"Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.“ (Hab. 2:4, kiemelés tőlem). Az általam idézett igevers a világon minden keresztény számára ismert. Évszázadok óta a "hit által való élet" a hívők napi elhatározását erősítette minden nemzedékben.
Habakuk próféciája az első, ahol említésre kerül a hit által való élet elképzelése. Később, az Újszövetségben Pál apostol háromszor is felidézi ezt a részt. Ma a Habakuk 2:4 a Szentírás egyik leggyakrabban tanított része. Sok gyülekezet hitvallásának alapját képezi. A "hit által élni" kifejezi, hogy hogyan igazulunk és szentelődünk meg, hogyan találunk békességet és örömet, hogyan győzhetjük le a bűnt. Ezek nagyszerű alkalmazásai Habakuk erőteljes igazságának.
Most azonban az idézett rész történelmi hátterét szeretném megvizsgálni. Amikor Habakuk arról beszélt, hogy "hit által élni", Izrael népét akarta felkészíteni az eljövendő nehéz időkre. Ez az örök igazság szolgált segítségül az embereknek, hogy az előttük álló csapásokat átvészeljék. A maihoz hasonló időszakban kapták ezt az üzenetet.
Habakukra hatalmas teherként nehezedett az Úrtól kapott üzenet, amely az Izraelre váró csapásokról szólt. Ebben az időben Isten törvényeit megszegték, semmibe vették. A bírák a gonoszok javára döntöttek. A gazdagok Isten törvényét arra használták, hogy meglopják a szegényeket és fondorlatos praktikákkal vagyonokat szerezzenek. A kapzsiság nyílt közakarattá vált.
Habakuk mélyen gyötrődött mindazok miatt, amit az Úr mutatott neki. Az Ige szerint ez "fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása" (Hab. 1:1) A világiasság keresztülszőtte a gyülekezetet. A környező nemzetek szintjére süllyedt az erkölcs. Ahogy Habakuk mindezekbe belelátott, felkiáltott: "Uram, miért van ez a sok bűn? Miért győz a gonosz a jó felett?"
"Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet." (Hab. 1:3-4).
Habakuk megkérdezte Istent, hogy meddig engedi még ezt a sok gonoszságot: "Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?" (1:13). "Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz!" (1:2)
“Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!" (Hab. 1:5). Az Úr ezt mondta Habakuknak: "Egy nevelőpálcát támasztok, amely ítéletet hoz a földre. Ezt én fogom megcselekedni. Ha elmondanám, hogy milyen gyorsan bekövetkezik és hogy milyen rettenetes lesz, el se hinnétek."
Íme, az Ige, amelyet Habakuk a nevelőpálcáról kapott: "Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi." (lásd 1:6).
Ez a rettenetes látomás Habakukkot velejéig megrázta. Ezt mondja nekünk: "Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!" (3:16).
Ezután Habakuk prófétaként reagált az elhívásra. Tudta, hogy Izrael istenfélő maradéka eljön hozzá, hogy megkérdezze: "Hogyan fogjuk tudni átvészelni a ránk váró rettenetes dolgokat? Ha népünket Isten haragja súlytja, mit tehetünk? Hogyan éljünk? Mit vár tőlünk az Úr?"
Ugyanezt a kérdést hallom ma is Isten népétől, amikor a mi világunk szembesül az erősödő nehézségekkel. Bizonyos vagyok benne, hogy Isten munkája az a sok felfordulás, amit látunk. Most újra felkelt, hogy leszámoljon a kapzsisággal és a Szodoma-szerű perverzióval. Nevelőpálcáját felemelte az özvegyek pénzsóvár megrablása és a szegények kifosztása ellen.
Hogyan válaszolt erre Habakuk? Imádságban félrevonult Istenhez. A szívét arra készítette fel, hogy az Úrtól halljon Igét népe számára. A próféta így kezdte imádságát: "Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (2:1). (Angolban: ... várom, hogy mit mond nekem, mit válaszohatnék én, ha megdorgál." - a ford. ) Vegyük észre, hogy Habakuk megnyitotta szívét a dorgálásra. Így imádkozott: "Istenem, kezdd a munkát azzal, hogy megvizsgálsz engem."
Tudjuk, hogy Habakuk már megkérdőjelezte ezelőtt Istent, mert túl lassan válaszolt az imádságára: "Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg?" (1:2) Azt hiszem, Habakuknak meg kellett küzdeni önmagában némi kis "Jónás szindrómával". Tudta, hogy nem lehet kárörvendő, mondván: "Ugye megmondtam", amikor Isten bosszút áll az öntelteken.
