múlt, a régi természetük, vagy még inkább, az ellenség fogja megcsalni ôket. Ez történt a múltjukban, és ezért rengeteg bajba kerültek. Nem tagadom, hogy ez valóban megtörténhet Jézus szolgáinak életében, hiszen tudjuk, hogy sátán Jézushoz is beszélt, és ma is beszél még Isten legszentebb szolgáihoz is.
Azonban túl gyakran az ilyen óvatosság bénító félelmet fog okozni, és ez a félelem sokakat visszatart attól,hogy hitben növekedjenek, bízva Istenben, hogy Szelleme hûséggel fogja ôket irányítani. Az igazság az, hogy akik idôt töltenek Isten jelenlétében, azok meg tudják különböztetni az ô hangját másokétól. Jézus maga is azt mondta, "És mikor kiereszti az ô juhait, elôttök megy és a juhok követik ôt, mert ismerik az ô hangját. Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem ôket és követnek engem." (János Evang. 10:4, 27)
Az a garancia, hogy Jézus, a jó pásztor, soha nem fogja megengedni, hogy a sátán becsapja szentjeit, akik teljes mértékben bíznak a bennük lakozó jelenlétében. Igérete az, hogy tiszta hangon fog beszélni mindazokkal, akik naponta beszélgetni kívánnak vele. De ha ennek ellenére nem lépünk elôre hitben - ha nem bízunk az Úr irányító jelenlétében - akkor biztosan csalódni fogunk. Miért? Mert ha nem bízunk abban, hogy Szelleme beszél hozzánk, akkor csak a saját testi hangunkban fogunk bízni, és annak fogunk hinni.
Akármikor beszélt a Szent Szellem, azok akik hallották, tévedés nélkül felismerték az ô hangját, a Szellem pedig tiszta hangon beszélt, pontos és részletes utasításokkal.
Csak gondoljunk arra, hogy mit beszélt a Szellem a pogány Kornéliusnak. "Most azért küldj Joppéba embereket és hívasd magadhoz Simont akit Péternek neveznek. Ô egy Simon nevû tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ô megmondja néked mit kell cselekedned." (Apost. Csel. 10:5-6) Micsoda részletes utasítás!
Ugyanakkor Isten Péternek is hasonlóan részletes parancsokat adott, mondván, hogy Kornélius emberei útban vannak hozzá. "És mondá néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged; nosza kelj fel eredj alá és minden kételkedés nélkül menj el velük, mert én küldtem ôket." (10:19-20)
Isten Szelleme hasonlóan mûködött Pál életében is. Apost. Csel. 9, mikor még Saulusnak hívták, három napig vak volt Damaszkuszban. Isten megparancsolta Ananiásnak, hogy menjen Pálhoz és imádkozzon érte. Ez volt a részletes utasítás, "Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába és keress fel a Júdás házában egy Saulus nevû tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban,hogy egy Ananiás nevû férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson." (9:11:12)
Még ennél is részletesebb utasítást adott a Szent Szellem az Apost. Csel. 27-ik fejezetében. Pál hajója napokig hánykolódott a tengeren egy nagy viharban. Mikor a tengerészek feladtak mindent, hogy élve meneküljenek meg, Pál egy részletes üzenettel bátorította ôket: "Intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek akié vagyok akinek szolgálok is, mondván "Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod és ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat akik te veled hajóznak." (27:22-24) Valóban úgy is történt ahogy Pál mondta.
Mond, hol mondja a Szent Írás, hogy a Szent Szellem többé nem ad részletes utasításokat Isten népe számára? Mikor szûnt meg a Szellem jelenléte életünkben? Mikor maradt el jobbunktól? Az ördög beszél a saját gyermekeihez. Miért hagyná el Isten a saját gyermekeit?
De meg kell értenünk azt a finom vonalat amelyen járunk, és amely megengedi, hogy halljuk Isten hangját és azt is meg kell értenünk, hogy ez nem megy egy nap alatt. A Szent Szellem kell hogy tanítson minden napi életünkben, és csak akkor lesz képes irányítani minket. A Zsoltár írója is beszél errôl a folyamatról, "Kicsoda az aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat amelyet válasszon." (Zsolt 25:12)
Ha elismerjük az Urat életünk minden területén, akkor ô hûségesen fog szólni hozzánk. Igéje megígéri, "Minden te útaidban megismered ôt, akkor ô igazgatja a te útaid." (Példabeszédek 3:6) Több mint 50 éves szolgálatom alatt gyakran idéztem ezt a verset, mégis, idônként nem párosítottam hittel.
Sokszor az Úr szólt hozzám, "Dávid tedd ezt, ne csináld azt." Némely esetben lehalkítottam hangját, és a magam módján haladtam, és ilyenkor Isten minden esetben hagyta, hogy valamilyen zavaros ügybe másszak bele. Ô ezt mondta, "Én vagyok az Úr, ki tanítlak haszonra, és vezetlek oly úton, melyen járnod kell. Vajha figyelmeztél volna, békességed mint a folyóvíz és igazságod mint a tenger habjai." (Ézsaiás 48:17-18)
Az Én szeretô Atyám újra és újra megment hibás lépéseimtôl, és még mindig tanulok. Azt szeretném, hogy az ô természetfeletti békéje árassza el lelkem, mint a folyó vize.
