World Challenge Pulpit Series Newsletters

Jézus kontra Sátán

emese_kisfaludy — Mon, 06 Feb 2012 09:01:40 -0600

A sűrű programokkal teli ünnepi időszakban minden keresztény felidézi a karácsony valódi jelentőségét: Jézus eljövetelét. Szívünk megtelik hálával, hogy az Atyaisten elküldte a Megváltót, hogy megszabadítson bennünket. Krisztus születésének ünnepelése sokféle áldással telt drága és kellemes időszak. A nappaliban a karácsonyfa alatt lévő színes ajándékokat nézegetjük, dalokat és dícséreteket éneklünk, hálát adunk Istennek a sokféle áldásért. Néhányunknak a "Charlie Brown féle karácsony" is tetszik, ahogy Linus a Lukács 2-ből idéz.

E kellemes dolgok ellenére a karácsony valójában a háborúról szól. Jézus születésének története ennek a háborúnak a kulcsfontosságú csatáját emeli ki az evangéliumokban. Akár elismerjük, akár nem, a Biblia a konfliktusok hosszú könyve. Részletesen bemutatja Isten megváltó tervét az emberiség számára. Hajlamosak vagyunk elválasztani a karácsonyi történetet a Biblia egészétől, különösen az ünnepek ideje alatt. Azonban az az igazság, hogy Jézus születése a középpontja ennek a hosszú konfliktusnak.

A karácsony valójában a D-napi partraszállás a pokol egyesített erői ellen. Krisztus születésével Isten hídfőállást létesített ahhoz, hogy új módon harcoljon. Mindannyian láttunk már háborús filmeket, amelyekben a csata eléri csúcspontját. Ezek a harcok eltörpülnek ahhoz a konfliktushoz képest, ami a szellemvilágban történik. Ugyanez igaz minden emberi ellenségre, amelyet a vásznon látunk. Ezek ártalmatlanok összehasonlítva azokkal, akik elszántan ostromolnak téged - elmédet, testedet, családodat, szeretteidet.

Kérlek, ne érts félre! Teljes szívből hálásnak kell lennünk mindazokért az áldásokért, amelyeket karácsonykor élvezünk. Tudjuk, hogy minden jó dolok a világosság Atyjától származik. Azonban emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy miért jött Jézus: mert háborúban állunk. A sötétség erőivel hadakozunk, démoni szellemekkel, magával az ördöggel. Ez az egyetlen oka annak, hogy a karácsony eljövetelét ünnepeljük. Jézussal együtt jár a háború feletti végső győzelmünk.

Sok hívő nem hajlandó elismerni, hogy az életében jelen van ez a háború. Egyszerűen tudomást sem vesznek róla. Még ha éppen nem is harcolunk aktívan az ellenség ellen, ő akkor is háborúban áll velünk. C. S. Lewis így írt: "Sátán legnagyobb hazugsága az, hogy megpróbáljon rávenni minket arra, hogy azt higyjük, nem is létezik."

Biblikus tény, hogy lelkünk ellensége állandóan támadásban van Isten népe ellen. Ezért, ha az ünnepek alatt csak az áldásokra figyelünk - például az olyan jó dolgokra, mint adni és kapni - hiányozni fog Jézus értünk vállalt áldozatának teljes hatása. Kihagyjuk a mélyebb, végső áldást, amelyet a karácsony adhat számunkra.

A menny és a pokol közti háború évezredek óta tart. Jób könyve rámutat a kezdetekre, amikor a Föld megteremtése előtt jóval megformált angyalokról beszél: ^"Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? ....amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?" (Jób 38:4, 7).

Sátán is egyike volt ezeknek a mennyei angyaloknak. Abban az időben Lucifernek hívták és Ezékiel próféta elbeszéli hatalmas bukását a mennyből: "Fölkent kerúbot adtam melléd, hogy oltalmazzon, Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt járkáltál. ... Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak a földre, látványossággá tettelek a királyok számára." (Ezékiel 28:14, 17).

Kezdetben Lucifer nagy hatalommal rendelkezett. Ezékiel úgy írja le őt, mint "oltalmazót" - azaz olyan valakit, akinek nagy az ereje, sok dologra van rálátása. Ezt a fajta angyalt látjuk a Szövetség Ládáján is, mint "befedező" (vagy védelmező) a kegyelem trónusa fölött. Azonban Lucifer nem elégedett meg annak a sok dolognak az "oltalmazásával", amelyet rábíztak - ő mindent oltalmazni akart.

Röviden, azt hitte versenyre kelhet Istennel. Büszkesége és önteltsége arra vezette, hogy sokkal több hatalomra éhezzen. Ezért harcra kelt Isten ellen, meggyőzve az angyalok egyharmadát, hogy csatlakozzanak hozzá.

Természetesen Lucifer lázadása sehova nem vezet. A föld semmilyen hatalma nem tud véghezvinni semmilyen cselszövést a Mindenható ellen. Ebben a mennyei konfliktusban Isten Lucifert - most már Sátán - kiűzte a mennyből és levetette arra a helyre, amit az Ige "feneketlen mélységnek" nevez.

Természetesen a teremtést követően Sátán a földi világban némi hatalomra tett szert. Az első dokumentált földi megjelenése az Éden kertjében volt, ahol megkísértette Ádámot és Évát. Azaz Sátán folytatta a háborút Isten ellen úgy, hogy a teremtés koronáját támadta meg, az embert.

Az Újszövetség még több részletet mutat Sátánról, figyelmeztetve, hogy legyünk bölcsek a támadásával szemben. Jézus a Sátánt "evilág urának" nevezte (János 12:31), világossá téve, hogy az ördögnek valamennyi hatalma van a földi világban. Hasonlóképpen Pál "evilág istenének" nevezte Sátánt. (2Korinthus 4:4). Valamint "a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik." (Efezus 2:2).

A Jelenések 9:11-ben János Sátánt a "mélység angyalának" nevezi. Kedvelem ezt a meghatározást, mert bemutatja milyen jövő vár Sátánra. Egy napon az ellenségünk örökre a feneketlen mélységbe lesz taszítva. Addig azonban Péter figyelmeztet: "Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el." (1Péter 5:8).

A görög "ellenség" kifejezés azt a valakit jelenti, "aki ellene áll". Pontosan mi az velünk kapcsolatban, ami ellen van az ördög? Azt keresi, hogyan akadályozhatja meg azt a jót, amit Isten eltervezett velünk kapcsolatban. Ha keresztény vagy, Isten jelen van az életedben. Formálja és alakítja a szívedet, elmédet és a körülményeidet, hogy beteljesítse tervét és elérje célját. Azaz Isten valami jót tartogat számodra, és Igéje szerint egyetlen ellened készült fegyver sem lesz sikeres.

Ezt a jót, ezt a mennyei célt támadja Sátán. Mident megtesz, hogy megakadályozza, felhasználva mindent, ami rendelkezésére áll: "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson." (János 10:10).

Jézus bemutatja a magvető példázatán, hogy Sátán hogyan végzi ezt az ellenséges munkát. Máté 13:39-ben Jézus úgy mutatja be Sátánt, mint az "ellenség, aki vet". A példázat szerint Isten a farmer, aki jó magot ültet a szívünkbe és életünkbe. Ezzel ellentétben később megjelenik Sátán és rossz magot vet, amiből gyom kel ki, kiszorítva az éltetet, amit Isten ültetett.

Krisztus még ennél is erőteljesebb leírást ad, hogy bemutassa Sátán ellenünk irányuló munkáját. Az ördögöt gyilkosnak és hazugnak nevezi. "A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8:44).

Colorado Springsben lakom. Ezt a várost az egyik újság nemrég "Amerika legvallásosabb városának" nevezte. Nem egy nagy város, de a Népjóléti Minisztérium szerint 60.000 ember él szegénységben itt. Úgy hiszem, Sátán élvezi ezt a problémát, és mindent elkövet, hogy még rosszabbá tegye. Például, gyülekezetünk is része annak a szolgálatnak, amely egyedülálló anyák felé szolgál. Ezeknek a nőknek az elutasítottsága tragikus, de nem hiszem, hogy ez egyedül a férfiak rossz viselkedésének a hibája. Mindezt Sátán gerjeszti, mert azért jött, hogy megrontsa a kapcsolatokat, megölje a reményt a gyermekekben és örökre szétromboljon otthonokat.

Könnyen felismerhető Sátán gyilkos tevékenysége Kogóban, ahol véres polgárháború ezrek életét követeli. Könnyen felismerhető a levegőég fejedelmének ereje Haitiben, ahol kihasználja a földrengés miatt bekövetkezett pusztulást (amit később hurrikán, árvíz, kolerajárvány, választások miatti zavargás követett). Sátán táplálja a káoszt, még több pusztulást és nyomort hozva.

Amit azonban nem olyan egyszerű észrevenni, az Sátán munkája a te környezetedben - különösen, ha komolyan elkötelezted magad Jézus mellett. Soha nem szűnik meg terveket szőni ellened. Még most is, hogy ezt olvasod, ellenállást szít benned minden egyes életteli bibliai igazsággal szemben, ami a szívedhez szól.

Jób könyvének kezdetén Sátánt Isten trónja előtt találjuk, vádolja Jóbot, Isten feddhetetlen szolgáját. Ebben a részben az ördögöt "testvéreink vádlójának" nevezik. János a Jelenések 12:10-ben így nevezi őt: "aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt."

Már az 1Mózes 3-ban háborús kifejezéseket találunk. A bukás után Isten ezt mondta az ördögnek: "Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Mózes 3:15). Az asszony itt Jézus Krisztus gyülekezetének előképe. Sátán ellenségessége Isten népe iránt azóta is tart.

Ki az az "utód", akit ez a rész említ? Pál megmagyarázza: "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: "és az ő utódainak", mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: "és a te utódodnak", aki a Krisztus." (Galata 3:16). Ami a jó hír: a háború többé már nem Sátán és a gyülekezet között van, hanem Sátán és Krisztus között!

A legelső karácsonykor a háború megváltozott. Évezredekig Sátán teljes fegyvertárát a zsidó nép ellen fordította, gyakran legyőzve őket. 2000 évvel ezelőtt Krisztus lépett a hadszíntérre. A történelem ezen pillanatában Jézus lett az Isten elleni harc célpontja. Évezredekig Sátán csatát csatára nyert. Ez különösen 400 évvel Jézus születése előtt volt igaz. Izrael a sötét csend állapotát élte át, nem hallott az Úrról.

Illés megjövendölte ezt a sivár időszakot, amikor az emberek "nagy sötétségben" fognak élni. Mivel nem kaptak kijelentést az Úrtól, a legjobb, amit kitalálhattak, egy kemény vallásos rendszer kiépítése volt. Nem meglepő, hogy a bűn kezdett uralkodni és leuralni Isten népét, mert nem tudták megtartani azokat a törvényeket, amiket emberek találtak ki számukra.

Ebben az időszakban Sátán azt hihette, megnyerte a háborút: "Nem győztem a mennyben, de győztem a földön. Nézzétek, hogy gyűlölik egymást az emberek. Már ez megy 400 éve, és semmi változás. Győztem - az uralmam biztos!".

Aztán valami történt. Egy különös "neszezés" kezdődött a levegőben, jelezve, hogy valami készül. A "neszezés" szót használtam, ezt országunk biztonsági szolgálata használja. Időről időre az amerikai csapatok jeleket fognak terrorista csoportoktól, mielőtt az összeesküvés elkezdődne formálódni. Ezeket a jeleket nevezik "neszezésnek".

Pontosan ezt hallották a 400 éves időszak végén a démoni hordák. Egy szent "neszezés" kezdődött, jelezve nekik, hogy valami folyamatban van. Hamarosan az ördög fejedelmei jelentést vittek hozzá: "Az emberek a régi prófétákat idézik. Mások így kiabálnak: "Készítsétek az Úr útját." Azt hallottuk, hogy egy gyermek fog jönni, aki az Egyetlen nevében fog beszélni."

Mikeás volt az egyik próféta, akit idéztek. "Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül" (Mikeás 5:3). A kifejezés "kiszolgáltatja őket" itt azt jelentette, hogy a világ Sátán uralma alá került. Az "amíg a szülő asszony szül" kifejezés jelenti az áttörést a hosszú csatában. A "születés" pedig a fő támaszpont, Isten hadászati bázisa az ellenség ellen.

Ezekre a hírekre elszabadult a pokol. Sátán összegyűjtötte minden csapatát, végiggondolva, hogy "Tudom, ki ez az "utód", akit az 1Móz. 3:15 említ. Tudom, miért jön, és nem engedhetem ezt meg." Így felbíztatta a gonosz Heródest, hogy ölessen meg minden csecsemőt a környéken, így biztosítva Krisztus elpusztítását. (A történelmen láthatjuk végigvonulni Sátán e gyilkos munkáját. Generációról generációra uralkodókat és istentelen embereket arra bíztat, hogy ártatlan gyermekeket öljenek meg.).

De az Atyaisten bebiztosította, hogy szeretett Fia megszülessen - a többi pedig történelem. Jézus élete, halála, feltámadása lett a mi győzelmünk. Az evangélium minden ereje, ami később eljött - minden csodás győzelem Jézus nevében századokon át - ott feküdt a szerény jászolban, egy kisbaba alakjában.

Számunkra létfontosságú, hogy tisztán lássuk Sátán evilágban végzett munkáját, beleértve saját életünkre vonatkozó hatását. Ha nem tudjuk megkülönböztetni az ő jelenlétét és munkáját, elvesztünk. Már Pál is azt mondta, hogy "evilág istene" sokak szívét és elméjét elsötétítette. "Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása." (2Korinthus 4:3-4)

Most is vannak olyan keresztény férfi ismerőseim, akik annyira elvakultak, hogy nem törődnek azzal, vajon nehézséggekkel teli házasságuk kitart-e. Nem érdekli őket, hogy feleségük esténként álomba sírja magát. A legtöbb, amit ezek a férfiak mondani tudnak "Majd megpróbálok megjavulni." Nem! Nem a jó viselkedéssel van a probléma. Sátán munkáját kell a házasságodból kigyomlálni! Ez az a munka, amit el kell végezni! Persze, mindannyiunknak vannak olyan problémái, amit a bűnös természetünk okoz. De tudnunk kell, hogy egy erősebb hatalom dolgozik ellenünk - és mi vagyunk a célpontjai romboló erejének.

A keresztények többsége nehézségeit, fájdalmait, küzdelmeit két dologhoz köti: (1) mi okozzuk saját bűneink és hibáink miatt, vagy (2) Isten adja, mert valamilyen célja van vele az életünkben. Igaz, hogy Isten megengedi a próbatételeket, hogy erősítse a hitünket. De az is igaz, hogy sokan számításba se vesszük a harmadik kategóriát: Sátán folyamatosan ellenünk dolgozik, még mindig van ereje és hatalma a földi világban, azért dolgozik, hogy Isten jó céljait megakadályozza a hívők életében amilyen módon csak tudja.

Hadd térjek vissza a magvető példázatához a Márk 4-ből. Isten jó magját sokféle dologgal meg lehet fojtani. Először is, az élet gondjai, beleértve a büszkeséget, ambíciót és a világ szeretetét. Azután az üldözés, ami a félelmen, kétségen és bátortalanságon keresztül fojtja meg az életet. Jézus elmondja, hogy van egy harmadik kategória: van egy ellenségünk, aki azért jön, hogy kitépje a jó magokat. Krisztus pontosan megnevezi, ki ez az ellenség: "azonnal jön a Sátán" (Márk 4:15). Az ördög azért jön, hogy az életünkben öljön, lopjon és pusztítson, raboljon - mindezt azért, hogy eltérítsen bennünket Isten jó terveitől.

Pásztorként sokszor látom, hogy az emberek nagyobb hatalmat és hitelt tulajdonítanak a Sátánnak, mint amennyi valójában van neki. Ezek az emberek teológiát építenek mindenre, ami sátáni vagy démoni. Sok ember órákat tölt a lelkek megkülönböztetésével, még a szellemek nevét is meg akarja tanulni, csakhogy kiűzhesse őket. De Jézus egyszerűen ennyit mondott: "Távozz!".

Más keresztények pont ellenkezőleg gondolják. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Sátán aktívan dolgozik mindenki ellen, aki Jézust követi. Itt az idő Isten egyházának, hogy harcállást vegyen és kijelentse Jézus hatalmával: "Nincs tovább Sátán! Nem veheted el tőlem Isten életemre szánt jó dolgait. Távozz!" Sok keresztény férfinak fel kell állnia és így szólni: "Nem, ördög, nem veheted el a házasságomat! Nem fogod elrabolni a gyermekeim reménységét! Távozz az otthonomtól!"

Igen, háborúban állunk - de az életünkben Sátán már le van győzve. Egy csecsemő megfosztotta erejétől, nincs hatalma Isten egyetlen fia és lánya felett sem. A mi ellenségünk örökkévaló jövője a feneketlen mélység. Ez a tudat kell, hogy megerősítsen, felbátorítson és erőt adjon mindannyiunknak.

