A sűrű programokkal teli ünnepi időszakban minden keresztény felidézi a karácsony valódi jelentőségét: Jézus eljövetelét. Szívünk megtelik hálával, hogy az Atyaisten elküldte a Megváltót, hogy megszabadítson bennünket. Krisztus születésének ünnepelése sokféle áldással telt drága és kellemes időszak. A nappaliban a karácsonyfa alatt lévő színes ajándékokat nézegetjük, dalokat és dícséreteket éneklünk, hálát adunk Istennek a sokféle áldásért.

Úgy érzed, hogy a kísértések erősebbek életedben és Krisztushoz való ragaszkodásod legyengült? Vagy talán úgy érzed, hogy Isten Igéje nem olyan lelkesítő mint régebben és imáid gyengébbek lettek? Talán még attól is félsz, hogy lassan kihűl szereteted Jézus iránt?

Ha ez igaz, akkor ez az üzenet hozzád szól. Habár ilyen szellemi gyengeségbe estél, van remény számodra. Van isteni erő az ilyenek számára — és Megváltónk azon dolgozik, hogy kiemeljen a letörtségből, a szellemi eltompulásból és mennyei tüzével megújítson téged.

"Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem" (Zsoltárok 18:17-20).

Úgy hiszem, kevés keresztény vallja magát türelmetlennek. Jézus legtöbb igaz követője beismeri, hogy még nem érte el azt a szintet, hogy olyan krisztusi legyen, mint szeretné. Azt is elismerik, hogy az életük egyes területein fejlődésre van szükségük. De kevés keresztény ismeri fel önmagában azt a fajta türelmetlenséget, amely természetét tekintve szellemi.

Három olyan emberről szeretnék beszélni, akiket Isten nagy mértékben használt - és arról, hogy milyen módon használta bukásukat arra, hogy isteni tulajdonságot alakítson ki bennük.

Manapság sokat hallunk sikerről és arról, hogy miképpen lehet sikeresnek lenni. A Biblia szerint a siker egészen mást jelent. Ha megvizsgáljuk azokat akiket Isten használt nemzedékük felébresztésére, látni fogjuk, hogy a fájdalom, a szomorúság, a kínlódás és a kudarc voltak az eszközök.

"Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja." (Zsoltárok 37:28).

Izrael reménytelen helyzetben volt. Csapdába kerültek, előttük a Vörös tenger, jobbról és balról hegyek. Hátulról pedig a feldühödött fáraó és páncélozott harcikocsijai közeledtek hozzájuk.

“A kegyelem idején meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korinthus 6:2, kiemelés tőlem)

Ez az üzenet azokhoz szól, akik elfordultak az Úrtól. A visszaesés "hitehagyást, elfordulást, elesést" jelent bibliai értelemben. Pál apostol szerint, aki a fenti verset írta: Íme, most van az üdvösség napja." Másszóval: Ha valaha tervezted, hogy hinni fogsz Jézusban, akkor itt van az ideje..