Izráel soha nem tanulta meg, hogy higyjen Isten állandóan jelenlévô segítségében. Az Úr vezette ôket a pusztában nappal egy felhô oszloppal, éjjel pedig egy tûz oszlop jelenlétével. Ezek a látható természetfeletti jelek bizonyságul szolgáltak Izráelnek arról, hogy az Úr velük volt állandóan. Jobb kezüknél volt a nap minden órájában, és mint egy gyengéd gondoskodó pásztor, vezette ôket. Amikor engedelmeskedtek, biztonságban és békében voltak, akármi is gátolta haladásukat.
Mégis mindennek a szeretô gondoskodásnak ellenére, "nem hittek Istenben és nem bíztak az ô segedelmében.", "És ráparancsolt a felhôkre ott fenn és az egek ajtait megnyitotta És hullatott rájuk mannát eledelül és mennyei gabonát adott nékik. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben." (Zsolt. 78:22-23, 33) Látod mit mond a zsoltár énekese? A természetfeletti felhôt és tüzet az Isten népének megmentésével, üdvözülésével kapcsolja össze. Azokban a jelekben bízva, az Izráeliták szószerint a saját életüket menthették volna meg, de mivel nem hittek Istennek abban a munkájában amit értük tett, elveszetten, és kóborolva töltötték el hátralévô életüket.
Szeretnék visszatérni oda, ahol elkezdtük ezt a beszédet, a 46-ik zsoltárhoz. Úgy hiszem, hogy ez az Új Testamentum képe az "igéret földjének" Valóban a 46-ik Zsoltár jelképezi az Isteni megnyugvást, amirôl a Zsidókhoz írt levél is beszél: "Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének." (Shabbat - szombatot - nyugalmat vagy pihenést jelent) A 46-ik Zsoltár Isten népének pihenésérôl ír. Beszél az ô állandóan jelenlévô erejérôl, bajban elérhetô segítségérôl, és még a káoszban is meglévô békéjérôl. Isten jelenléte állandóan velünk van, és segítsége mindig idôben érkezik meg.
De Izráel elutasította ezt a nyugalmat, "És becsmérelték a kívánatos földet, nem hittek az ô ígéreteinek." (Zsolt. 106:24) Szomorú tény, de az Egyház manapság nagyjából olyan, mint amilyen Izráel volt. Isten hatalmas ígéretei ellenére - békére, segítségre és minden szükségletünkre - nem bízunk Benne teljes mértékben, hanem panaszkodunk. "Hol van Isten a megpróbáltatásomban? Velem van vagy nem? Hol van jelenlétének bizonyítéka? Miért engedi rám szakadni mindezt a nehézséget? "
És ô hogyan reagál hitetlenségünkre? Izráel zúgolódásaira mondta: "Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám, "mindig tévelyegnek szívökben, ôk pedig nem ismerték meg az én utaimat." Kire haragudott negyven esztendeig? Avagy nem azokra-é akik vétkeztek, akiknek testei elhullottak a pusztában? Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ô nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt." (Zsidókhoz írt levél 3:10, 17-19)
Ugyanígy mi is figyelmeztetve vagyunk: "Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ô nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levônek ne látassék. Igyekezzünk tehát abba a nyugalomba bemenni, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanolyan példájába ne essék." (4:1, 11)
Ma hallom az Urat amint az Egyházát kérdezi, "Hiszel bennem, hogy még ma is beszélek népemhez? Hiszed, hogy segítséget és útmutatást kívánok nyújtani? Igazán hiszed, hogy beszélni kívánok veletek a nap minden órájában, percrôl percre?" Válaszunk Dávidéhoz kell hogy hasonlítson. Ez az Istenfélô ember az egész poklot felrázta amikor ezt mondta az Úrról, "Mert ô szólt és meglett, ô parancsolt és elôállott." (Zsolt. 33:9)
Itt van Isten Szövetségi ígérete minden nemzedék számára akik hisznek szavában, és abban, hogy Isten beszélni kíván hozzánk, "Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrôl nemzedékre." (33:11) A világ rendszer alkotója kívánja megosztani gondolatait velünk!
A Szentírás világos: Istenünk beszélt népéhez a múltban, és ô beszél ma is, és folytatólagosan fog beszélni a végig. Isten akar beszélni hozzád ma is a problémáidról. Ezt teheti az Igén keresztül, egy Istenfélô baráton keresztül, vagy az ô Szent Szellemének gyengéd, halk hangjával, suttogva, "Ez az Út, járj ezen."
Mindegy, hogy milyen módon fog beszélni, fel fogjátok ismerni hangját. A juhok ismerik a pásztor hangját, és ô hûséges, "megôrzi ô kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébôl megszabadítja ôket!" (Zsolt. 97:10)
Dicsôség az ô Szent Nevének!