Ahogy ünnepeljük a karácsonyt, legyünk hálásak Isten minden áldásáért, beleértve a D-napi tervet is! Az ellenségünk dolgozik, tudja, hogy már kevés ideje van - de a mi Urunk megnyerte a háborút!

Jó hír a langyos hívők számára

emese_kisfaludy — Fri, 12 Aug 2011 12:17:19 -0500

Úgy érzed, hogy a kísértések erősebbek életedben és Krisztushoz való ragaszkodásod legyengült? Vagy talán úgy érzed, hogy Isten Igéje nem olyan lelkesítő mint régebben és imáid gyengébbek lettek? Talán még attól is félsz, hogy lassan kihűl szereteted Jézus iránt?

Ha ez igaz, akkor ez az üzenet hozzád szól. Habár ilyen szellemi gyengeségbe estél, van remény számodra. Van isteni erő az ilyenek számára — és Megváltónk azon dolgozik, hogy kiemeljen a letörtségből, a szellemi eltompulásból és mennyei tüzével megújítson téged.

A legtöbbünk ismeri Jézus híres szavait a langyos hívőkről. A Jelenések könyve 3–ik fejezetében, ahol a hét gyülekezethez beszél, nem sok jót mond ezeknek az embereknek. Valójában úgy tűnik, mintha teljesen rossz hír lenne.

"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy forró! Így mivel langyos vagy és sem forró, sem pedig hideg; kiköplek a számból." (Jelenések 3:15–16)

Krisztus egyértelműen a laodeciai gyülekezetről beszél. Nyilvánvalóan ez az a gyülekezet, amely hitében önelégült lett. A Jelenések könyvéből ez a rész jól ismert lett, annyira, hogy a kifejezés "laodiceai" még a szótárban is megtalálható. Arról beszél aki középszerű, félszívű, nem teljes szívvel vesz részt abban amivel el van foglalva.

Valójában ez a vers tisztán beszél az egyházban minden generációhoz. Azok akiket langyosnak nevez itt, azok az emberek, akik azt állítják, hogy Isten természetét birtokolják, de életmódjuk nem tükrözi azt.

A langyos emberek úgy vallják, hogy Isten belső körébe tartoznak, de nem akarnak engedelmeskedni parancsainak. Amikor Jézus ezt mondta: "Tudok cselekedeteitekről" (3:15) életmódjukról beszél. Az ilyen a Bibliát idézi, de úgy él, mint a világ. Szeretik annak előnyeit, hogy Jézussal együtt említik nevüket, de nem vetik magukat alá követelményeinek .

Az ilyenek nem igazán "hidegek". A hidegszívű, világi emberek úgy élik életüket, hogy nem kérnek bocsánatot. Világi társaságban járnak, isznak, veszekednek és ez nem döbbent meg senkit, mert nem is tartoznak Istenhez. A "hideg", világi emberek nem próbálnak másnak látszani mint amik.

De a langyos keresztények tisztességtelen életet élnek és ezáltal az evangéliumnak ártanak. Azt mondják, hogy Istenhez tartoznak, de világi vágyak vezérlik őket. És az ilyen életmódnak romboló bizonságtétele van — rosszabb mint amit egy "hideg" ember mutat, mert az bevallja: "Nem törődök Istennel."

Ne értsetek itt félre: nem arról beszélek, hogy a langyosaknak nincs bocsánat. Jézus gondoskodása a megtisztulásról nem csak a forróknak, de a langyosoknak is elérhető. Ő mindig készen áll , hogy tisztára mosson minket a bűntől. Isten haragja a bűn ellen teljes mértékben ki lett elégítve a kereszten és minden vétkességtől megszabadított.

De nemcsak megbocsájtásban vagyunk. Jézus igazságosságot is tulajdonított nekünk. Szent Szellemét adta nekünk, igazságos erőt győzni a bűn felett. De a langyos hívő nem engedi meg, hogy Isten igazságossága hasson rá — és ez ő tragédiája.

Meg kell értenünk, a langyos ember megtapasztalta Isten tisztító, mindent átható jelenlétének tüzét. Hallották Krisztus kiomlott véréől, amely kioltotta a haragot. És a dicsőséges igazságot ásítással fogadták. Krisztus ránéz ezekre és ezt mondja: "A ti langyosságtok messzebb van tőlem, mint akármilyen hideg."

Pásztorságom évei alatt megfigyeltem a jeleket azokban a hívőkben akik egyre langyosabbakká váltak. Ha ezek a jelek ismerősek lehetnek számotokra, de olvassátok Jézus szavainak fényében: "Tudok cselekedeitekről…" és vizsgáljátok meg, hogy vonatkozik–e rátok:

Imádságtalanság. Pásztorok közt van egy vicc arról, hogy a legkönnyebben úgy ébreszthető bűntudat egy hívőben, ha az imaélete felől érdeklődsz. A valóság az, hogy egy félszívű imaélet sokat feltár bármelyik hívőről. Ennek az embernek a cselekedetei — vagy azoknak hiánya — szívének állapotát tükrözi. Az imádság isteni munka, amely a Szent Szellemmel telt szívből tör fel, és amikor a szív "langyos", elsőként ez a dolog kezd hiányozni.

Isten igéje nem kavar fel. Az Ige olvasásának célja az, hogy felébresszen, megmozdítson, felriasszon minket. De sokszor úgy olvassuk a Bibliát mint valami könyvet. Lehet, hogy érdekel ami benne van, lehet, hogy nem, és ha untat, félretesszük.

Amikor szembenézünk Isten élő Igéjével, a cél nem az, hogy kikapcsolódás legyen, mint egy egyszerű olvasmány. Az ellenkező a hatása: változáshoz vezet. Az a szív, amely nyitott Isten Szavának ereje előtt, megváltozik. De a langyos szív nem tud változni, mert soha nem engedi magát megvizsgálni.

Isten Igéje iránti engedetlenség. Milyen tragikus, amikor egy langyos szív végre megpillantja a szent igazságot. A Szentlélek áttör és elítéli a hívőt, aki megérti: "Nincs többé langyosság, mindenem az Úré."

A langyos hívő másképp reagál. Olyan mint akiről Jakab ír. Megnézi magát a tükörben, látja állapotát — de amikor elfordul gyorsan elfeljti amit látott. Kényelmesen elfelejti, hogy Krisztushoz való elhívása egy mindent felemésztő szenvedély.

Nem sokat törődik az elveszettekkel. Amikor a langyos hívő hallja a híreket az elveszett és elkeseredett lelkekről — akár messze földről vagy a szomszédból — nem érinti meg őt. Még ha nem hívő szeretteire gondol, az sem izgatja.

Van-e egy kiáltás azokért benned, akiket ismersz és a sötétségben járnak? Krisztus megmutatja imádságod alatt ezeknek az embereknek a valódi állapotát? Amikor látod más nemzetek nyomasztó szükségét ébred–e benned szellemi elhívás? Ég benned a tűz, hogy meglásd, amint az elveszettek, vakokat Jézushozjönnek?

Rendszertelen összejövetel más hívőkkel. A langyos hívő nem azért megy a gyülekezetbe, hogy ott megváltozzon, hanem csak szokásból. Nincs jelentősége számára annak, hogy más hívőkkel együtt összejöjjön Isten dicsőségére. Akkor megy amikor akar és amikor alkalmas számára.

De Dávid megértette annak jelentőségét, hogy Isten házában legyen más hívőkkel együtt. Kijelentette, hogy egyetlen nap Isten jelenlétében jobb mint ezer máshol. Azt is mondta, hogy inkább portás Isten házában, csak hogy ott lehessen. Ez számunkra is kell hogy jelentsen valamit. Olyan ember mondta ezt, akinek tízezrek felett volt hatalma!

Nemtörődömség az egyház elfásultsága iránt. A langyos hívő nem törődik a testvérek langyosságával. Meg van elégedve azzal, hogy énekel velük együtt és meghallgatja a tanítást anélkül, hogy az hatna rá. Ha lehetséges lenne, semmi sem változna a gyülekezetben. Azzal sem törődik, ha a környezetét pezsgőn szolgáló közösséggé válik a gyülekezet.

Ahogy ezt olvasod, valami megmozdul benned? Megérintenek ezek a dolgok, amik az életedet mutatják be? Mindnyájunknak könyörögnünk kell az Úrhoz, hogy felébressze szívünket az Ő dolgaira. Az Úr vár ránk, hogy visszaállíthassa iránta való szenvedélyünket.

Feleségemmel gyakran játszunk egy játékot. Ez az: Képzeld el, hogy öt embert vendégül láthatnál vacsorára, akár olyanokat, akik már meghaltak, akár élőket. Aszerint választanál, hogy tudod, olyan befolyással lennének az életedre, mint senki más. Hagynák, hogy közelről megismerd őket, és engednéd, hogy ők is szóljanak a szívedhez. Ha ez lehetséges lenne, kiket hívnál meg?

Az évek során listánkon sok csodálatos lelki ember lett megjelölve, habár az én listámon voltak ismert sportolók is. Nem lenne ez nagyszerű? Azokkal együtt lenni akik példaként segítenének abban, hogy mi is egyre inkább Krisztushoz hasonlítsunk?

Tehát elkészítetted a listát, elküldted a meghívókat és a vendégek visszajeleztek, hogy el tudnak jönni. Kezded összeállítani a tökéletes menüt és a tökéletes hangulatot, amelyben felszolgálsz majd. Egyre izgatottabban várod, mert ez lesz életed legjelentősebb eseménye.

Azonban ahogy ez a különleges időpont közeledik, valami visszatart. Más vágyak jutnak eszedbe: "Be akarom fejezni azt a nagyszerű könyvet amit olvasok. Kiváncsi vagyok mi a vége." Végül a vágy, hogy meggondolt magad, olyan erős lesz, hogy kihagyod a vacsorát. Később házastársad vendégül látja a meghívottakat, míg te a szomszédos szobában ülsz, és elmulasztasz valamit, ami életedet megváltoztathatta volna.

Ez pontosan az, amit a langyos szív tesz. Megöli az igazi szenvedélyt! Megöli a buzgalmat Isten dolgai iránt.

Pontosan ez az, amiről Jézus beszélt a laodiceai gyülekezetnek. Üzenete nem kárhoztatás, hanem remény, szeretet, kegyelem, szellemi erő. Ezt mondja: "Itt van a jó hír számotokra. Igaz, hogy jelenlegi állapototokat nem szeretem, de gyertek, emelkedjetek ki a langyosságból. Minden erőt megadok, hogy ez beteljesedjen.

Ez így van — Krisztus nem fordított hátat a langyos hívőknek. Figyelmezteti őket, hogy magához vonja őket — hogy újra lángra gyújtsa kettőjük kapcsolatát.

Krisztus jó hírének egyik része a laodíceaiak számára a Jelenések 3:15–ben található: "…bárcsak hideg volnál vagy forró!" Némely fordításban így olvashatjuk: "Szeretném, ha inkább volnál…"

Talán azt gondolod, hogy ez úgy hangzik mint egy feltételezés. Azonban ez távol áll az igazságtól. Jézus az egész világegyetem Ura — és a vágyát fejezi ki. Amikor azt mondja: "…szeretném, ha inkább volnál…" ez azt jelenti, hogy minden minden rendelkezésre álló forrást meg fog mozgatni értünk. Ha langyos szívünket tűzbe akarja hozni, mindent meg fog tenni, hogy ez megtörténjen és tudjuk hogy Jézus terve sohasem bukik meg.

"És most mivel langyos vagy — sem hideg, sem forró — kiköplek a számból." (Jelenések 3:16) Jézus utálja langyosságunkat. Az olyan, mint ecet a szájban, mint keserű íz, amit ki akarunk köpni. És ha kitartóan langyosak akarunk maradni, végül ténylegesen ki fog köpni minket szájából.

De ez nem a végső szava ebben a részben. Azután olvassuk: "Akit szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" (3:19) Krisztus szeretete miatt mondja ezeket a szavakat. Itt a kegyelem evangéliuma nyútja kezét még a leglangyosabbak felé is.

Egyszerüen szólva, Jézus azt mondja nekünk, hogy még ha langyosakká válunk is, szeretete tettekre ébreszti őt. Rendreutasítása megváltásra vezet, dorgálásának célja, hogy a helyes útra térjünk. Jézus szeretete még a leglangyosabbat is felébreszti. És ez ajánlja nekünk: "Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (3:20).

Az egyház ősatyái ezt Isten "türelmének, béketűrésnek" nevezték. Az ilyen béketűrésnek Jézus szeretete az oka. Jézus azonban többet is mond a langyos embernek. Jutalmat ígér nekik, ha válaszolnak felhívására: "Aki győz, annak megadom, hogy velem eggyütt üljön az én trónusomon, mint ahogy én is győztem és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán." (3:21)

Hallgasd csak, amit Megváltód mond: Teljes szereteded és ragaszkodásod kéri. Salamon "Énekek Énekében" olvasható kapcsolatot kívánja veled. Mikor távol vagy tőle, azt akarja, hogy vágyódj utána és gyönyörködj benne, mikor közelében vagy. Azt akarja, hogy annyira eltöltsön szeretete, hogy örömmel és teljes szívvel végezd az ő munkáját.

Ez volt Isten szívében az Ószövetségi idők óta. Akkor kijelentette, "Az a kívánságom, hogy senki se vesszen el." És most a Jelenések könyvében emlékeztet minket: "Tervem van arra, hogy mindenkit kihozzak a langyos állapotból."

Van ennél jobb hír egy langyos hívő számára? Azok számára kiket mi oly könnyen félszívűeknek ítélünk? Jézus nem áll meg a bűn feltárása után — kiutat is mutat.

"Mivel azt mondod; Gazdag vagyok, meggazdagodtam és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és szegény, a vak és a mezítelen; tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged, és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss." (Jelenések 3:17–18).

Figyeld Jézus nekünk szóló tanácsát. Azt mondja, hogy kaphatunk "tűzben izzított aranyat" — és ezt nekünk kell megvenni tőle. Azt mondja, hogy "Tudom, hogy nincs erőtök visszaszerezni Isten tüzes forró lángját szívetekbe. Az az én munkám bennetek. Most engedjétek meg, hogy ezt a munkát elvégezzem szívetekben."

Azonban egy igen szigorú figyelmeztetést is hallhatunk Jézustól. Röviden: Ne vedd Isten ajánlatát magától értetődőnek, természetesnek. Vizsgáld meg szíved — ne várj arra, hogy lelkészed vagy barátod majd rámutat a bajra. Egy langyos hívő mások előtt úgy tűnhet, mint aki tüzesen imádja az Urat, mert külsőségekben dicsőíti és mutatja vonzalmát Jézuhoz. Engedetlensége mindenki számára láthatatlan, Jézust kivéve.

Langyossá váltál? Vissza akarod nyerni az isteni szenvedélyt? Két szót mondok neked: Csak kopogtass. Aztán folytasd a kopogtatást. A szíved kedves számára — mert ezt mondta — és megígérte, hoy visszavezet önmagához. Még langyos állapotodban is kijelentette szeretetét. És figyelmeztetése szeretetének egy biztos jele.

Ébresszen fel ez az üzenet, nyissa meg füleid, hogy meghalld hívását: "Lépj be ezen az ajtón, amit kinyitottam számodra. Minden eszköz a rendelkezésemre áll, amire csak szükséged lehet. Azt szeretném, ha mellém ülnél és dicsőségemet élveznéd."

Ez a dicsőséges igazság ébressze fel szellemed — élessze fel szíved — és töltsön el szenvedéllyel, hogy újra az Úrért dolgozz. Ámen!

Isten gyönyörködik benned!

emese_kisfaludy — Tue, 12 Oct 2010 14:02:58 -0500

"Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem" (Zsoltárok 18:17-20).

Ebben a zsoltárban Dávid egy hatalmas szabadításra emlékszik vissza. Örült, mert az Úr megmentette őt az ellenségeitől. Saul vérdíjat tűzött ki a fejére és folyamatosan üldözte, arra kényszerítve Dávidot, hogy barlangokban, odvakban és szabad ég alatt aludjon.

Dávid azt mondta ezekről a sötét időkről: "Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám." De Isten mennydörögve jött a mennyből Dávid megszabadítására: "Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt...Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. ... Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam." (18:5, 10, 14, 18).

Az ellenség úgy közeledett, mint az árvíz. De Dávid képes volt ezt mondani: "Isten mennydörögve jött elő, hogy kimentsen az örvénylő vizekből. Kimentett minden bajból!"

Dávid ezt mondhatta: "Az oka annak, amiért Isten megmentett engem az ellenségeimtől - minden keserűségemből és a pokol erőitől - mert értékes vagyok számára. Az én Uram gyönyörködik bennem!" "Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem." (Zsoltárok 18:20).

Szabadításra van szükséged? Kéjvágyból, kísértésből, nehézségből? Értelmi, szellemi, érzelmi vagy fizikai problémából? A győzelemhez a kulcs számodra ez a vers. Isten gyönyörködik benned. Értékes vagy számára!

