"Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem" (Zsoltárok 18:17-20).

Úgy hiszem, kevés keresztény vallja magát türelmetlennek. Jézus legtöbb igaz követője beismeri, hogy még nem érte el azt a szintet, hogy olyan krisztusi legyen, mint szeretné. Azt is elismerik, hogy az életük egyes területein fejlődésre van szükségük. De kevés keresztény ismeri fel önmagában azt a fajta türelmetlenséget, amely természetét tekintve szellemi.

Három olyan emberről szeretnék beszélni, akiket Isten nagy mértékben használt - és arról, hogy milyen módon használta bukásukat arra, hogy isteni tulajdonságot alakítson ki bennük.

Manapság sokat hallunk sikerről és arról, hogy miképpen lehet sikeresnek lenni. A Biblia szerint a siker egészen mást jelent. Ha megvizsgáljuk azokat akiket Isten használt nemzedékük felébresztésére, látni fogjuk, hogy a fájdalom, a szomorúság, a kínlódás és a kudarc voltak az eszközök.

"Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja." (Zsoltárok 37:28).

Izrael reménytelen helyzetben volt. Csapdába kerültek, előttük a Vörös tenger, jobbról és balról hegyek. Hátulról pedig a feldühödött fáraó és páncélozott harcikocsijai közeledtek hozzájuk.

“A kegyelem idején meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korinthus 6:2, kiemelés tőlem)

Ez az üzenet azokhoz szól, akik elfordultak az Úrtól. A visszaesés "hitehagyást, elfordulást, elesést" jelent bibliai értelemben. Pál apostol szerint, aki a fenti verset írta: Íme, most van az üdvösség napja." Másszóval: Ha valaha tervezted, hogy hinni fogsz Jézusban, akkor itt van az ideje..

Istennek van egy szent maradék népe, akik megtanulták a szükséges titkot a mai veszélyes időkre.

(David Wilkerson; Szeptember 28, 2009)

Amikor a világ láthatóan remegni fog, lesz egy nép akiknek erejük lesz a bajos időkben is. Ezek azok lesznek, akik az Úr közelében menedéket fognak találni a veszélyes időkben.

Sokat hallunk reményről-politikusoktól, számtalan könyvből és más médiumon keresztül, de mindezek nem nyújtanak maradandó üzenetet.

Talán fellelkesedünk és bizalmunk feléled a hallottakra, még fel is frissítik lelkünket és egy időre reményt hoznak, de mivel alaptalan gyakorlat nélküli remény, hamarosan elhalványul.

Az egész világ vágyódik egy maradandó reményre. Világszerte a sokaság szívből jövő kiáltása; “Valaki, valahol, legyen szíves és nyújtson valami reményt, valami maradandót.”

Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra." (2Timóteus 1:12, kiemelés tőlem).

A Jézust követő sokaság Galileában éhes kezdett lenni. Jézus félrehívta Fülöpöt és egy fontos kérdéssel fordult hozzá: “Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye Fülöpöt, mert Ő már tudta, hogy mit fog tenni.” (Jn. 6, 5-6)