Péter az utolsó időkről beszél első levelében. Nyíltan kijelenti: “Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” (1Pt. 4:7-8)

Amikor Isten az Ő Szellemén keresztül lélegzik, mindenki tudja, hogy itt van. Lukács, az Apostolok Cselekedeteinek szerzője ezt írja: "hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek." (ApCsel 2:2). Én azt a fordítást szeretem, amelyik "erős szélnek, szélviharnak" írja le ezt a részt.

“Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." (Lukács 6:35-36).

“Korán reggel, amikor elmentek a fügefa melett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: “Mester, nézd a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus így válaszolt nekik: “Higgyetek Istenben!”

“Ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (Jel. 14, 4-5)

Feleségemmel együtt egyik nőismerősünk társaságában vacsoráztunk, akit már régóta ismerünk. Evés közben hirtelen olyasmiről kezdett el beszélni amiről keresztények országszerte beszélnek. Ezt mondta:

Keresztény hívők világszerte úgy érzik, hogy az utolsó napokban élünk. A növekvő válság és félelem, egy hatalmas megrázkódtatás jelei - még a világi kommentátorok számára is egyértelműek. Ezért most Jézus összes követője számára a jelen óra kérdése a következő: “Kitart-e a hitem mindazon keresztül ami még jönni fog?”

"Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át..."

“Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Úrnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet!...Ébredj már, ébredj már, kelj föl Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted..."

Mi vár Jézus Krisztus egyházára? Ez a kérdés az egész világon érdekli a hívők sokaságát . Amint megrendítő eseményekről hallunk a föld minden részéről, sokan csodálkoznak: “Fel fogja-e ébreszteni a Szent Szellem a keresztény egyházat Jézus jövetele előtt? Krisztus teste győzelmi kiáltással vagy csak valamiféle nyafogással fogja itthagyni a földet?”

Harmincöt évvel ezelőtt az Úr azzal terhelte meg a szívem, hogy egy gyermekotthont alapítsak Amityville-ben (New York, Long Island). Igazában úgy éreztem, hogy az Úr akarata van e mögött a terv mögött, de másfél év után az állam lehetetlen kötelezettségeket hozott fel. Azt kérték, hogy egy pszichológust alkalmazzunk, akinek ez lenne a főállása, ugyancsak egy papot és egy rabbit, ha katolikus vagy zsidó fiúknak adnánk itt otthont.