Az Énekek énekében az Úr ezt mondja a menyasszonyának: "Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!" (Énekek éneke 7:7).A héber szavak közül háromnak hasonló a jelentése ebben a versben: szép = értékes, kedves = kívánatos, és gyönyörűséges.

Ezek a szavak Jézus gondolatait írják le menyasszonyáról, ahogy a karjaiban tartja őt. Ránéz és ezt mondja: "Milyen gyönyörű, kedves és elragadó vagy. Értékes vagy számomra, ó szerelmem." Viszonzásul a menyasszony így dicsekszik: "Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.." (7:11). Ennek a jelentése itt: "Gyönyörrel telve fut utánam. Üldöz, mert annyira értékes vagyok számára."

Ugyanezek a gondolatok vonulnak végig a zsoltárokon is. "Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak" (Zsoltárok 147:11). "Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat." (149:4).

Megpróbálhatlak meggyőzni arról, hogy Isten gyönyörködik benned, ha azt mondom: "Értékes vagy az Úrnak." Azonban te még mindig mondhatod: "Ez jól hangzik. De csak egy kedves gondolat."

Ez az igazság azonban sokkal több egy kedves gondolatnál. Ez a kulcsa a lelkedben dúló minden egyes harcból való szabadulásnak! Ez a titka az Isten békességébe való belépésednek, amit megígért neked. Addig, amíg magadévá nem teszed - amíg a szívedben alapigazsággá nem formálódik - nem leszel képes ellenállni az életedben bekövetkező próbatételeknek.

Ézsaiás kijelentést kapott arról, hogy Isten mennyire gyönyörködik bennünk. Így prófétált: De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." (Ézsaiás 43:1-2).

Ézsaiás nem egy szó szerinti tűzről és vízről beszélt. Arról beszélt, amin az emberek szellemileg és értelmileg átmennek. Izrael abban az időben fogságban élt; az ő árvizeik a nehézségek voltak, a tüzeik a kísértések, a folyóik a próbatételek. Ezek mind a Sátán kísérletei voltak arra, hogy elpusztítsák Isten népét.

Az emberek saját bolondságuk és meggondolatlanságuk miatt voltak fogságban. De Isten egy megtört szívű prófétát küldött hozzájuk, aki így szólt: "Isten azt akarja, hogy elmondjam nektek, Hozzá tartoztok."

Most lehet, hogy éppen a saját örvénylő vizedben vagy. Talán elborít a nehézség vagy kísértés és azzal fenyeget, hogy elnyel.

Ezekből a bibliai példákból meg kell értened, hogy az Úr nem mindig csendesíti le a vizeket. Nem mindig állítja meg az áradást és nem mindig oltja el a tüzet. De ezt ígéri: "Veled együtt megyek át rajta. Ez a nehézség vagy körülmény nem fog elpusztítani téged. Nem fog felemészteni. Menj tovább, folytasd. A túloldalon úgy jössz ki, hogy én melletted leszek."

A három zsidó ifjúnak elég volt ezt hallania. Amikor a tüzes kemencébe bedobták őket, egy negyedik ember is velük volt: Jézus. Nem égtek meg. Sőt, még a ruhájuk és a hajuk sem lett füstszagú. Ezt a fajta szabadítást szeretné Isten megadni neked saját szellemi utadon.

Mi indítja arra Istent, hogy meg akarjon szabadítani? Talán az, hogy valamit tettél, amivel kiérdemelted ezt? Talán többet imádkozol? Több órát olvasod az Írást? Ez mind jó dolog. De Ézsaiás megkapta az igaz kijelentést erről: "Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek." (Ézsaiás 43:4-5).

Isten ezt mondta Izraelnek: "Tűzön és vizen fogsz átmenni. De ne aggódj, én is veled megyek mindenen. És végül megszabadítalak, egyszerűen azért, mert az enyém vagy. Név szerint ismerlek. Szívem számára kedves vagy."

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Efezus 2:8-9).

Nem számít, hogy mennyit küzdesz azért, hogy megtisztítsd magad. A testi valód Isten számára nem elfogadható; még csak nem is lehet megújítani. Minden testi dologgal a kereszt számolt le. Most tehát az új embernek kell előjönnie: a Krisztus szerint valónak. Az igaz hit abban gyökerezik, hogy Ő mit tett érted.

Mondhatod ezt is: "Ó, én azt el tudom, hinni, hogy Isten a hűséges pásztorokban gyönyörködik. Ők annyit időt töltenek az Igén elmélkedve és imádkozva. Azt is elhiszem, hogy az elöljárók kedvesek a számára. Szenvedéseken, próbatételeken, nehézségeken mentek át, és győztesként kerültek ki belőle."

"De nehezemre esik elhinni, hogy egy nehézségekkel küzdtő, elbukó keresztény, mint én kedves lehet Istennek. Inkább undorodnia kellene tőlem, hiszen az életem hol fent hol lent van. Olyan problémákkal nézek szembe, amiken láthatólag nem tudok keresztüljutni. Hiszem, hogy még mindig szeret engem, de biztosan csalódott bennem."

Kérlek értsd meg: Ézsaiás csodálatos próféciája a kegyelemről olyam embereknek szólt, akiket megraboltak, kifosztottak, csapdába csaltak, börtönbe küldtek - mindezt az ő saját bolondságuk és hitetlenségük miatt. Ezen a ponton mondta nekik Isten: "Most tehát - vétkeitek után - a remény üzenetét hozom nektek. Mindezt azért, mert az enyéim vagytok."

Soha nem fogom elfelejteni azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, amikor az egyik tinédzser korú gyermekem odajött hozzám és bevallotta: "Apa, soha nem éreztem azt, hogy elégedett vagy velem. Soha nem éreztem, hogy méltó lennék a szeretetedre. Úgy érzem, mintha az egész életemmel csak visszahúználak. Biztos, hogy csalódtál bennem."

Soha egyetlen szó nem bántott annyira, mint ezek. Rögtön végigondoltam, hogy mit tettem, ami miatt a gyermekem így érez. Végül, miközben majd megszakadt a szívem, megöleltem síró gyermekemet. Ezt gondoltam: "Milyen szörnyű ez! Kimutattam a szeretetemet ennek a gyermekemnek. Hogyan hordozhat mégis ilyen hamis elképzelést önmagában ilyen hosszú ideje és szenved feleslegesen a bűntudattól és a nyomorúságtól?"

Ezt mondtam szeretett gyeremekemnek: "Mindig is fontos voltál számomra. Hiszen a szemem fénye vagy! Csak rád gondolok, és az egész lényem felvidul. Persze, csináltál bolondságokat néha, de ugyanezt tették a testvéreid is. De megbocsátottam. Igazán megbántad és nem gondoltalak ezek miatt kevesebbnek téged. Örömöt szerzel nekem. Az egész életemet boldoggá teszed. A szívem benned gyönyörködik!"

Az ördög meggyőzte ezeket a hívőket, hogy csalódást okoztak Istennek és soha nem tudnak megfelelni neki. Ezért egyszerűen nem fogadják el Isten szeretetét. Úgy élnek ehelyett, mintha Isten bosszúja leselkedne rájuk folyamatosan. Micsoda rettenetes módja ez az életnek! És mennyire fáj Istennek, amikor látja, hogy gyermekei így élnek.

Lehet, hogy egy szeretet nélküli, nemtörődöm családban nőttél fel. Talán apád, anyád, vagy testvéreid miatt úgy érzed, hogy nem érsz semmit. Soha nem érzeted, hogy különleges vagy fontos vagy valaki számára. Soha senki nem karolt át és mondta: "Szeretlek. Fontos vagy számomra. Büszke vagyok rád!"

Hány gyermek nőtt fel arra vágyakozna, hogy apjuk vagy anyjuk számára különleges legyen? Hány felnőtt küzd ma napjainkban a megfelelési kényszer miatt, mert soha nem érezték, hogy fontosak vagy gyönyörűségesek a szüleik szemében?

Az évek során a könnyekig meghatottak a kábitószerfüggő férfiak és nők szomorú gyermekkori történetei. Sokan azt mondták el nekem, hogy apjuk vagy anyjuk kigúnyolta őket és ezt ordította: "Semmire nem vagy jó! Semmire sem fogod vinni az életben." Úgy nőttek fel, hogy teljesen értéktelennek érezték magukat, mintha senkinek nem jelentetének semmit.

Ma az utcák tele vannak otthonról elszökött gyerekekkel, akiket mindenféle értékesség tudatától megfosztottak. Úgy érzik, senkinek sem fontosak. Ezért odaadják magukat az első embernek, akiről úgy érzik, hogy fontosak számára. A testüket striciknek, vágytól fűtött férfiaknak és nőknek, más tinédzsereknek ajánlják fel - bárkinek, akiről azt gondolják, hogy valamit jelentenek számára.

Ó, hála Istennek Jézusért! Számára mindig fontos vagy. Nem számít, hogy milyen családi életed volt és milyenek voltak a földi szüleid. Semmi sem hasonlítható a mennyei Atyád szeretetéhez. A születésed napjától kezdve fontos vagy számára!

A versben említett házasságtörő nő a Sátán. Azokra vadászik, akik fontosak Istennek. A Biblia eleven képekkel illusztrálja ezt a 4Mózes 13-14-ben. Izrael tizenkét kémet küldött ki, hogy kémleljék ki az Ígéret Földjét. Amikor negyven nap múlva a kémek visszatértek, tizen háromféle hazugságot hintettek el Isten népének szívébe:

"Túl sok ember lakik azon a földön. Túl erősek hozzánk képest."
"A városok falai túl magasak. Az erődítmények bevehetetlenek."
"Óriások laknak azon a földön, nem állhatunk ki ellenük. Mindennek vége."

Ezek a hazugságok megfélemlítették Izrael szívét. Az Írás azt mondja, hogy az emberek egész éjjel keseregtek: Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. (4Mózes 14:1) Több mint kétmillió ember sírt, jajgatott - teljesen gyengeségeikre és hiányosságaikra koncentrálva. Hitetlenségből fakadó jajveszékelésük a mennyet ostromolta.

Szeretteim, az ördög ugyanezt a három hazugságot ülteti el Isten népében napjainkban: "Túl sok a próbatétel. A kísértés túl megterhelő. Túl gyenge vagy, hogy ellenállj az ellened törő erőknek."

Vizsgáld meg jól, pontosan a valóságot. Látod magadat a közepében? Volt már ilyen éjszakád - jajveszékeltél, mert démoni hazugságok árasztották el a szellemedet? Volt már, hogy így kiáltottál: "Elég volt! Nem bírom tovább! A bennem lévő falak soha nem omlanak le. Számomra vége. Elvesztettem a csatát."

Az Ige, amit Isten Izraelnek mondott, számunkra is szól: "Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld." (2Mózes 19:5). "Mert az ÚRnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az ÚR, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak." (5Mózes 14:2).

Biztos vagyok benne, hogy Izrael értékesnek érezte magát, miután az Úr először megmentette őket. Miután kihozta őket az egyiptomi fogságból, kettéválasztotta a Vörös-tengert és megmentette őket a fáraó hadseregétől, ezt kellett, hogy mondják: "Nézzétek milyen hatalmas csodákat tett az Úr értünk. Biztos, hogy szeret minket!"

Napjainkban a legtöbb keresztény ezt mondhatja Uráról és Megváltójáról: "Ó, igen, az Úr megmentett a bűntől. Nézzétek mi mindenből szabadított meg. Biztos, hogy fontos vagyok a számára!"

A kérdésem a következő: Mi történt? Pár év leforgása alatt sok keresztény olyanná vált, mint az ősi Izrael. Az élet minden problémája és nehézsége elérte őket, és azt gondolják: "Valamikor fontosak voltunk Isten szemében - elég fontosak ahhoz, hogy megváltson. De most, miután pár éve szolgáljuk Őt, csak ellenségeink eledeléül valók vagyunk."

Az így legyőzött hívők nem érzik többé, hogy Isten gyönyörködik bennük. Valójában sokan úgy hiszik, hogy Isten megtagadta őket. Amikor Izrael ezt mondta: "Csak szöcskék vagyunk az óriások szemében" valójában ezt mondták: "Isten úgy bánik velünk, mint gyámoltalan rovarokkal, amelyeket agyon fognak taposni. Az ellenség a földbe fog döngölni bennünket. Nem vagyunk jobbak, mint a bogarak."

Józsué és Káleb a kiküldött tizenkét kém egyike volt. De eltérően a többiektől reménnyel telve tértek vissza. Nem gyászolták a körülményeiket. Sőt, örvendeztek, miután kikémlelték a földet. Hittel és látással telve tértek vissza.

Látható, hogy Józsué és Káleb számára nyilvánvaló volt, hogy Isten szemében értékesek. Tudták, hogy Izrael fontos az Úrnak. Ez volt reményteli lelkületük kulcsa. Józsué ezt mondta: "Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet." (4Mózes 14:8). Más szavakkal: "Mivel kedvét leli bennünk, a föld, úgy ahogy van, már a miénk."

Ugyanezt a kinyilatkoztatást kapta Dávid: "Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem - megmentett, mert gyönyörködik bennem." Hasonlóan, napjaink minden egyes győztes kereszténye ugyanezzel a kijelentéssel rendelkezik szerető mennyei Atyjáról: "Nem bukhatunk el. Minden ellenségünk préda számunkra, mert értékesek vagyunk az Úrnak!"

Isten Józsuéhez és Kálebhez intézett beszédében megjelenik hatalmas kegyelme is. Izrael lázadásban, hitetlenségben fetrengve töltötte az éjszakát, sírva, mintha Isten megtagadta volna őket. Végül választottak egy vezetőt, hogy vigye őket vissza Egyiptomba. De az Úr Józsuét és Kálebet küldte nekik, hogy mondják meg: "Az éjszakai meghátrálásotok, morgolódásotok és panaszaitok ellenére Isten kedvét leli bennetek. Tovább fog vezetni benneteket. Ne féljetek, mert értékesek vagytok a számára!"

Azonban van itt egy figyelmeztetés is. Izrael elutasította Isten üzenetét és nem hitték el, hogy mennyire értékesek az Ő szemében. Inkább a körülményeikre figyeltek - a gyengeségeikre és hiányosságaikra. A félelem eluralkodott rajtuk.

Végül Isten türelme elfogyott. Ezt mondta Izraelnek: "és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?! Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek." (4Mózes 14:11-12).

Az Úr megbocsátott Izraelnek Mózes kedvéért. De nem kaptak engedélyt, hogy belépjenek a Ígéret Földjére. Ehelyett a pusztai vándorlásra lettek ítélve, egy olyan életre, amely folyamatos félelemből és romboló kétségekből állt. Röviden, megmenekültek és megbocsátott nekik Isten, de nyomorúságban maradtak. Elvesztették a remény, nyugalom és béke érzését, amely abból fakad, ha elfogadjuk, hogy mennyire különlegesek Isten szemében az Ő gyermekei.

Az egyetlen eset, amikor Isten türelme elfogy felénk, az az, amikor újra és újra visszautasítjuk az irántunk tanúsított szeretetét. Sok keresztény egy maga készítette pusztaságba fordul vissza napjainkban. Nincs örömük, nincs győztes életük. Ha rájuk nézel, azt gondolnád, hogy Isten évekkel ezelőtt megtagadta őket. Nem - egyszerűen csak átengedte őket saját panaszkodásuk és morgásuk következményeinek.

Istennek hála, Józsué és Káleb belépett az Ígéret Földjére. Zöldellő faként álltak Isten házában haláluk napjáig. Erővel és látással teljes emberek voltak, mert tudták, hogy értékesek Isten számára.

Te is értékes vagy az Úr számára minden problémád és hibád ellenére. Ugyanolyan zöldellő fa lehetsz Isten házában, mint Józsué és Káleb volt. Egyszerűen csak állj rá arra az igéretre, amelyet az Ige mond: "Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem." (Zsoltárok 18:20). Ez az igaz hit alapja!

Istenre várva

emese_kisfaludy — Tue, 29 Jun 2010 17:28:39 -0500

Úgy hiszem, kevés keresztény vallja magát türelmetlennek. Jézus legtöbb igaz követője beismeri, hogy még nem érte el azt a szintet, hogy olyan krisztusi legyen, mint szeretné. Azt is elismerik, hogy az életük egyes területein fejlődésre van szükségük. De kevés keresztény ismeri fel önmagában azt a fajta türelmetlenséget, amely természetét tekintve szellemi.

Apró dolog, de Isten leghűségesebb szolgáinak szívében is zavart okozhat. Ténylegesen sok hithű ember életére hatással van. Ahhoz, hogy ezt a fogalmat megértsük, hadd javasoljam azt, hogy ezt a türelmetlenséget tekintsük a büszkeség egy fajtájának. Ezt a meghatározást a Szentírásból veszem: "A büszkeség függetlenség, míg az alázat függőség"

Az a fajta büszkeség, amiről én beszélek, az, amikor türelmetlenül várjuk, hogy Isten a maga idejében és módján cselekedjen. A magunk kezébe akarjuk venni a dolgok irányítását. Szolgálattal töltött évtizedekkel a hátam mögött meg vagyok győződve arról, hogy ez az egyik legnagyobb kísértés, amivel minden igaz kereszténynek szembesülnie kell: amikor úgy tűnik, hogy Isten nem elég gyorsan dolgozik, akkor sietve cselekedni a magunk feje szerint.