Az Úr Habakuknak kijelentette Igéjét. Ez megváltoztatta a próféta imádságát a "Miért késlekedsz az ítélettel?" kérdésről az "Uram, amikor ítélsz, emlékezz meg kegyelmedről is."-re. "URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!" (3:2)
Ez a csodálatos Ige, amit Habakuk kapott, nem csak az ő napjaira szólt, hanem minden nemzedéknek egészen napjainkig. "A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté!" (Hab. 2:3) Isten nyilvánvalóvá tette Habakuk számára, hogy ez az Ige nem azoknak szólt, akik önteltek és a testben, az emberek ígéreteiben bíznak.
Ma is sokan Isten népéből a kormány segítségében reménykednek - dollártrilliók lettek beígérve, hogy megmentsék a gazdaságot, talpra állítsák a pénzügyi rendszert, munkahelyek millióit hozzák létre. Azt remélik, hogy országunk legokosabb vezetői megoldják a problémáinkat, és újra a bővölködés útjára vezetnek. Ó, milyen arrogáns dolog azt gondolni, hogy a pénz megjavítja az emberek gondolkodását! Micsoda önteltség azt hinni, hogy a nemzeti valutánk felér Isten igazságos útjaival.
"Hit által" lehet egyedül Isten népének szembenézni a nehézségekkel és nyomorúsággal. Ez volt az egyetlen út Habakuk idejében is, és minden ószövetségi nemzedék idején is, és ugyanez igaz az újszövetségi időkre. Napjaink szenvedéseiben ugyanaz az alapvető igazság áll: "Az igaz, hite által él".
Mit jelent hit által élni? Isten Igéje azt mutatja, hogy többet jelent egyszerű hitnél. Hit által élni azt jelenti, hogy meglátjuk Isten kezét és szentségét minden csapásban és szenvedésben. "Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott." (Zsolt. 9:16).
"URam, fölemelted kezedet, de (a bűnösök) nem látják." (Ézs. 26:11). A világ nem látja Isten felemelt kezét, amely ítéletet hoz. Azok, akik hit által élnek, készek elismerni: "Amit most látunk, az Isten kezének munkája. Szentségét alapozza meg. Megtartja szavát."
Ha hit által élünk, tiszteletteljes félelem kell, hogy eltöltsön Isten erejétől. Lehetetlen nem meglátni hatalmas erejének munkáját a mai világban. Gondold meg: az Ige azt mondja: "A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli." (Péld. 18:11). Nos, két hét alatt Isten az egész Földet megrázta azáltal, hogy romba döntötte a nemrég még hatalmas hitelrendszert.
Mi más, mint Isten ereje okozhatta azt, hogy az emberek elveszítették bizalmukat felhalmozott javaikban amiatt, hogy trilliók lettek semmivé hetek alatt? Isten ítéletének munkája ez. Azonban hatalmas kegyelmet is mutat azáltal, hogy leleplezi a pénzügyi intézményekben végbemenő csalásokat világszerte. Micsoda igazságos cselekedet a jelzáloghitelező cégek átveréseinek megszűntetése, hiszen ők csapták be a szegényeket.
Tudjuk, hogy Isten nem gyönyörködik az ítélet végrehajtásában. Az Ige azt mondja, hogy nem leli benne kedvét. Azt is mondja, hogy minden aranyat és ezüstöt a vakondok fognak felfalni. (lásd Ézs. 2:20). Ez azért történik, hogy "elbújnak ... az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet." (2:19), mert Isten minden nemzetet el akar vezetni a hatalmas Isten félelmére.
Ugyanaz az Isten, aki hatalmát arra használja, hogy "megrémítse a földet", az a szerető Atya, aki pajzsunk és megtartónk. Vedd fontolóra: egyrészről Ézsaiás ezt mondja: "Személyválogatásuk (a bűnösöské) ellenük szól, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, nem titkolják. Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt!" (3:9). Azonban a következő versben már ezt mondja: "Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik." (3:10). A rettenetes dolgok ellenére azoknak, akik hit által élnek, jó dolguk lesz és biztonságban maradnak.