Saul ezt a bűnt Gilgálnál követte el, Izrael feletti királyságának kezdetén. Sámuel próféta királlyá kente Sault, és ők ketten az Izraelt fenyegető hatalmas háborúról beszélgettek. Sámuel egyértelművé tette Saul számára, hogy ő az a férfi, akit Isten elhívott, hogy megszabadítsa a filiszetusok kötelékeitől Izraelt.

Amikor a háború már a küszöbön állt, Sámuel megparancsolta Saulnak, hogy várja meg őt, mielőtt elkezdi a csatát. Minden embernek Gilgálban kellett összegyűlnie, hogy az Úr iránymutatására várjanak és Sámuelre, aki ezt az iránymutatást Istentől hozza. Ezt mondta Saulnak: "Hét napig várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned." (1Sámuel 10:8).

Leegyszerűsítve, Istené kellett, hogy legyen a teljes irányítás. A filiszteusok elleni haditervet csak Ő adhatta meg. Sámuel az Úr hangját képviselte, és rajta keresztül Izrael természetfeletti, egyedülálló vezetést kapott volna. Isten maga alkotta meg Izrael haditervét és mutatta meg nekik, hogyan viseljenek háborút.

Így tehát Saulnak Gilgálban kellett várakoznia arra, hogy Sámuel megérkezzen az üzenettel. De a háború hamarabb megkezdődött, mint várták, amikor Saul fia, Jonatán legyőzte a filiszteusok előörsét Gebánál. Amikor ezt történt, Saul megfújatta a kürtöt, hogy összegyűjtse a népet Gilgálban.

Amíg várakozott, Saul egyre türelmetlenebbül várta Sámuel érkezését. A filiszteusok serege felvonult, de Isten parancsa szerint Saul nem csaphatott le rájuk, amíg Sámuel meg nem érkezik az Izraelnek szánt haditervvel.

Eközben az izraeli sereg pánikba esett. Kevesen voltak, vegyes csapat egyetlen szál kard nélkül. Csak balták és földműveléshez való szerszámok voltak náluk, az ellenség azonban 6000 lovasból, több ezer harcikocsiból és katonából álló sereggel sorakozott fel. Az izrealiták számára olyan soknak tűntek, mint a homok a tengerparton. Ahogy a hatalmas, jól felszerelt filiszteus hadsereg közelebb vonult, Saul emberei megrémültek. Hamarosan minden irányból elkeztek dezertálni.

Isten mindvégig tudta, hogy Izrael ebben a helyzetben lesz. Pontosan ez volt az a helyzet, amiről Sámuel Saullal beszélgetett, hogy felkészítse őt. Az ellenség számától és hatalamasságától függetlenül az izraelitáknak hitben össze kellett gyűlnie és Istenre várnia pontos iránymutatásért. Ez nem csak egyfajta várakozás volt, hanem "várakozás addig" - addig, amíg az üzenet megérkezik, amíg a mennyből való útmutatást meg nem kapják. Sámuel egyértelműen megmondta Saulnak: "Várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom."

Ehelyett Saul határidőt szabott Istennek a cselekvésre. Nem jelentette ki, de volt egy határidő, amit a szívében elhatározott. Úgy döntött, hogy ha egy bizonyos időpontig nem érkezik fentről semmilyen útmutatás, akkor bármit megtesz, hogy megoldja a helyzetet.

"Azután várt hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de Sámuel nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett tőle. Akkor ezt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot." (1Sámuel 13:8-9).

Saul türelmetlenül cselekedett, bűnt követett el, és papként viselkedve áldozatot mutatott be. Nem tudta, hogy Sámuel már épp az oda vezető út végén járt. Ahogy a próféta megérkezett, megérezte a Saul által bemutatott áldozat illatát és felháborította a király bűnös türelmetlensége.

Meg vagyok győződve arról, hogy Sámuel azért késett, mert Isten egyértelműen kijelentette neki, hogy pontosan mikor érkezzen meg. Amint látjátok ez Saul számára próbatétel volt, hogy elhiszi-e, hogy Isten megbízható. Kiderült belőle, hogy Saul türelmesen vár-e hitben, ha a dolgok nem menetrend szerint mennek.

A tény az, hogy Isten rendezte ezt így. Saulnak arról akart bizonyságot tenni, hogy Isten számára mindent alázattal alárendeljen, különösen sötét, nehéz időkben. De Saul megbukott a teszten. Az egyre rosszabbodó körülményekre nézett és az egész egyre reménytelenebbnek tűnt. A logika azt diktálta, hogy már túl késő, valamit tenni kell.

Bele tudod képzelni magad Saul helyébe? Szinte hallom, ahogy győzködi magát: "Ezt a bizonytalanságot már nem bírom tovább. Isten azért küldött, hogy az Ő munkáját végezzem, és kész is vagyok az életem adni érte. Tényleg itt kell ülnöm és nem tehetek semmit? Valamit tennem kell, különben vége mindennek. Ha nem cselekszem, minden irányíthatatlanná válik."

Saul égető szükségét érezte annak, hogy azonnal cselekedjen ebben a helyzetben. Végül a türelmetlensége legyőzte őt.

Be kell vallanom, hogy ez az a terület, ahol én is elbuktam néhányszor az Úrral való kapcsolatomban. Bizonyos esetekben nem vártam meg az útmutatást és a kezembe vettem a dolgokat. Egyszerűen nem szeretek gyámoltalan és ideges lenni. Ezt leginkább akkor éltem át, mikor visszaköltöztünk New Yorkba a 80-as években, hogy megalapítsuk a Times Square Gyülekezetet.

Miután évekig a tulajdonunkban volt egy ingatlan Texasban, újra ki lettem szolgáltatva a főbérlők és házfelügyelők kénye-kedvének. Amikor a dolgok nem működnek és várnom kell, akkor az türelmetlenné tesz. Egy ideje a Broadwayn béreltünk termet színház-tulajdonosoktól, és arra vágytam, hogy saját épületünk legyen. Így kiáltottam: "Uram, olyan sok mindent kell tenni New York-ban és olyan kevés az idő! Meddig kell még várnunk? Arra van szükségünk, hogy tégy valamit!"

Azonban Isten időről időre nagy türelemmel így válaszolt nekem: "David, bízol bennem? Akkor várj. Mindent megtettél, amit tudtál, maradj nyugton és meglátod a szabadításomat."

Bizonyára hallottátok már a mondást: "A hit legnehezebb része az utolsó fél óra." Ezt én is bizton állíthatom újra és újra szolgálati éveim alapján. A legmegpróbálóbb mindig a válasz megérkezése előtti közvetlen időszak. Éppen mielőtt Isten megadja a szabadítást. Akkor amikor elkezdünk elbátortalanodni és ellankadni. Ekkor hirtelen az a kísértés ér minket, hogy magunk tegyünk valamit. Ez összezavar minket és olyan tervekhez vezet, amik nem Istentől vannak.

Gondolkodj el Saul példáján, amikor ő cselekedett Isten helyett: "Alig végezte be az égőáldozat bemutatását, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment, hogy áldással köszöntse őt." (1Sámuel 13:10). Az isteni útmutatás már csak percekre volt. De Saul nem tudott várni.

Az ilyen helyzetekben sokszor hanyagsággal vádoljuk Istent. Saul is így tett, amikor türelmetlenül maga intézkedett. Tulajdonképpen ezt mondta: "Isten azért küldött, hogy az Ő tervét vigyem végbe. De most itt hagyott egyedül, hogy magam találjam ki, hogyan valósuljon meg. Arra lettem kárhoztatva, hogy itt üljek és várjak, de biztosan azt akarja, hogy cselekedjek. A dolgok kezdenek irányíthatatlanná válni. Hamarosan minden elveszik."

Lehet, hogy a saját gondolkodásodat is ez jellemzi az ilyen időkben. Mint Saul, mi is parancsot kaptunk, hogy várjunk az Úrra, maradjunk nyugton és nézzük, ahogy kimunkálja a szabadítást, hogy bízzunk abban, minden esetben tudja vezetni az utunkat. De amikor a belső határidő lejár, mérgesek leszünk Istenre és a saján fejünk után cselekszünk. Azzal, hogy megelőzzük őt, ezt jelentjük ki: "Isten nem törődik velem. Az ima és a várakozás nem hoz eredményt. A dolgok csak egyre rosszabbak lesznek. Nem lehet bízni a szavában."

Azonban Isten azzal a felelősséggel bízott meg bennünket, hogy imádsággal várjunk rá. Arra vágyott, hogy ezt hallja Saultól: "Az Úr megtartja amit ígért. Tudom, hogy Sámuelhez is hűséges és szól hozzá. Még soha egyetlen szó sem veszett kárba abból, amit ez a próféta kiejtett a száján. Most pedig, ahogy a hatalmas filiszteus hadsereg felénk vonul, nem fogok pánikba esni. Isten megmondta, hogy várjak az útmutatására - ezt is fogom tenni. Ha meghalok, úgy halok meg, hogy bízom az Úrban."

"Hadd lázadjon csak az egész seregem! Legyenek csak gyávák. Inkább Isten legyen igaz és minden ember hazug. Segítséget fog nekem küldeni. Ez nem az én harcom, hanem az Övé. Az az igazság, hogy ötletem sincs, hogyan lehetne legyőzni a filiszteusokat. Minden az Ő kezében van. Mindent pontosan úgy fogok csinálni, mint ahogy parancsolta nekem, és ezért várnom kell amíg megkapom az üzenetét. Cselekedni fog válaszul a szívem kiáltásaira."

A zavaró körülmények és a nehéz feltételek zavarodottságot eredményezhetnek. Az ilyen esetekben a türelmetlenségünk alapján így érvelünk: "Isten biztosan nem úgy értette, amit mondott nekem. Vagy a probléma Isten hangjának meghallásával van. Talán nem jól hallottam amit mondott. Az, amit tudok, annyi, amennyit mondott, és egyáltalán nem jön össze azzal amit látok.

Saul puszta logika és érvek alapján cselekedett, nem bizalomból. Hallgassuk csak meg azokat a kifogásokat, amelyeket Sámuelnek mondott arról, hogy miért cselekedett Isten előtt: "Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a filiszteusok már összegyűltek Mikmászban, azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálba, és én még nem esedeztem az ÚRhoz. Összeszedtem tehát magam, és bemutattam az égőáldozatot." (1Sámuel 13:11-12). Saul a saját kezébe vette a dolgokat, azt téve, ami érvei szerint az egyetlen lehetősége volt. Azonban szomorúra fordult minden.

A várakozás témája annyira fontos, hogy Isten Igéjében folyamatosan utalásokat találunk rá. Ézsaiás ezt írja: "Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! (Ézsaiás 25:9). "Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért." (64:3).

Nagyon beszédes összehasonlítani Saul türelmetlenségét azzal, ahogy Dávid várta az Úr útmutatását. A Biblia lenyűgöző leírást ad arról, ahogyan Isten jól érthetően és különleges útmutatással szólt Dávidhoz:

"Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáim-völgyet. Ekkor Dávid megkérdezte az URat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát."

"Dávid úgy tett, ahogyan az ÚR megparancsolta neki, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a gézeri útig." (2Sámuel 5:22-25).

Íme az igazi alázat: "Krisztus megalázta magát egészen a kereszthalálig." Jézus ezt mondta a tanítványainak: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját." (János 4:34). "Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." (5:30). Leegyszerűsítve Krisztus ezt mondja: "Visszautasítom, hogy a magam kezébe vegyem a dolgokat. Arra várok, hogy minden útmutatást közvetlenül az Atyától kapjak."

Jézus megalázta magát és mindenben az Atyától tette magát függővé. János azt mondja, hogy ebben nekünk is Jézushoz hasonlóvá kell válnunk: "mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban." (1János 4:17).

Krisztus minden igaz követője elmondta a szívében: "Egyedül csak az Úr tökéletes akaratát szeretném cselekedni." És itt van, ahol mindannyian eltévesztjük! Elkezdünk valami olyan után vágyakozni, ami jónak tűnik, logikusan hangzik, és tökéletesen egybevág azzal, amit úgy gondolunk Isten nekünk szán - de nem ez az akarata számunkra. Ez az egyik legnagyobb csapda, amellyel a keresztények szembesülnek: egy jó ötlet, ami nem Isten agyából származik.

Az ilyen dolgokban a legfontosabb kérdés amit feltehetünk magunknak: "A vágyam túlélné a keresztet?" Imádkozhatsz azért, hogy meglásd, a vágyad beteljesül-e, sőt még másokat is megkérhetsz, hogy járjanak közben érte. De valójában le akarod-e tenni a kereszt lábához ezt a vágyat vagy tervet és ott akarod-e hagyni? Meg tudnál-e halni a vágyad számára? Amikor Isten kinyilvánítja a tervét, békességed lesz. Isten útjai békességet és nyugalmat hoznak.

Hadd kérdezzem meg: Akarod-e ezt mondani az Úrnak: "Lehet, hogy nem az ördög az, aki meg akar állítani ennek a véghezvitelében. Lehet, hogy Te vagy az Uram. Tudom, hogy ha nem ez a Te akaratod, akkor számomra ártalmas lehet. De legalábbis eltérít engem a Te tökéletes akaratodtól és tervedtől az életemre. Csakis a Te akaratodra és a Te utadra vágyom az életemre vonatkozóan."

"Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak... Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját," (János 5:25, 28).

Szeretteim, keresztények ezrei kerülnek gondba, amikor "csendes, halk hangokat" hallanak, amelyek nem Istentől vannak. A hívők között napjainkban nagy a zavarodottság, mert nem haltak meg az önfejűség számára, hogy meghallhassák Isten igaz hangját. Igen, az Úr beszél a gyermekeihez. Csak akkor halljuk meg az Ő szent, tévedhetetlen hangját, ha hit által elfogadjuk azt, hogy az óemberünk Krisztussal együtt meg van feszítve.

Isten teljes függőségek akar. Ez azt jelenti, hogy teljesen megbízunk benne, hogy a jó dolgot a jó módon fogja cselekedni helyettünk. Ez pedig azt jelenti, hogy türelmesen várni kell rá, a nyugalom szellemiségével, nem idegeskedve.

"Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!" (Zsoltárok 37:7-8). A zsoltáros bölcs tanácsot ad: "Ne légy féltékeny azokra, akik sikeresnek tűnnek önmaguk érvényesítésében. Úgy tűnik lemondanak rólad, miközben te nem kapsz áldást. De nem kell emiatt aggódnod. Csak várj csendességért imádkozva amíg Isten kinyitja az ajtót. A türelem isteni munkát végez benned. Erőssé válsz az Úrban miközben hitben várakozol. Hagyd, hogy a türelem befejezze benned a tökéletes munkát."

Szeretteim, Isten útja nem a világ útja. Az egyetlen lehetőség, hogy isteni megtapasztalást szerezzünk az az, hogy türelmesen várjunk Rá hitben. Ez a fajta isteni megtapasztalás csak azok számára válik lehetővé, akik közösségben vannak az Úrral: "mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet;" (Róma 5:3-4).

Isten egyenlővé teszi az örömteli türelmet és a hosszútűrést azzal, hogy "méltónak találtassukk előtte."élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. (Kolossé 1:10-11, kiemelés tőlem).

Miközben hitben várjuk, hogy cselekedjen, bíznunk kell abban, hogy hallja a szívünk kiáltásait: "Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr." (Jakab 5:10-11). Istent mélyen megérintik a könnyeink és sóhajtozásaink. Hallja a sírásunkat.

Krisztus csodálatos ígéretet hagyott számunkra ezekre a sötét napokra, amelyekkel ma szembenézünk. Azt mondja mindazoknak, akik felveszik a keresztjüket és követik Őt: "Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak" (Jelenések 3:10).

Jézus ezt mondja: "Igaz maradtál akkor is, amikor próbára tett a világ. Örömteli módon vártad, hogy kimunkáljam a dolgokat. Most, hogy zűrzavar uralkodik mindenhol és a világot teszem próbára, megőrizlek ettől. Már bebizonyítottad, hogy bízol bennem, jöjjön bármi!"

Az utolsó idők ragyogó tanúbizonyságai Krisztusról alázatos emberek lesznek, akik számára Isten hűségesnek bizonyult. Nem csak ezt vallják: "Mindent Isten irányít", hanem a valóságban is megengedték számára, hogy az életüket irányítsa. És körülöttük mindenki látja ezt! Bizonyságtételük szépsége sokakat az Úrhoz vonz. Bizonyságtételük pedig a következő: "Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban." (Zsoltárok 112:7). Ámen!

Az istenfélő ember megformálása

emese_kisfaludy — Fri, 12 Feb 2010 16:11:05 -0600

Három olyan emberről szeretnék beszélni, akiket Isten nagy mértékben használt - és arról, hogy milyen módon használta bukásukat arra, hogy isteni tulajdonságot alakítson ki bennük.

Manapság sokat hallunk sikerről és arról, hogy miképpen lehet sikeresnek lenni. A Biblia szerint a siker egészen mást jelent. Ha megvizsgáljuk azokat akiket Isten használt nemzedékük felébresztésére, látni fogjuk, hogy a fájdalom, a szomorúság, a kínlódás és a kudarc voltak az eszközök.

Gondolj csak az istenfélő Jóbra. Az indítékai miatt bukott el. Büszke volt saját jóságára, ezt mondta: “Soha nem bántottam senkit. Igazságosan éltem.” És tényleg, ha olvassuk Jób könyvét, csodálkozhatunk azon, hogy hogyan kedvelhette ennyire Isten ezt az embert büszkesége ellenére. Igaz, hogy Jób istenfélő volt, de nagyon is meg volt győződve saját igazságosságáról.

Beszéljünk most Dávidról. Ő erkölcsileg elbukott, mégis Isten hatalmas emberévé vált. Dávid tettei nemzedékeket zavart össze. Hogyan volt lehetséges, hogy ez az ember aki ennyire istenfélő volt, mégis olyan borzasztó erkölcstelenséget követett el? Hogyan lehetséges, hogy valaki aki olyan mélyre zuhant, mint Dávid, mégis a végén a Szent Írás Isten saját szíve szerinti emberének nevezte”?

Végül, gondolj Péterre. Ez az ember elbukott küldetésében. Péternek határozott látása és elhívása volt; ő volt az akire Jézus rábízta királyságának kulcsait. De ugyanakkor ez az ember zokogva végezte, miután megátkozta és megtagadta szeretett Mesterét. Eme hatalmas kudarc ellenére Péter új emberré vált, és mint Isten szószólója szolgált a Szent Szellem kitöltése alkalmával pünkösdkor, az újszövetségi gyülekezet megszületésekor.

Mi a közös vonás Jézus követőiben? Ha azt kívánjuk, hogy életünket Isten megérintse, milyen belső küzdelemmel találjuk szembe magunkat? És mik azok az erők és feszültségek amiket Isten arra használ, hogy igazságosságot teremtsen bennünk? Ne merjünk így imádkozni: “Használj engem Jézus” vagy “ Uram helyezd rám a kezedet”, csak ha hajlandóak vagyunk szembenézni azzal, ami ezután bekövetkezik.

Sok történetet olvastam múltbeli és napjaink misszionáriusairól. Gondolhatnád, hogy ezek az értékes emberek állandóan érezték Isten szeretetét, erejét és örömét. Nem így történt. Történetük sok szomorúsággal, elkeseredéssel, még hűtlenséggel is telve volt, mint például Jákob esetében. Történetük nem kalanddal, hanem könnyekkel telt volt. Olvasunk olyan szentekről akik álomba sírják magukat és kétségbe esve kiáltanak: “Bűnös vagyok! Képtelen vagyok igazságos maradni, mindig bűnbe esek. Hogyan tud Isten használni egy ilyen embert mint én vagyok?”

Ha őszintén vágyunk arra, hogy megismerjük az istenfélelmet kialakító erőket, Gecsemáné kertjébe kell mennünk - röviden Jézushoz , aki a példánk. Mindazokat az erőket amelyek Jób ellen törtek, megtalálhatjuk Gecsemánéban is Krisztus ellen. Ugyanúgy, az ádáz csábító aki felkereste Dávidot a háztetőn ugyanaz volt, aki felvitte Jézust a templom csúcsára, hogy ott elpusztítsa Őt. És a Pétert kínzó erők ugyancsak azok, amelyek Gecsemánéban Megmentőnkkel hadakoztak. Meg kell értenünk: Krisztust minden erőtlenségünk megérintett és hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben. Nincs olyan megpróbáltatás, amellyel Ő ne küzdött volna.

Legyen világos: Krisztust megérintette minden erőtlenségből fakadó érzelmünk. Nincs olyan próbatétel számunkra, amellyel ő nem nézett szembe.

Minden Istent szolgáló, igazi ember megkapja a szenvedés poharát előbb vagy utóbb. Gondolj Krisztus imájára a kertben: “Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te.” (Máté: 26:39)

Jézus teljes szolgálatának célja az Atya akaratának beteljesítése volt. Valójában életének utolsó három éve alatt minden amit tett, a Kálváriára mutatott. Végül pedig Gecsemánéban, bármi is volt abban a pohárban amit kiivott, nagy vér cseppeket szült homlokára. Sírva kiáltott: “Istenem, ha egyáltalán lehetséges vedd el ezt a terhet rólam; túl nehéz számomra, inkább tüntesd el.”

Amikor Jóbnak lett a pohár felszolgálva, ő is sírva kiáltott: “Fájdalmamban nem látok, sebeimet könnyekkel mosom.” Amikor Dávid kiitta a poharát, az ágya úszott a könnyeitől. Ezt mondta, “Szívem és csontjaim fájdalomban merülnek el.” Mindkét ember hangjában hallom Jézus saját szavait: “Uram, ha egyáltalán lehetséges engedd meg hogy ez a pohár eltávozzon tőlem.”

Nem ismerem a te fájdalmad poharát. Némely hívők évekig imádkoztak, hogy eltávozzon tőlük a pohár. Ne gondold, hogy nem hiszek a gyógyításban, mert hiszek, de ugyancsak hiszek a gyógyító szenvedésben. Dávid így tanúskodott: “Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet” (Zsoltárok 119:67) Nem szabad azt gondolni, hogy minden fájdalom vagy megpróbáltatás az ördög támadása.

Szintén nem szabad azt hinni, hogy megpróbáltatásunk mindig az életünkben lévő bűnből ered és ezért az Úr ítélete van rajtunk. Dávid másképpen látta a dolgot: ha nem lett volna része a szenvedésben, nem kereste volna az Urat.

Szóval, Isten szerinti ember akarsz lenni? Akarod, hogy Isten keze rajtad nyugodjon? Figyelemeztetlek, hogy a fájdalom poharát fogod megkapni. Könnyeiddel fogod áztatni ágyadat. Nem annyira a fizikai fájdalom miatt, hanem mert például barátaid megvetnek, visszautasítanak. Sokszor szülők éreznek ilyen fájdalmat, amikor gyermekeik szívüket megtiporva elidegenednek tőlük. Vagy amikor házastársak között magas kőfal épül.

Oh, az ezekkel járó tragikus nehézségek, nyugtalanság, álmatlan éjszakák - jól tudva, hogy Isten léte valóság, hogy Szent Szellemében jársz, hogy szereted Jézust minden erőddel... mégis innod kell a fájdalom poharát.

Nem tudunk elfutni ettől a pohártól. Bolondság lenne azt hinni, hogy ha Jézust követjük, csak boldogság fogja életünket kísérni. A Szentírás azt mondja, hogy “Teljes örömnek tartsátok, amikor különféle kisértésbe estek...” De azt is mondja, “Sok baj éri az igazat...” Habár Isten megígérte, hogy kiszabadít minket szenvedéseinkből, mély fájdalmat okoznak amint át kell rajtuk menni.

Péter megpróbálta a szenvedést emberileg elkerülni. Jézusnak Gecsemánéban lényegében azt mondta, “Mester, nem kell neked átmenni mindezen. Visszatartom ellenségeidet, míg te elmenekülsz.” Sok keresztény hasonló állásponton van és próbálják a szenvedést visszatartani Péterhez hasonlóan. Ezek kardot rántanak megpróbálnak elfordulni a szenvedéstől, “Nem kell ezzel szembesülnöm, az én Istenem jó Isten!”

Hiszem, hogy Isten hűséges, de Jézus megmutatja nekünk, hogy nem lehet elfutni a fájdalom poharától. Megparancsolta Péternek: “Tedd hüvelyébe kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” (János 18:11)

Ha bízol Abban, Aki felszolgálja neked ezt a poharat - ha meglátod a célját a szenvedéseid mögött - akkor képes leszel kiinni. Talán éget, megbélyegez, megsebez, de ne félj, mert Apukád tartja a poharat. Nem halált iszol, hanem életet!

Jézus ezt mondta a Gecsemáné kertjében: “Szomorú az én lelkem mindhalálig.” El tudod képzelni Isten Fiát elszenvedni azt a zavaros éjszakát? Vajon nem tudta, hogy Övé lesz a győzelem a pokol és halál felett? Nem volt belső érzése a vezetettségről és végzetét illetőleg, hogy az Atya vele volt? Kellett, hogy lássa prófétai szemeivel, hogy ez az óra el fog érkezni. Még a tanítványainak is megmondta, “Nem leszek veletek sokáig.”

Ismert mondás keresztények generációi óta, hogy a hit legnezebb része az utolsó fél óra. És szeretném ehhez hozzá tenni, hogy a zűrzavar éjszakája mindig pontosan a győzelem előtti utolsó percekben érkezik el, mielőtt a sötétség világosságá válik. Másszóval: pont mielőtt Sátán minden ereje megtörik, a zavar pusztító éjszakájával fogsz szembe állani.

Abban az órában úgy fog látszani számodra mintha minden irány és cél eltűnt volna. Isten Szelleme akire addig támaszkodtál mintha elpárolgott volna. Jób ezért sírt amikor mondta: “Ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul ott sem láthatom, csak Ő tudja milyen úton járok...”

Dávid is sírt a zavar éjjelén: “a sötétség elborított, szemeimmel mintha feketeségbe néznék.” Péter pedig arra kényszerült, hogy Mesterét átkozza.Kiáltása hasonló sok keresztény sírásához: “Miért én?”

Jób ugyazt vallotta mint Péter: “Nem bíztam magamban és nem takartam el bűneimet. Őszinte voltam; megtartottam becsületességem. Hát miért én? Miért kell ezzel a zűrzavarral szemben állnom? Miért kell szenvednem?”

Ez igaz sok mai, síró hívőről: “Uram, nem csaptam be senkit. Elkerülök minden becstelenséget. Hát hol van a vezetésed? Miért élek ebben a zavaros sötétségben? Képzeld el Dávidot, egy nagy nemzet erős királyát amint Nátán próféta szembesítette bűnével.

El tudod képzelni Dávid rémületét, amikor megértette bűnét és bűne világoságra került? Először Dávid nem ismerte fel az embert aki a gonosz dolgokat elkövette Nátán elbeszélésében. Ténylegesen Dávid három zsoltárt írt erről a zavaros sötét időről, próbálva megérteni, hogy miért tett ilyen bolondságot. Csak azt tudta mondani, “Túl nehéz megérteni, bűnöm elárasztott! Miért velem kellett ennek történnie? Miért én?”

Sokan a keresztény egyházban olyan erkölcsi bűnökkel küzdenek, mint Dávid. És saját éjszakájuk sötétségében kérdezik: “Isten miért történik ez velem? Csak téged kerestelek szívemben, amikor a bűnöm legyőzött engem. Lelkem megtört emiatt, nem értem az egészet.”

Egy percig se gondold, hogy akit Isten csodálatosan használt azelőtt, választ tud adni erre. Jól ismerem az érzést amikor az isteni csenddel szembesül a zűrzavar éjszakáján. Jól tudom milyen érzés az, amikor egy ilyen zavaros időszakon kell átmenni, látható vagy érezhető írányítás nélkül. Minden eddigi mintám a vezetésről és tisztánlátásról használhatatlanná vált és egyszerűen nem láttam az utat. Már csak sírni tudtam: “Uram, mi történt? Nem tudom merre kell mennem.”

Mindannyian előbb vagy utóbb szembekerülünk ezzel az éjszakával. De hála Istennek, ez az időszak is elmúlik. Az Úr vágya az, hogy megtisztítsa ösvényünket.

Jézus felsírt Gecsemánéban, “Istenem, Istenem miért hagytál el engem?” Micsoda hihetetlen szavak Jézusnak, Isten Fiának ajkáról. Hasonlót hallunk Jóbtól is, “Isten kegyetlen lett hozzám.” Ugyancsak Dávid kérdezte, “Isten elfeledte kegyelmességét? Elvette irgalmát tőlem?” És Péter, félre húzódva a főpap udvarában a tűz mellett, keserűen kijelentette, “Nem ismerem azt az embert!”

Az igazság az, hogy amikor az egyedüllét óráján megyünk át, nincsenek barátok, akik megértenék helyzetünket. Úgy érezzük, hogy Isten elfordult tőlünk. Kérdezük magunkban, “Hogyan lehetséges, hogy Isten levegye kezét rólam és elfodítsa arcát az Ő szeretettjétől egy időre?” A Biblia válasza erre, “Isten elfordult tőle, hogy megpróbálja és meglássa, mindazt, ami a saját szívében van.”

Őszintén mondom, hogy Jézus soha nem volt valóságosabb nekem mint az ilyen időben. Mégis mondhatom, hogy semmilyen borzalom nem hasonlít ahhoz amikor imáink nem hatolnak át a mennyeken, mintha az ég rézből lenne. Ilyenkor csak félelem és üresség létezik. Szívünk felkiált, “Istenem, hol vagy?”

Idegenül hangzik ez? Soha nem álltál szemben ilyen krízissel életedben? Akkor nem voltál Gecsemánéban. Isten magáról mondta a sötét órában, “Haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat,” de azt is megígéri, “de hozzád való hűségem nem szűnik meg.” És ugyanígy lesz gyermekeivel, kinyújtja kegyelmét felénk, az egyedüllét idejében.

Jób így összegezte ezt az egyedüllét órájában, “csak Ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.”

Dávid, a sötét óra zavarában kijelentette, “Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, felemelem hangom hogy dicsőítselek.”

Pünkösdkor, Péter felülemelkedett kudarcán és olyan prédikációt adott, mely átal ezrek megtértek egy óra alatt. Ez volt az az apostol akit Jézus választott, hogy kihirdesse a világnak, “ez az, amiről Jóel prófétált.”

Tudjuk, hogy ezek felszentelt szolgái voltak Istennek. Az Úr elfogadta Jób igazságosságát... Dávidot kiválasztotta bátyjai közül... és Jézus saját maga mutatott Péterre és mondta neki: “Jöjj és kövess engem.” Mégis mindezek a szeretett, választott szolgák olyan hatalmas megpróbáltatásokon mentek át, amelyek emberileg majdnem elviselhetetlenek voltak.

Eszembe jut egy régi gospel dal sora: “Állva valahol az árnyékban, megtalálod Jézust.” Szeretteim, az én harcaim nem az otthonomban vannak. Szeretem a felségemet és csodálatos gyermekeim és unokáim vannak. Csatáim nem a barátaimmal vannak; ezrek a világon megbecsülnek. Csatám szintén nem a hitemmel vannak; soha nem szerettem az Urat jobban mint ma, és soha nem vágytam utána erősebben életemben mint most.

Hadd mondjam el, hol csatázom. Minél többet imádkozom, “Uram, használj engem”, annál jobban érzem az ellenség hadait felvonulni ellenem. Minél erősebben kérem az Urat, hogy az emberek megtérjenek Jézushoz - minél inkább küszködök imáimmal és hűséges tanúvallomással az emberek megtéréséért - annál erősebben érzem Jézushoz hasonlóan összezúzva magamat. És mégjobban sírok, “Oh Uram, ha szárnyaim lennének, elszállnék. Akkor elmenekülnék a fájdalom poharától, a lelkem megpróbáltatásától. Istenem, nem bírom elviselni.!”

Mégis, mint Jób, Dávid és Péter a múltban, tudom hogy kiben hiszek.

Lehet, hogy most a fájdalom keserű poharát kell megkóstolnod. Talán a zűrzavar sötét éjszakájában élsz, borzasztó egyedüllétben. Sürgetlek, hogy tégy úgy, mint a fent említett emberek legsötétebb órájukban és állj hittel. Mondd mint ők: “Ezért szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincseit megőrizze arra a napra.”

Talán nincs örömöd vagy béességed jelenleg a lelkedben. Valójában továbbra is összezavarodott a lelked. Ha így van, gyökerezz meg az Igében. Ne próbáld átgondolni, hogy mi lesz, mi fog történni. Csak egy út lehetséges és ez az út a Gecsemánén át halad. “Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.”

Sok kedves Krisztusban lévő hívő elmondja szomorú történét elvesztett kedveseiről, hosszantartó szomorúságról, végtelen bajokról. Gyakran úgy tünik, hogy a bajok soha nem múlnak el és ténylegesen emberileg reménytelennek tűnnek. Számukra az élet állandó fájdalom, egy pár pillanat boldogsággal itt-ott. Néha kérdőre vonják az Urat, “Vége lesz valaha ennek a sötét éjszakának? Ez lesz a sorsom egész életemben?”