Most azonban, úgy hiszem, a gyülekezetnek szüksége van egy Isten hatalmáról és erejéről szóló felfrissítő oktatásra, úgy mint Jóbnak. Jóbnak összefoglalva ezt mondta az Úr: "Mi ez a sötét, reménytelen beszéd, amit tőled hallok? Állj fel és hallgass meg:
"Én vetettem alapot a Földnek. Én alkottam a világosságot és a sötétséget. Én készítettem az esőt, havat, jeget és szelet. Én adtam szárnyat a madaraknak, én etetem a mezők vadjait. Én irányítom a természet egészét. Mondd meg nekem Jób, ki tudna olyan hangon szólni mint én? Ki látna bele minden ember szívébe és mérhetné fel állapotát? Ki tudná felismerni az öntelteket, határt szabni nekik és megalázni őket?"
Szeretteim, az az Isten, aki tudja minden beképzelt ember nevét és címét, ismeri a te nevedet és címedet is, a helyzetedet is. Szívébe rejt el téged minden napon minden csapáson keresztül. Ezt csak úgy lehet elfogadni, ha hit által élsz.
Ha hit által élek, nem félek Isten gyülekezetének jövőjétől a nyomorúság idején. "Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta" (Mt. 16:18) Jézusnak ez az ígérete generációkat bátorított hitben. Valamint azért is hangzott el, hogy megtartson bennünket most is, napjaink világszintű csapásaiban.
Van azonban figyelmeztetés is számunkra: "A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak;" (1Tim. 4:1). Az ilyen próbatételek idején olyan vezetők támadnak, akik "a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják." (2Tim. 3:5). Ezeknek a hamis vezetőknek a befolyására sok hívő szeretete meghidegül vagy langyossá válik. Mások elveszítik mindenestül a hitüket és eltávolodnak Krisztustól.
Ugyanakkor Joel szerint, ebben az időben Isten kiönti Szellemét minden testre (lásd Joel 2:28-29). A Zsoltáros így ír: "Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét." (Zsolt. 104:30). Isten Szelleme soha nem fogy el. Olyan mértékben tud kiáradni, ahogy csak szeretne. És bárhol is történjen: "Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy júdait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!" (Zak. 8:23).
Összeállt a kép? A vészterhes időkben lesz a nagy aratás. A hitetlenek a hívőkhöz fognak fordulni ezt kiáltva: "Isten valóban veled van. Mondd meg, hogyan lehet nekem is ilyen békességem?"
"Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére." (Zsid. 11:7). A bárka, amit Nóé épített, Jézus Krisztust jelképezi. Nincs más biztos hely a földön. Amikor Ézsaiás prófétált egy eljövendő királyról, aki igazságosan uralkodik, egyértelműen Krisztusról beszélt: "olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön." (Ézs. 32:2).
Az emberek világszerte kétségbeesetten keresik azt a biztonságos helyet, ahová a pénzüket elrejthetik. Sokan fegyvereket vásárolnak, hogy megvédjék családjukat, mert úgy hiszik beköszönt a "csak magadra számíthatsz" sötét korszak. Ebbe a csoportban bibliahívő keresztények is tartoznak.
A földön azonban nincs semmilyen garantált biztonság, kivéve a Jézusban való menedék. Ezt nem csak üres teológiaként állítom Krisztusról, mint ahogy gyakran elhangzik. Több mint kétezer éve azok, akik megbíztak Jézusban, bizonyították, hogy Isten hűséges a Szavához. "Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál." (Péld. 18:10).
Azt is tudjuk, hogy az évszázadok során akik bíztak Jézusban, sokat szenvedtek. A keresztet követően sokan mártírhalált haltak, néhányan kegyetlenül. Újszövetségi hívők elvesztették lakhelyüket, földjüket, barlangokban laktak. Tömegek lettek munkanélküliek és hontalanok a csapások során. Számosan háborúban és betegségekben haltak meg.
Szeretteim, Isten Igéjének egyetlen igaz prédikátora sem ígérheti azt, hogy nem fogsz szenvedni, hogy nem veszíted el a vagyonodat, hogy az életviteled biztonságban van. De Isten tanúságtevőinek hatalmas fellege a mennyben ezt mondhatná nekünk, akik szeretjük Jézust: "Igaz, hogy Krisztusban biztonságban voltuk - örök biztonságban. Az Ő kegyelme elég volt minden nehézségben. Mégis voltak fájdalmas, szenvedéssel teli időszakok és nehéz idők. De egyetlen próbatétel sem tudott kiszakítani Krisztusból, a biztonság bárkájából."
Az 1Péter 1:3-9 csodálatos ígéretével búcsúzom:
"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.
Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét."