Kedveseim, biztosak lehettek, hogy Isten nem felejtett el titeket. Minden könnyeteket üvegekben őrzi. Évekkel ezelőtt, amikor először prédikáltam ezt, egy kedves nőtestvér Krisztusban odajött hozzám és mondta, “Pásztor, amikor ma reggel idejöttem, boldog és gondtalan voltam. De amikor elkezdtél beszélni a fájdalom poharáról mélyen a lelkemben elkezdtem sírni. Férjem elhagyott és gyermekeim élete teljes felfordulásban van. Elrejtettem fájdalmamat, de az igazság az, hogy a lelkem kifáradt.” Imádkoztunk, kérve Istent hogy erősítse meg hitét és felbátorodott szívvel ment el, mert tudta, hogy kiben hisz.

Kedves szentek, csatátokban legyen Jézus az életetek öröme és reménye. Engedjétek meg neki, hogy annyira megváltoztassa szíveteket, hogy az élet körülményei nyomasszák a lelketeket. Isten legértékesebb munkáját ilyenkor végzi, és ilyen időkben változtat minket. Ilyen idők után akármi is fog következni, mindig felül fogtok kerekedni és “jobbjánál fogtok ülni a mennyekben”. Ti vagytok hihetetlen szeretetének tárgya!

Isten soha nem tagadja meg népét

emese_kisfaludy — Fri, 22 Jan 2010 15:14:35 -0600

"Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja." (Zsoltárok 37:28).

A Lukács 22-ben Jézus számos komoly figyelmeztetést adott a talán legelkötelezettebb követőinek. Krisztus félrehívta Péter apostolt és a következőket mondta neki nem vitatható kifejezésekkel: "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lukács 22:31-32).

Kevés keresztény lepődik meg azon, hogy Sátán próbára akarta tenni Pétert. Végül is a Biblia szerint Péter a tanítványok vezetője volt. A legtöbb Bibliaolvasó számára nem kétséges, hogy az ördög Istentől engedélyt kért, hogy megtámadja ezt a bátor tanítványt. Az írásokból egyértelmű, hogy Sátán legfőbb célja lerombolni a Jézust szolgálók hitét. Jézus belső köreiből pedig a tizenkettő közül Péter kimagaslik olyan emberként, aki cselekszik is Krisztusba vetett hite alapján.

Mégis akad valami, ami sok keresztényt meglep ezzel az igerésszel kapcsolatban. Mégpedig a következő: Az Úr Sátánnak hozzáférést adott Péterhez, hogy próbára tehesse! Igen, a mi mennyei Atyánk megengedte, hogy értékes szolgája az ördög ravaszsága számára sebezhető legyen.

Gondolj bele: Jézus korábban azt állította, hogy Péter hitvallása olyan alap, amelyre Ő felépíti az egész gyülekezetet. Most pedig Krisztus kockára teszi saját szavát és aláveti Pétert Sátán tüzes nyilainak. Péter bátor hite ellenére tudjuk, hogy mélyen sérülékeny ember volt.

Mi lett volna, ha Péter elbukik a próbán? Hogyan építhette Krisztus az egyházát egy olyan ember szavaira, aki ennyire kiszolgáltatott a Sátán támadásaival szemben? Továbbá egy szerető Isten hogyan tudta ilyen komoly támadásnak kitenni azt, akit szeret? Ez az, ami sok keresztényt zavar.

A gyülekezetben sokaknak ez a gondolat túlságosan nehéz, hogy elfogadják a szerető Istennel kapcsolatban. Azonban az Írás újra és újra megmutatja, hogy ami Péterrel történt, az megtörtént más hűséges emberrel is, akit Isten szeretett.

Például Jóbbal pontosan ugyanez történt. Gondold végig, hogy ez az igaz ember min ment keresztül: elvesztette minden tulajdonát, otthonát még szeretett gyermekeit is. Nem csoda hát, hogy amikor Jób szembesült ezekkel a mérhetetlen veszteségekkel, istenfélő barátai megzavarták. Egyszerűen nem tudták elfogadni azt a gondolatot, hogy Isten ennyire keményen próbára teszi Sátánon keresztül egyik hűséges szolgáját. A szemükben Jób valami olyat tett, amivel előidézte ezeket a hatalmas veszteségeket.

Azonban ez áll a legtávolabb az igazságtól. Jób nyitó könyvében Sátán belép a mennybe, hogy Isten jóváhagyását kérje Jób megpróbálásához. És Isten megadja! Engedélyt ad az ördögnek, hogy egy becsületes embert olyan hatalmas nehézségeken vigyen keresztül, amelyek hitének legvégső határáig viszik.

Szeretteim, a Biblia minden esetben teljességgel egyértelmű: Az egyetlen mód, ahogyan a gonosz számára lehetőség nyílik próbára tenni Isten bármely szolgáját - beleértve az igazságos Jóbot és a céltudatos Pétert - az a mennyei Atya kifejezett engedélyével történik. Tudjuk, hogy Isten soha nem változik, Szava ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (lásd Zsidók 13:8). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy ami megtörtént azokkal a szeretett szolgákkal, meg fog történni mindazokkal, akik Jézust követik.

Azonban gondoljuk végig fordítva ezt az igazságot: Sátán nem tudja próbára tenni Isten egyetlen gyermekének sem a hitét az Úr engedélye nélkül. Mit mond ez nekünk? Egyszerűen ezt: Istennek célja és terve van minden próbatétellel, amit Sátán az életünkbe hoz.

Amikor Jézus ezt a figyelmeztetést adta Péternek, ezekkel a nagyszerű szavakkal bátorította: "de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait" (Lukács 22:32). Egyértelmű, hogy Krisztus tudta, Péter ebből a próbából hitében sértetlenül jön ki. Ez azt feltételezi, hogy Jézusnak különleges terve volt Péter életére ezen a komoly próbatételen keresztül, amivel szembe kellett néznie.

Számunkra is ugyanez igaz. Jézus ígérete hogy imádkozik tanítványáért, nem csak Péternek szólt, hanem mindenkinek, akik azt követően hinni fognak Krisztusban. A mi Urunknak terve van arra, hogy hogyan használja fel minden egyes próbatételünket.

A Jelenések könyve elmondja, hogy Sátán ezekben az utolsó időkben lejött a földre, és dühöng, de kevés ideje van hátra. Jelenleg egy teljeskörű támadást intéz a szentek ellen: "Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van" (Jelenések 12:12).

Azt is tudjuk, hogy Sátán, a mi ellenségünk ordító oroszlánként jár körbe, keresve, hogy kit nyeljen el. "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8). Röviden, az ördögnek az a célja, hogy elfogyassza és elnyelje Isten választottainak hitét.

Hasonlóképpen azt is tudjuk, hogy minden hívő ellen tolvajként jön a Sátán: "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János 10:10). Az ilyen tolvaj nem csak lopni akar áldozataitól, hanem azt is nézi, hogy teljesen elpusztítsa a hitüket.

Végül az is ismert számunkra, hogy Sátán árvizet hoz fel Isten emberei ellen, hatalmas félelmekkel és megterhelő támadásokkal próbálja meg elmosni hitüket: "A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral." (Jelenések könyve 12:15).

Ezt kijózanító végiggondolni. Egyértelmű, hogy Péternek szüksége volt Krisztus imáira, hogy hite sértetlen maradjon. De úgy tűnt, Péternél minden süket fülekre talált.

A legtöbb keresztény tudja, hogyan büszkélkedett Péter saját hitével: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" (Lukács 22:33). Amit itt Péter olyan hetykén kijelent, szellemi bátorságnak tűnhet. Valójában azonban egyfajta testies pimaszságot képvisel, amelyre Pál is figyelmeztette a gyülekezetet: "Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korinthus 10:12).

Pál szerint mindig alázatosan kell megközelíteni a szellemi harc témakörét. Júdás is hasonlóan nyilatkozik írásában: "Ezzel szemben még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel Mózes teste miatt vitatkozott és viaskodott, hanem azt mondta: "Büntessen téged az Úr!" (Júdás 9). Isten Igéje világosan kimondja az ilyen alázat szükségességét.

Azonban ennek ellenére sok keresztény híjával van ennek. Gyakran hallom, amikor hívők ezt mondják: "Kész vagyok arra, hogy mártír legyek. Nem számít mivel kerülök szembe. Kész vagyok meghalni az Úrért." Péter pontosan ugyanígy dicsekedett. Azonban amikor eljött az ideje, nem volt rá felkészülve. Ahogy Péter szembesült annak lehetőségével, hogy meghalhat Jézusért, olyat tett, amire soha nem számított. Megtagadta az Urat.

A próbatétel közepén, amikor megvallhatta volna Jézusba vetett hitét, Péter megátkozta Őt. A félelem és pánik sötét pillanatában a tanítvány így kiabált a körülötte levőknek: "Nem ismerem ezt az embert!" Micsoda pusztító pillanat lehetett az Péter számára. A hívők között a legbátrabb gyávának minősült, életét féltette.

Meg vagyok róla győződve, hogy a legtöbb keresztény úgy hiszi, soha nem követnék el azt a bűnt, mint amit Péter. Azt beszélik be maguknak, hogy felette állnak egy ilyen hatalmas bűnnek. Amikor pedig majd eljön a pillanat, elképzelik, amint követik Jézust a halálba. Valamit szeretnék mondani az ilyen hívőknek: Krisztus követői között nincs egy sem, aki Jób vagy Péter hibái felett állna. Amikor hatalmas keserűség és próbatételek következnek be életünkben a gonosztól, mint ahogy bekövetkezett ezeknél a férfiaknál is, hitünk sebezhetővé válik.

Mindössze azért teszem ezt a nyilatkozatot, mert komoly témának tartom. A Biblia teljesen nyilvánvaló ebben. Valamint sok hívőt látok beleesni ebbe a hibába körülöttem.

Most is ismerek személyesen olyan értékes szolgákat, akiknek a hite megrendült. Erős hitű férfiakról és nőkről beszélek, egyesek gyógyító és csodatevő prédikátorok. Olyan szentek ők, akikről soha nem gondoltam volna, hogy megkérdőjelezik Isten hűségét vagy csak meginognak bármi módon is. Meg voltam róla győződve: "Ha valaki ki tud tartani akármilyen viharban, akkor Istennek ez a szolgája biztosan."

Azonban most sok hívő még azt is megkérdőjelezi, hogy Isten válaszol az imádságra. Valamikor Belé vetett bizalmuk olyan erős volt, hogy mások hitét lobbantották lángra. De most, mint Jób és Péter, olyan nehézségek érték őket, amit soha nem gondoltak volna. Azt veszik csak észre, hogy túlterheli őket próbatételeik komolysága, ingataggá teszi őket.

Amíg Péter átélte ez a fajta támadást, Jézus imádkozott érte. Számomra ez az egyik legbátorított vers a Bibliában: "de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lukács 22:32). Gondold végig, mit mondott itt Jézus Péternek. Biztosította arról, hogy akármivel is szembesül - mindegy mit kell átélnie, beleértve Krisztus megtagadását - a hite nem fog elfogyni.

Valójában Pétert nem utasította el Isten - egy percre sem. Még akkor sem, amikor megtagadta Jézust és elmenekült a helyszínről. A valamikor félelem nélküli tanítvány most összetörve és hibája miatt gyötrődve egy pillanatra sem volt magára hagyva. Szeretteim, mi sem maradtunk magunkra.

Ebben a pillanatban is - a téged érő viharok, fájdalmaid, keserűségeid közepén - Jézus közbenjár érted. A te ügyedért könyörög. Soha nem mond le rólad.

Gondolkodj Jézus bíztató mondatán, amit Péternek mondott a figyelmeztetéssel együtt: "de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (22:32). Ebben a beszélgetésben figyelmeztette Pétert Jézus, hogy el fog fordulni. Ugyanabban az igerészben szerepel e kettő!

Szeretteim, itt van tehát a biztosíték és bátorítás mindannyiunk számára. A teremtés Ura a saját kezében tart mindnyájunkat. Nekünk is ezt mondja, mint Pétenek: "Kelj fel és lépj tovább. Ne a hibádra koncentrálj. Inkább legeltesd a nyájamat. Figyelmeztesd az én drágáimat az ellenség ellenük munkálkodó eszközeire. És mondd el nekik, hogy minden próbatétel alatt a kezemben hordozom őket."

Röviden, Péternek fontos feladata volt. Első kézből szerzett tapasztalatot, hogy azt az üzenetet hirdesse, amelyre el lett hívva. Tudjátok, Jézus azt mondta egyházának, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy Sátán eszközeit semmibe vegyék. Péter képessé lett beszélni Isten szeretett népének nem csak az előttük álló nehézségekről, hanem arról a hűséges Istenről, aki a legnehezebb időkben is látja őket.

Teljesen tisztában kell lenni az ellenség mesterkedésével és módszereivel. Sátán arzenáljában a legerősebb fegyver a hazugság - ellenünk szóló gonosz hazugság, egyenesen a hazugság atyjának szájából! Mi a legnagyobb hazugság? Hogy Isten nem hűséges a népéhez.

Ahogyan a történelem során mindig is, Sátán Isten beleegyezését követeli, hogy megrostáljon bennünket ma is. Támadni akarja az otthonunkat, házasságunkat, gyermekeinket egészségünket, munkánkat, előmenetelünket, az Úrba vetett hitünket. Ez az az árvíz, amelyről a Jelenések könyve beszél: nehézségek gyötrő áradata a hűségesek ellen.

Talán azt kérded: "Pontosan mekkora lehet ez a szörnyűség egy hívő számára? Mennyit enged meg Isten, amikor engedélyt ad arra, hogy próba érjen?" A zsidók 11-hez megyünk most, ahol a hit hősei és mártírjai próbatételek tömkelegét állták ki. Az Ige azt mondja róluk: "mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát" (Zsidók 11:39).

Iraki keresztények tömegeire gondolok, akik egy háborús övezet közepén a hitük miatt súlyos fenyegetettségben élnek. Sokan e drága szentek közül az életüket mentve futottak, elhagyva otthonaikat, munkájukat, gyülekezetüket. A túlélésért Szíriába, Jordániába és a többi környező országba kellett menekülniük, és ezek ellenségesek a kereszténységgel. Ezeknek az iraki hívőknek nincs munkájuk, otthonuk, nincs hova menniük. Minden nap imádkozniuk kell az élelmükért. Sokakat megöltek. Ennek ellenére még mindig az evangéliumot szolgálják egy idegen nemzetben, ahová a háború miatt lettek elűzve.

Néhány beszámolót ezektől az iraki hívőktől kaptam. Ezt írják: "David testvér, a nehéz idők nem előttünk állnak. Számunkra a nehéz idők évek óta jelen vannak." Mivel a nehézségeket generációk óta ismerik, megtanultak ragaszkodni hitükhöz. Mint Péter, ők is erővel telve hirdetik Krisztus figyelmeztetését egyházának.

Igazán úgy hiszem, hogy világszerte a pokol támadásai alatt van az istenfélő emberek többsége, ördögi, látszólag reménytelen helyzeteket elszenvedve. Mi a helyzet veled? Ha nem állsz hitpróba alatt, nyomatékosan kérlek: légy nagyon hálás. Valamint légy alázatos, soha nem merj saját erőddel vagy hiteddel kérkedni.

Sátán csak arra vár, hogy a próba alatt álló ember megfáradjon, minden ereje és kitartása elhagyja. Addig vár, amíg úgy tűnik, minden ima megválaszolatlan marad - amíg minden reménytelennek tűnik és tűrőképességünk határáig érünk. Ugyanez történt Péterrel, amikor látta Mesterét megalázkodni a szanhedrin előtt. Ugyanez történt Jóbbal, amikor rákényszerült, hogy eltűndőjön azon, hogy minden számára kedves dolgot elveszített.

Amikor kérdések kezdenek el felmerülni a próbára tett ember elméjében - "Istenem, hol vagy? Miért nem válaszolsz az imáimra?" - ez az a pillanat, amikor Sátán elülteti a rettenetes hazugságot. "Isten megtagadott téged. Elhagyott. Nem hallja amit mondasz."

Azonban Isten nem hagyott el - és soha nem is fog. Sőt, most is ezt mondja neked: "Biztosítottalak róla, hogy soha nem hagylak el. Menj, kelj fel és legeltesd a juhaimat. Óvakodj a Sátán ellened használt eszközeitől. És íme veled vagyok a világ végezetéig." Ámen!

Jó ének, de rossz oldalon

emese_kisfaludy — Wed, 16 Dec 2009 15:30:34 -0600

Izrael reménytelen helyzetben volt. Csapdába kerültek, előttük a Vörös tenger, jobbról és balról hegyek. Hátulról pedig a feldühödött fáraó és páncélozott harcikocsijai közeledtek hozzájuk.

Ez egy ismert történet, legalább egyszer már mindenki hallotta a gyülekezetben. Izrael népét Isten hatalmas veszélyhelyzetbe vezette, ahol félelmetes ellenség vette őket körül. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, Isten szándékosan vezette népét erre a bizonytalan területre. Úgy hiszem, hogy ez a történet nagyon fontos a mai gyülekezetnek annak ellenére, hogy régmúlt történelmi esemény.

Izrael csapdába került, látszólag magára maradva. Ezért pedig Izrael táborában eluralkodott a pánik. Az asszonyok és gyerekek sírtak, fejvesztetten szaladgáltak az apák és nagyapák között. Egy csoport feldühödött vén elment Mózeshez, a nép vezetőjéhez és így vádolták: "Nem volt elég a nyomorúságból Egyiptomban? Azért rángattál ide minket, hogy meghaljunk. Már Egyiptomban megmondtuk neked, hogy hagyj minket békén. Sokkal jobb a fáraó rabszolgájának lenni, mint meghalni ebben a nyomorult pusztaságban!"

Vajon Mózesnek ebben az órában támadt-e bármiféle kétsége? Elképzelem, amint térdre esik és így kiált: "Uram, mi történik? Hogyan lehet ez a Te akaratod számunkra?" Úgy tűnik, Isten megdorgálta Mózest, amikor válaszolt: "Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak." (2Mózes 14:15).

Csodálatosképpen, abban a sötét pillanatban Isten szabadító csodát tett Izraellel. Hirtelen feltámadt a szél, olyan erősen, hogy két részre osztotta a tengert. A csodálatos menekülési útvonallal előttük a nép száraz lábbal átkelt a tengeren. Amikor a fáraó és hadserege megpróbálta őket követni, a hullámok lezúdultak és elborította őket a hatalmas víztömeg.

"Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt Egyiptom hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek." (2Mózes 14:30-31).

Arra bíztatlak, hogy jegyezd fel a következő igéket ebből a szakaszból, mert ez az üzenetem magja: "Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal ... Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak" (14:31-15:1, kiemelés tőlem)

Amikor meglátták az izrealiták, hogy mi történt, elővették dobjaikat és egy dicsőséges Istent magasztaló éneket kezdtek énekelni: "Énekelek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. ... Ki olyan az istenek között, mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben?" (15:1-2,11).

Az Izraeliták győzelmi éneke nem a Vörös tenger megfelelő oldalán hangzott el - azaz a próbatétel oldalán. Ehelyett akkor énekelték, amikor látták Isten erejét dolgozni - miután a szabadításuk megtörtént. "Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak" (2Mózes 15:1)

Sőt, a nép így beszélt: "Micsoda hatalmas bizonyság! Csak gondolj bele. Ezt a csodát világ pogányai és gonsztevői is mesélni fogják. Tudni fogják, hogy a mi Istenünk mindenható!" "Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa" (15:14-15).

Mennyire biztonságban és erősnek érezhette magát Isten népe! Arról énekeltek, hogy mennyire fognak tőlük rettegni és milyen tiszteletet fognak kapni mostantól. Mintha csak ezt mondták volna: "Egy egy erőteljes bizonyság. Dicsekedhetünk azzal, hogy Isten kihozott minket egy teljesen reménytelen helyzetből. Mindenki tudni fogja, hogy az Úr velünk van csodálatos erejével és hatalmával."

Azonban ez a bizonyság nem az Izraelitákról szólt. Egyedül Istenről. Az Úr azt mondta: "Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain." (14:17-18). Isten elismertette hatalmát Egyiptommal. Eközben Izrael elbukott a próbatételen. Egyedül Mózesnek volt joga énekelni a nehéz helyet győztes oldalán. Egyszóval a nép a jó éneket énekelte a rossz oldalon. Megvolt a bizonyságuk Isten szabadításáról, de nem volt bizonyságuk arról, hogy bíznak Benne.

Látjátok? Ez az ének - a hit éneke - az volt, amelyet Isten sóvárogva várt a próbatétel oldalán. Bárki tud énekelni, a győzelem után. Még a legnagyobb kételkedők is örömmel tudnak énekelni Istennek, ha áttörést ad. De egy ilyen ének nem a hitről tesz bizonyságot.

Gedeonnak összesen egy 300 férfiból álló kis serege volt, de hittel kiáltott a csata előtt. Mennyire vágyhatott Isten egy Gedeonra, hogy kiemelkedjen a megfélemlített népből a Vörös tengernél, és mindenkit emlékeztessen Isten irántuk tanúsított múltbeli hűségére. Amint látjátok, ami az Urat illeti, a legsötétebb pillanatban kell kiállni. Akkor, amikor minden reménytelennek tűnik, amikor nem látszik kiút, amikor egyedül csak Isten tud megmenteni és megszabadítani. Izrael vészhelyzete a Vörös-tengernél Istentől kapott lehetőség volt a tanulásra, egy olyan pillanat, amikor a hitüket tudták építeni. A hitet másképp nem lehet tesztelni, akkor, amikor minden simán megy.

Bárcsak megemlékezett volna Izrael Isten csodáira, amelyeket Egyiptomban tett értük. Bárcsak bíztak volna a szavában, hogy úgy hordozza őket a karjaiban, ahogy az apa viszi a gyermekét. Bárcsak néhányan elkezdtek volna egy dicsőítő éneket, azt, amelyet később énekeltek a másik oldalon. Bárcsak bízott volna a nép az Úrban, ezt kiáltva: "Ő az én erőm! Az én Uram győzni fog. Ki hasonló hozzád, ó Uram?" Mondjátok, mi történt volna?

Istenbe vetett erős, maradandó hitet alapozhattak volna meg - olyan hitet, amely kiállta volna a nehézségük próbáját. Hitük olyan rendíthetetlenné vált volna, hogy az előttük álló pusztai vándorlás nehézségein is átvitte volna őket. Olyan hietet tudhattak volna magukénak, amely alapra építkezhettek volna. És idővel megtanulták volna minden körülmények között áldani Istent, olyan erős hittel, ami még a poklot is megrengette volna.

De Izrael nem énekelt. Inkább duzzogtak. Zúgolódtak és panaszkodtak. Azzal vádolták Istent, hogy elhanyagolja őket. Minden irántuk tanúsított szeretetét és törödését megkérdőjelezték.

Néhány olvasó talán azt mondja: "Nem természetes dolog ilyen körülmények között énekelni. Mi emberek vagyunk csupán. Ha Izrael helyében lettünk volna, mi is így reagáltunk volna, mint ők. Ordítottunk volna a félelemtől. Teljesen természetes dolog a családunkra, házastársunkra, gyermekeinkre gondolni, amikor ilyen próbatétel előtt állunk."

Ne értsetek félre: A mi Istenünk gondoskodó, szerető Atya. Megvan az ideje a sírásnak, a haragunk kifejezésének. Krisztus testében jelenleg is sokakat a jövőtől való félelem győzött le, attól való félelem, hogy hogyan élik túl. Több mint húsz éve gyülekezeti pásztorként ezt a témakört nem kezelem könnyedén. Gyakran imádkozom: "Uram, tényleg azt követeled, hogy az emberek örvendezzenek, amikor nincs munkájuk és elveszítik otthonaikat? Kétségbeesettek, mert szenvednek. Nincs kedvük énekelni. Nem tudnál egy kis könnyebbséget adni nekik?"

Az evangéliumokon keresztül látjuk, ahogy az Úr megdorgálja tanítványait hitetlenségük miatt: "Hol a ti hitetek?" Ezt a jelenetet újra és újra megtaláljuk. Azonban úgy hiszem, az Úr nem dorgálta meg Mózest, amikor az mondta neki: "Miért kiáltasz hozzám?" Isten azonban egyáltalán nem veszi tréfára, ha az emberek megsértik őt. Arra céloztak, hogy Isten meg akarja engedni, hogy az ellenség elpusztítsa gyermekeiket. És Őt bántotta ez a vád.

"De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba" (5Mózes 1:39).

Amikor bajban vagyunk, mindent tekintetbe véve az Úrhoz kell kiáltanunk. Amikor gyötrődünk a helyzetünk miatt, imádkozzunk: "Uram segíts!" Minden fájdalmunkat és kiábrándultságunkat vigyük elé, mert vágyik arra, hogy halljon minket. Aztán, ha kiöntöttük a szívünket neki, arra vágyik, hogy hitből felálljunk, szembenézzünk a nehézséggel és kijelentsük: "Semmit nem tudok a magam erejéből tenni. Isten az én erőm. Ezért nem félek. Szilárdan fogok állni és meg fogom látni az Úr szabadítását."

Izrael a megszabadulása után énekelt győzelmi éneket. Nem hitből, hanem megkönnyebbülésből. Ez a dal nem a bizalomra épült. Három nappal később derült erre fény, amikor Izrael visszatért a régi kétség és félelem ösvényére a következő próbatételnél.

Szeretteim, gondoskodó és szerető Atyánk van, akit megérintenek a mi erőtlenségünkből fakadó érzéseink. Még Jézus is sírt a megpróbáltatás órájában, ezért elsőkézből ismeri a mi fájdalmainkat. Elküldte Szent Szellemét, hogy vigasztaljon bennünket, reményt és békét szóljon a lelkünknek.

"Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?" (Zsoltárok 137:1-4).

Ez a zsoltár Izrael babiloni fogságát mutatja be. Ekkorra Isten népe mindent elvesztett, beleértve szülőföldjét. Foglyulejtőik pedig azokat a győzelmi énekeket akarták hallani, amelyekről az Izraeliták híresek voltak. "Énekeljetek nekünk! Adjátok elő a jól ismert dalitokat. Hallottunk azokról a győzedelmi énekekről, amelyeket Isteneteknek ajánlottatok. Énekeljétek azokat nekünk."

Szeretteim, a világ most is győzelmi éneket követel Isten népétől. Ez kihívás számunkra. Amit valójában tudni akarnak az az: "Hogyan fogsz reagálni erre a jelenlegi nehézségre? Hallottunk arról, hogy a te Istened hűséges és erős. És most rendkívül nehéz helyzetben vagy. Vajon abbahagyod az éneklést? Vagy bízol Istenedben az ilyen helyzetekben is? Mielőtt ebbe a helyzetbe kerültél, az Ő hűségéről énekeltél. Az hazugság volt? Most miért nem énekelsz? Megváltozott az Istened? Csak mesékről énekeltél akkor? A szabadításról szóló énekeid csak kitalációk voltak? Kitart a hited, amikor a nehéz idők jönnek?"

Nem hiszem azt, hogy ez a követelés csak gúnyolódás lett volna egyedül. Úgy hiszem, a babiloniak bizonyságtételt akartak hallani. Saját vallásuk üres, száraz, reménytelen volt. Isten Igéjéből tudjuk, hogy a gonoszoknak nincs békességük. És a világ békére vágyik, ahogyan mi is.

Nemrégiben egy folyóirat címlapja a következőt harsogta: "New York City - Buli Minden Éjjel!" Valóban, hétvégenkét éjszaka a Times Square-en alig lehet mozdulni a hatalmas bulizni vágyó tömegtől. Azonban késő éjszaka, hajnali 2-3 körül elkezdődik a jajgatás. Kétségbeesett hangok hallatszanak az utcákról, felfedve ezeknek a buliknak a gyötrelmét. A hangok ismétlődnek és eltéveszthetetlenek: Az emberi lélek gyötrelmei az üresség és reménytelenség miatt.

Amikor ezt a zsoltárt olvasom, meg vagyok róla győződve, hogy a babiloniak ugyanilyen elkeseredettek voltak. Hallottak Izrael Istenéről, arról az Istenről, aki csodákat tett, aki törődött népével, aki a biztonság bástyája volt népe számára. Ezek a fogvatartók igaz bizonyságot akartak látni. Szinte könyörgésnek képzelem, ahogy mondták: "Kérlek, énekeljétek nekünk azokat a vidám énekeket, amit Sionban. Mutassátok meg nekünk azt az Istent, akinek van ereje reményt adni a nehéz időkben. Ha ez a ti Istenetek, miért sírtok most? Hol a békességetek, az örömötök? Hol az ő ereje, amit nektek szánt?"

A babiloniaknak szükségük volt arra, hogy lássák Isten népét győzelmi dalt énekelni, amikor a legnehezebb időszakukban voltak. Olyan bizonyságra vágytak, amely mindegy hogyan, de békességet ad a szívüknek. Elképzelem őket, ahogy mondják: "Akár csodát is mutathatnátok nekünk, de az sem számítana. Nem érdekel minket, ha a sánták járnak vagy a vakok látnak. Egy olyan embert akarunk látni, akinek az Istene a békesség forrása akkor is, ha minden rosszra fordul. Erre a csodára vágyunk."

"Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik" (Ézsaiás 26:3). Szeretteim, ez ugyanaz a csoda, az a természetfeletti jelenségm amit a világ most látni akar.

Azok az Izraeliták, akik láncba verve ültek Babilonban, nem énekeltek. Egyértelmű, hogy semmit nem tanultak saját tapasztalataik után. Bármilyen próbatételen mentek át, az hiába volt. Minden figyelmeztetés, prófécia, reményteli üzenet az Úrtól felesleges volt számukra.

Így aztán a babiloniak kiábrándultan otthagyták őket. Talán ezt mondták magukban: "Ezeke az Izraeliták semmiben nem különböznek tőlünk. Azt gondoltuk, hatalmas Istenük van, de képtelen örömöt adni nekik a nehézségeikben. Mi értelme keresni egy ilyen Istent? Egyáltalán nincs remény a földön. Amikor jön a nehézség, ezek az Izraeliták ugyanúgy kétségbeesnek mint mi."

Szeretteim, ez a világ nem reagál a jó igehirdetésekre. A gyülekezeti programok nincsenek rájuk hatással. Még a gyógyulásoknak is kis hatása van, amióta annyi "csodatevő gyógyszert" találtak fel az életük során. Láttak már bypass műtétet , lábvisszavarrást, szív, szem, tüdő, májátültetést, olyan gyógyulásokat, amelyeket egyébként Isten bölcsessége tesz lehetővé.

A világ olyan keresztény látványa után sóvárgog, aki mélységes próbatételben van - olyan valaki után, aki bajban van, falhoz szorítva, nincs menekülési útja - és mégis énekel. Ez a keresztény örvenezik és bízik Istenében. Nem panaszkodik a helyzete miatt. Ehelyett Isten hűségéről énekel. Sem emberben, sem a körülményekben nem bízik, hanem egyedül Istenben.

Ez az a csoda, ami megnyeri az elveszetteket: az igaz békesség csodája a sötét időkben. Miért? A világi és gonosz emberek szintén nehéz helyzetben vannak és reményre vágynak.

A győzelem után énekelt győzelmi ének nem a hit igaz dala. Miért? A kétségeinkre nem mértünk halálos csapást a tapasztalataink alapján. Azaz, amikor csodálatos szabadítást élünk át, időlegesen eláraszt a hálaadás folyama. Természetes módon örülünk, mert Istenünk kegyelmesen cselekedett a mi javunkra minden kétségünk ellenére. Nos, akkor mi van a kétségeinkkel? Csak még jobban elmélyülnek a szívünkben.

Kedves szent, a tény az, hogy Isten vezetett tégeg a jelenlegi helyzetbe. Minden oldalról akadály vesz körül, mégpedig úgy, hogy látszólag az ellenség közelít. És Mózeshez hasonlóan mondhatod: "Uram, hűségesen vezettél engem egész életemben. Nem értem, hogy min megyek keresztül. A jövő annyira sivárnak tűnik."

Jelenleg olyan kaotikus időket élünk, amilyet a világ még nem látott. Sátán pedig a félelmet használja arra, hogy tömegeket kínozzon. És mindezek közepette a mi Urunk hívja az Ő népét: "Hogyan fogod kezelni ezt? Elhiszed az én ígéreteimet mindannak ellenére ami körülötted történik? Bízol-e bennem a legmélységesebb félelmeid ellenére?"

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, az Úrra kell irányítanunk gondolatainkat: "Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik." (Ézsaiás 26:3). Ebbe beletartozik az akaratunk is. Mindegy, hogy mennyire komolyra fordul a helyzetünk, a hit fel kell támadjon bennünk ezt mondva: "Nem ördög, nem világ! Én abban bízom, Aki mindig hűségesen megszabadított engem."

Ekkor jön a tökéletes béke. Ezt maga az Úr adja, aki gyönyörűségét leli abban, ha Benne bízunk. Aztán amikor a káosz vesz körül, az életünk erőteljes örömüzenetet hirdet. Olyan dalt adott számunkra, amit a világnak kell énekelnünk: "Az Úr hűségesl. Átlát az Ő népén!"

Itt az idő, hogy kibéküljünk Istennel!

emese_kisfaludy — Wed, 04 Nov 2009 13:15:09 -0600

“A kegyelem idején meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korinthus 6:2, kiemelés tőlem)

Ez az üzenet azokhoz szól, akik elfordultak az Úrtól. A visszaesés "hitehagyást, elfordulást, elesést" jelent bibliai értelemben. Pál apostol szerint, aki a fenti verset írta: Íme, most van az üdvösség napja." Másszóval: Ha valaha tervezted, hogy hinni fogsz Jézusban, akkor itt van az ideje..

Pál kijelentése egyszerre meghívás és figyelmeztetés. A figyelmeztetés a következőképpen szól: "Ne vedd Isten kegyelmét hiába. Ne vedd semmibe, ne mulaszd el vagy ne tedd félre Isten feléd nyújtott kegyelmének ajánlatát."

Jézus figyelmeztetett, hogy sok hívő el fog fordulni és hitében ki fog hűlni. "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." (Máté 24:12). Üzenete tisztán érthető. Sokan akik szeretettel égtek Isten dolgai iránt, hűtlenné fognak válni. Lelki elhidegülésbe sodródnak. Némelyek pedig visszaesnek eredeti test-szerinti életmódjukba. Mikor fog mindez történni? Jézus szerint mindez “a vajúdás kínjainak kezdete idején” fog megtörténni. (Máté. 24:8)

A napjainkban észlelhető - a hittől a hitetlenségre való - elfordulás akkor mutatkozik mikor a legkevésbbé számítunk rá. Sőt, azt várnánk az emberektől, hogy közelebb kerülnek Istenhez. “A vajúdás kínjainak” kezdeténél állunk, amire Jézus utalt. Még a világ is egyetért azzal, hogy napjaink a kifejezethetetlen gonoszság napjai; korlátozás nélküli kapzsiság, dühöngő szexuális fajtalanság, a sokaság mindenféle szenvedélynek hódol, iszákosságtól, kábítószereken keresztül a pornográfiáig.

A kérdésem ez: Most van itt az ideje az üdvösség elhanyagolásának? Egyáltalán nem! Ha valaha is szeretted és követted Jézust, de most hideggé váltál, a Szent Szellem hozzád beszél. Hív téged, hogy térj vissza Krisztus kegyelmes karjába. Részvéttel sürgetlek, hogy halgass arra amit a Szent Szellem mond. Akinek van füle a hallásra, hallgassa meg amit mond.

Némelyek, akik elfordultak, ezt mondják szívükben: “Bármikor kibékülhetek Istennel, amikor csak akarok. Csak még nem vagyok készen. Nem haragszom Istenre, csak élvezni akarom a barátaim társaságát és jól érezni magam. Tudom, hogy Isten szeret és kegyelmes. Amikor készen állok, vissza fogok térni hozzá.” Különösen olyan fiatalok között hallok ilyesmit, akik elfordultak.

A Szent Szellem kényszerített rá, hogy rámutassak az ilyen elhidegülés veszélyére. Ez nem azt jelenti, hogy Isten elfordulna az ilyen emberektől; kegyelme folyamatosan készen áll. Krisztus vére a bűnösök felé soha nem fogja elveszíteni erejét. De az elhidegedésnek van egy erős és előre látható hatása.

A kifejezés “megkeményedés” olyan állapotot mutat, amelyet a Szent Szellem minden kedves kérlelése és meggyőző érvelése érintetlenül hagy. Ez az állapot hidegséggel kezdődik - a személy saját akaratából elfordul Istentől és nem áll szándékában engedelmeskedni az evangélium hívó szavának. Azok számára, akik hidegen elfodulnak Isten szavától - akik távol maradnak a Szent Szellemtől - a megkeményedés az eredmény.

Pál beszél erről, amikor mondja, hogy Krisztus visszajövetele előtt: “Az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás...” Tömeges hittől való elfordulásra utal, amit egy antikrisztusi szellem kiengedése fog követni. (lásd 2Thesszalonika 2:3) Azokat, akik “nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek” (2:10) Isten kiszolgáltatja a tévelygésnek, hogy inkább higgyjenek a hazugságnak, mint az igazságnak. Azok, akik elfordulnak az Úrtól, az igazságtól, "elveszik ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek." (2:12).

A zsidókhoz írt levél erre figyelmeztet: “Vigyázzatok testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.” (Zsidók 3:12-13)

Kedvesem, a zsidó levél alapján figyelmeztetlek. Korábban ezt olvashatjuk ebben a fejezetben: “Ezért, amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket, mint az elkeseredés napján a pusztában,...” (3:7-8) “...ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.” (4:14)

A hitünkhöz való ragaszkodás döntő dolog, mert a hitetlenség bűne keményít meg leginkább. Izrael megkeményítette szívét “az elkeseredéskor, a kisértés napján a pusztában...” (3:8) Ez Izrael nehéz próbatételének idején történt, amikor hatalmas nehézségeken mentek keresztül. Azokban az időkben úgy tűnt, hogy Isten ígéretei nem válnak valóra. Amikor úgy látszott, hogy Isten többé nem válaszol sírásukra, ellene fordultak.

A mai nemzedék keresztényei között is valami hasonló történt. Beszéltem olyan hívőkkel, akik valaha lelkesek voltak, de most már megkeményítették a szívüket. Ezek az emberek valamikor hűségesen követték az Urat. Hittek az Igében, életüket a bibliai igazságra alapozták, szívük lángolt Jézusért. Aztán egy törés következett be az életükben és elkeseredésükben az Úrhoz kiáltottak, de imáikra nem jött válasz, legalábbis az ő időrendjük szerint. Haragjukban Istent hibáztatták: “Nem tetted meg amit kértem!” És ma hallani sem akarják, amit mondok nekik.

Mások elestek istentelen barátokkal való kapcsolataik miatt. Isten kegyelme még mindig elérhető számukra, meghosszabbította kegyelmét, de idővel a bűn élvezete megkeményítette szívüket.

Isten segítsen minket ezekben a bizonytalan időkben, hogy halljuk hangját, hogy egyikünk se keményítse meg szívét a megpróbáltatás idején! Talán azt gondolod, hogy soha nem fogod megkeményíteni a szívedet. De biztos, hogy nehéz idők és megpróbáltatások jönnek mindazokra, akik Jézust követik; senki nem lesz kivétel. Ezért, “Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (4:7)

Itt az idő, hogy kibéküljünk Istennel, mert a jelen nemzedék elvesztette az Isten iránti tiszteletet.

A romláshoz vezető út ez: amikor nincs többé Istenfélelem a földön. A Szentírás újra és újra beszél az Isten iránti félelemről; “Ne tartsad bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat.” (Példabeszédek 3:7) “Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat” (8:13) “Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt;az Úrnak félelme távol tart a rossztól.” (16:6)

Évekkel ezelőtt meghívást kaptam a Yale Egyetemre. Amikor megérkeztem, figyelmeztettek, hogy egy csoport demonstrálni fog és meg fogják zavarni előadásom. Amint kiléptem a pódiumra, láttam néhány tiltakozót, kezükben táblákat tartottak.

Beszédem címe aznap este ez volt: “A Pokol: Hogyan néz ki és ki fog oda menni.” Pontosan azt prédikáltam amit Jézus is mondott: “...ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Amint beszéltem, halálos csend volt az előadóteremben. A meggyőződéstől a levegő egyre nehezebbé vált. A beszéd után mindenki csendben hagyta el a termet.

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot. Igazi Istenfélelem tötötte be azt a helyet, egy tiszteletteljes félelem még azok közt is, akik az evangélium ellen voltak. A New York Times egyik jól ismert írója írt az eseményről. Később elmondta nekem: “Az előadóterem olyan csendes volt, hogy a tollam hatott hangosnak.”

Amint átsétáltam az előcsarnokon az előadás után, néhány tüntető még mindig ott áll táblákkal a kezében. Amikor megláttak engem, elfordultak. Nem tudtak magyarázatot adni Isten magasztosságára és szentségére amellyet nemrég megtapasztaltak.

El kell mondanom azonban, hogy az Istenfélelem napjai elmúltak. Ma Sátán a megelégedettség evangéliumát szabadította a népre. A földalattin fizetett hirdetések harsogják: “Nincs Isten-érezd jól magad!” A Londoni buszon is olvashatjuk: “Nincs Isten - Bulizzunk!”

Miért léteznek ilyen kijelentések Istenről időről időre? Mert az emberiség soha nem volt képes lerázni magáról a bűn következményeitől való félelmet. A világot gyötri az Ítélet Napjának valósága, a végleges elszámolás ideje és a szószerinti pokol. A Szent Szellem hűségesen figyelmeztet minden nemzedéket, mindegy milyen mélyre bukottak. És most is beszél.

Ahol az Isten iránti félelem nem létezik, az emberek egy olyan evangéliumot találnak ki, mely kényelmes számukra.

A világ egy olyan evangéliumot főzőtt ki, amelyben nincs Isten és így nincs menny és pokol. Nincs örök élet, semminek és senkinek nem kell számot adni.

Hol van Jézus ebben kényelmes evangéliumban? Részese, de az a Jézus egy másik Jézus! Egy "toleráns" személy, aki a tökéletes emberi szeretet megtestesítője. Minden vallást magába foglal, alkalmazkodik azokhoz akik a homoszexuális házasságot gyakorolják, azt hirdeti, hogy nincs jó és rossz. Nincsenek bűnösök ennél a Jézusnál - és így a bűnt meg sem említik, még kirívó magatartást sem. Az üzenete azt mondja, hogy nem kell megváltozni, mert semmi rossz nincs bennünk. Őbenne nincs ítélet vagy harag.

Pál ezt egy “másik evangéliumnak” nevezte. (Galata 1:6) És figyelmezetetett, hogy azok, akik ezt tanítják: “el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát” (1:7) Látható, hogy az ilyen evangélium csábító és tetsző sokak számára. És sokan, különösen a fiatalok közül hallgatói lesznek. Ez megmagyarázza, hogy miért fogadja el egyre több fiatal a homoszexuális házasságot. Egyre több evangéliumi egyház is elfogadja ezt a nézetet. Pontosan úgy történik, amint Pál figyelmeztetett: “Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel ... Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket." (Róma 1:25-26).

A világ elhajíthatja a Bibliát és visszautasíthatja az igazi Jézust, Isten saját Fiát. Ugyancsak megtagadhatja a menny és pokol létezését. Mindig lesz olyan aki megtagadja Krisztus feltámadását, valamint a mi feltámadásunkat a halálból Isten hatalma által. Jézus maga mondta azonban, hogy a halál után lesz egy nap, az ítélet napja. Figyelmeztetett egy szószerinti pokolra ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Mondta, hogy a pokolban a sötétséget még érezni is lehet, hogy a férgük soha nem szünik meg, ami pedig nem más mint a lelkiismeret.

Láthatjuk, hogy ha egyszerűen kijelentjük, hogy nincs Isten, nincs pokol és nincs Ítélet Napja, nem változtat semmit a valóságon. Micsoda elképzelhetetlen borzalom az amikor valaki felébred a másvilágon és ráébred, hogy mindez igaz. Pál figyelmeztet: “A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak és olyanokra akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben.” (2Timóteus 4:1-2)

Ez világos figyelmeztetetés Istentől mindazok számára akik elfordultak hitükben. Kegyelemteljes hívó szó. Olyan, mintha egy hírnök állna a pusztulásba vezető széles út szélén és kiabálna: “Fordulj vissza, térj vissza, az út amelyen mész, egyenesen a pusztulásba vezet.” Ez az igazi szeretet és kegyelem üzenete.

Most van itt az ideje kibékülni Istennel, mert Jézus hamar visszajön.

Mindazok akik hisznek Jézusban, tudják szívükben, hogy az idő közel van. Krisztus beszélt erről. Az igaz, hogy nem tudjuk a pontos órát, hogy mikor fog vissza térni, hiszen Jézus maga is ezt állította. De rávilágott beszédében azokra a dolgokat amelyek meg fognak történni mielőtt visszajön: “Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok!...És amikor háborúk és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” (Lukács 21:8-9)

“Azután így folytatta: “ ...nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenféle nagy földrengések, járványok és éhinségek lesznek, rettenetes dolgok történnek és hatalmas jelek tűnnek fel az égen....és akkor meglátják az ember fiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (21:10-11, 27, kiemelés tőlem)

Mikor fogjuk Őt látni amint dicsőséggel eljön? Jézus azt mondta, akkor lesz ez, amikor: “az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek." (21:26) Egyes tanítók állítják, hogy ez megtörtént Jeruzsálemben i.sz. 70-ben. Azonban biztosan nem erről volt szó, mert a világ akkor nem látta Krisztust visszatérni a felhőkben hatalommal és nagy dicsőségben.

Az igazság az, hogy ez a fejezet az egyik legbiztosabb jele annak, hogy Jézus hamarosan vissza fog jönni. Csak gondolj napjaink megrázkódtatásaira. Az egész világot gazdasági, erkölcsi megrázkódtatások érik természeti csapásokon, terrorizmuson, nukleáris háborús fenyegetéseken keresztül. Mi a hatása ezeknek megrendítő eseményeknek? Semmi kétség: az emberek olyan félelemben élnek, mint még soha.

Bámulatos, hogy nem hallunk sok prédikációt Jézus visszatéréséről. Egyesek szerint visszajön, de nem a mi időnkben. Mások úgy tanítják, hogy: "Először az egyháznak kell hatalmat kapnia és az ezer évig fog tartani." (Ez az alapja a "hatalmi teológiának"/dominion theology nevezett hitrendszernek).

Jézus figyelmeztet minket az ilyen tanításokról. Azt mondja: “Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én Uram...” (Máté 24:48) Pál ugyancsak beszél erről: “Ime , titkot mondok nektek: nem fogunk mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonszóra; mert meg fog szóllani a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlánságban, mi pedig elváltozunk.” (1Korinthus15: 51-52)

Midezek várakozásrólbeszélnek. Pál szerint a várakozás az, ami kimunkálja bennünk, hogy Isten igazi munkájában legyünk elmerülve. “Ezért szeretteim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok nem hiábavaló az Úrban.” (15:58, kiemelés tőlem) Mindig az Úr munkájában kell elmerülnünk, amíg vissza nem tér.

Amikor tinédzserként először elkezdtem prédikálni, az Úr visszajöveteléről tanítottam. Később, amikor a huszas éveimben New Yorkba jöttem, az utcán a bandáknak és kábítószer függőknek Krisztus visszajövetelét hirdettem. Beszéltem az Isten iránti igazságos félelemről, hogy az Urat nem lehet megcsúfolni és arról a mindennapos várakozásról, hogy Jézus a legkevésbé várt pillanatban jön vissza. Azóta ezt az üzenetet az egész világon hirdettem és folytatni fogom amíg élek!

Jézus világosan megmondja: “Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva...legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk...Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr virrasztva talál...és ha a második őrváltáskor érkezik...virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lukács 12:35-40)

A Szent Szellem hív minket, hogy ébredjünk fel és adjuk át mindenben magunkat Jézusnak - most, ma!

Ez ugyanaz a hívás amit Izrael kapott sok évvel ezelőtt: “Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába,...Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya!...ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg.” (Ézsaiás 52:1-3)

Hallgasd mit mond a Szellem neked ma. Ézsaiás üzenete Izraelhez szólt, de mindenkinek és minden korban beszél. Csak gondold meg: mint Izrael, te is Isten szerelmese vagy - és te is sokáig fogságban voltál. Túl sokáig voltál bilincsekben. Az ördögnek nincs semmi joga hozzád, ő nem halt meg érted.

Itt az ideje annak, hogy felkelj a porból. Ha hit által egy lépést teszel - ha a kegyelem és irgalom trónjához járulsz - bilincseid le fognak hullani. Erre hívlak ma: kelj fel a félelem porából! A csüggedésből, a hitetlenség porából!

Jézushoz tartozol. Joga van hozzád, de neked kell az első lépést megtenned. Ő nem fog erőltetni téged, hogy felkelj. Neked kell felemelkedni és lerázni a bilincseket. Emelkedj fel ma!

Évekkel ezelőtt, szemtől szemben álltam az egyik gonosz Mau Mau banda tagjával Brooklyn Fort Green Project-ban. Ahogy Jézusról beszéltem ezeknek a megkeményedett fiataloknak, a fiatal bandavezér Nicky Cruz megátkozott engem. Az első üzenetem hozzá ez a pár szó volt; “Nicky, Jézus szeret téged.” Ez mindig Krisztus evangéliumának első hívása: “Jézus szeret téged!” Mindig van kegyelem, megbocsátás és gyógyulás hit által mindenkinek aki jön.

De volt egy második hívás is Nickynek és bandájának. Az a hívás később jött, a bandák összejövetelénél, a régi St. Nicholas Arénában. Mondtam nekik, “Hallottátok az evangéliumot, most tudjátok, hogy Jézus szeret titeket, de azt is tudnotok kell hogy meg tudtok változni. Arra kérlek titeket, hogy keljetek fel - most, ma. Jöjjetek előre és adjatok át mindent Jézusnak.

Az volt a változások kezdete több fiatal életében; változások, amelyek nemzedékeken át láthatóak a mai napig.

Engedjétek meg, hogy megmutassam a nekünk adott reményt. Az Úr ezt mondta Izraelről: “Népem megrögzötten elfordul tőlem...hogyan adnálak fel?” (Hóseás 11:7-8) ”Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult róluk-” (14:5)

Mindez a kereszt előtt hangzott el, Jézus vérének kiömlése előtt. Ma itt van a felhívás. Ha már régebben hallottad, halld meg újra: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik mefáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté11:28-30)

Erre serkentelek benneteket ma, most: Csak jöjjetek, higgyetek. Találjatok lelki nyugalmat. Isten ígérete, hogy találkozni fog veletek. Ámen!